Amikor elkezdődtek a nyári fesztiválos bejelentések, akkor már nagyon rá voltam pörögve, hogy vajon jön-e a kedvenc zenekarom?! Az se baj, ha utazni kell érte esetleg a sógorokhoz, vagy Szlovákiába, de egy hazai koncert azért csak jobb. Aztán kiderült, hogy lesz Bécsben, lesz Élesmarton és természetesen Dunaújvárosban is. Már csak az időpont miatt kellett kicsit stresszelnem, hiszen a Rockmaratonnal egy időben van az Obscene Extreme fesztivál, mi pedig oda utazunk. De szerencsére előtte van a Napalm Death, így aztán nem is volt kérdés , hogy Dunaújváros felé veszem az irányt…..

Elég jó hangulatban telt az utazásunk, az elfogyasztott hideg rozéfröccsöknek köszönhetően, na meg ugye milyen kedve legyen az embernek, amikor pár óra múlva újra láthatja a kedvenc zenekarát.  A Rockmaratonon fellépő zenekarokról nem írnék, hiszen az Csubesz kollégám dolga, így most csak a Napalm Death-ről lesz szó. Nyílván a fanatista rajongó nem megy haza fotó, aláírás vagy ereklye nélkül, nekünk viszont csak a fénykép sikerült. A legutóbbi Napalm kiadvány (közös split a Heaven Shall Burn-nel) borítójának itthon hagyása miatt a firkálás elmaradt (annyi eszem meg nincs, hogy a jegyet vagy bármi másra kérjek szignót… )

Meglátogattuk a merchandise pultot is, ahol két féle pólót lehetett kapni, és aki rutinos Napalm Death koncertre járó, azt tudja, hogy sosincs méret. Most is ez történt :D

Ahogy telt-múlt az idő és a fröccsök is kezdtek feloldódni a szervezetben egyre jobban vártam a fél 12-es kezdést.  Ami egyszer csak el is érkezett és egy rövid into után már bele is csaptak az Apex Predator-Easy Meat album címadó dalába.  Ez ugye a legutóbbi sorlemez, ami tavaly januárban jelent meg.

Láttam már sokszor a zenekart élőben, de eddig ez volt az egyik legjobb koncertjük számomra. Iszonyat bivaly módon szólt a cucc és ezt a tempót és darálást az a pár perces technikai baki se tudta megállítani (John Cooke gitárcucca akarta feladni a szolgálatot ), ami közbejött az egyik dal végén.

A közönség egyébként így vasárnap késő este is kitartó és mozgékony volt, nyilván az old school szettre indult be jobban mindenki. Tudod, ami a Scum-mal kezdődik. Na, onnantól kezdve nincs megállás soha.

Szép lassan jön a Suffer The Children, Deceiver, belecsempészve egy-két újabb dalt is természetesen. Persze, van a két feldolgozás nóta is, amit meg kell említeni. Az egyik ugye egy  Cryptic Slaughter dal, a másik pedig a punk alapcsapat, a Dead Kennedys örökérvényű Nazi Punks Fuck Off-ja! John Cooke és Shane Embury brutál mód hozták a vokálokat. Iszonyat nagy erő volt ebben a koncertben. Két hét múlva meg is ismételem, hiszen még elutazok Bécsbe és Élesmartra is. Mégis csak #avilaglegjobbzenekaraanapalmdeath!

A Rockmaraton, igaz, hogy csak egy napot tölthettem ott idén, mindenképpen az egyik legjobb hazai fesztivál!

Fotók: Rockmaraton Fesztivál