Elmondom én őszintén, ritkán járok művházba szervezett rockkoncertre, hiszen a civilizáció mára annál már sokkal kifinomultabb, direkt erre a célra kitalált fellépőhelyeket alkotott a műfaj szerelmeseinek. Most mégis elmentem egy ilyen helyre, de csak a földrajzi közelség miatt, na meg azért, mert tetszik, amit a Subscribe csinál. Az este igazából csak megerősített abban, amit amúgy is sejtettem: egy művház nem ilyesmire van kitalálva.
A hangzás végig csapnivaló volt - igaz, ez a cirka másfélszáz fiatalt (átlagéletkor durván 17 és fél év...) nem igazán érdekelte; ők csak bulizni akartak egy jót. Azt meg is kapták, hiszen, a következő évben már 10(!) éves szülinapját ünneplő Subscribe kiváló bulikat képes generálni, akárhol is járnak az országban és az országon kívül. Csak a magamfajta, "kiöregedett", a testi épségére már általában gondosan ügyelő műkedvelőknek keserű a szájíze ilyenkor. Na de figyuzz, most komolyan: mit vársz egy ilyen helyen?
Ráadásul, mint később kiderült, ez a péceli fellépés félig-meddig baráti szívesség is volt, ugyanis az egyik "előzenekar", a helyi Rokonszerv basszusgitárosa épp a születésnapját ünnepelte, így a Subscribe-os srácok a barátság örömére tulajdonképpen egy bazinagy szülinapi bulit celebráltak.
Egyébként két "előzenekar" volt a programban tervezve, melyek közül az első Synchronring nevű csapatot lekéstem, így nem tudok róluk nyilatkozni. A MySpace oldalukon fellelhető egyetlen felvétel hallatán sokat nem veszthettem; most még egy szép hosszú út elején állnak pontosabban bizonyára haladnak, a lényeg, hogy most és még az elején...
A péceli Rokonszerv műsorát azonban nem késtem le, sőt kíváncsian figyeltem őket, hiszen ez volt az első alkalom, hogy beleshettem újdonsült városom rockzenei életébe. Hát igen. Tipikus punk névhez punkzene jár, ezt akár ki is találhattam volna, még mielőtt Kovács Mátéék a húrok közé csapnak. Kicsit döcögősen indult a dolog, az elején jellegtelennek tűnő tucatpunk akkordokat pengettek, de azért itt-ott az unásig ismert gyors punkdallamok között fel-felbukkant néhány ötletes megoldás, mint például a középtempóra váltásokból ügyesen kibontakoztatott, bólogatásra ösztönző jó kis riffek. A vége felé már elég jól belelendültek a gyerekek, dalról dalra egyre jobb és jobb volt az összhang köztük és mintha a dalok is egyre erősebbek lettek volna. Sajnos a dalaikat nem ismerem (állítólag nemsokára lesz egy demo), így gőzöm sincs, miket játszottak. Szövegeik nagyrészt angolul íródnak, de volt egy dal magyar szöveggel - na az megragadt bennem, az ügyesen volt összerakva. A Waste Of Time és a King Of Kings, amit a MySpace-en mutatnak magukból szintén tisztességes munkának tűnik; ahogy mondtam, messziről ordít róluk, hogy a punk felől jönnek, de ugyanakkor látom az igyekezetet is, ahogy próbálják a punkzene minimalizmusát egy kissé meghaladni. És ez jó. Összességében szimpatikus arcok, respekt jár nekik, amiért nem csak feldolgozásokat nyomnak az ember arcába, hanem saját szerzeményeik, ötleteik vannak. A dobos Bíró Bálintot pedig külön dícséretben kell részesítem, amiért ilyen kiválóan dobolt - a'sszem, szorult a srácba némi tehetség...
A Subscribe egy jó félórás átszerelés és beállás után fél tizenegy körül kezdte a műsorát sorozatos technikai problémák okozta sűrű megszakításokkal. Anga-Kiss erősítője rendre lecsapta a biztosítékot - amit igazából nem is csodálok, hiszen alaposan megdolgoztatja az erőlködőt és a mélynyomókat amit ez az ember összejátszik a basszusgitárján. Végül a szakemberek úgy döntöttek, hogy ha az egyik (egyébként mindösszesen öt reflektorból álló) reflektorsor sötét marad, akkor jut elég kraft a basszusszekciónak és így már mehetett a buli tovább.
Igazán sajnáltam, hogy a hangzás olyan volt, amilyen. Nem kétlem, hogy a keverőpultos mindent megtett, ami megtehető volt, de a körülmények ugye... Pedig amikor először a terembe léptem a Rokonszerv beállása alatt, a dobmegütésektől meg a basszusfutamoktól csak úgy lobogott a gatyám, de a sok-sok egyéb hangsáv együtt már messze sok volt ennek a hangtechnikának és ennek a teremnek. A legcsapnivalóbb a mikrofonok hangja volt aminek következtében az énekből szinte semmit nem lehetett tisztán kivenni; érthetetlen üvöltözéssé mosódott össze Csongor Bálint és Tilk Máté máskor élvezetes produkciója. A hangszeresek játéka sem úgy szólt persze, ahogy illett volna, de még leginkább ők voltak azok, akiket ezen az estén a legjobban tudtam műkedvelni. Nem tudom pontosan megfogalmazni, miért pont, de Anga-Kiss Miki játékát nagyon nagyra tartom, végtelenül szimpatikus az a kreatív virtuózitás, amellyel basszusfronton erősíti, színesíti és formálja a Subscribe zenei világát. A két raszta- és gitármen Horváth Attila és Reich Tamás pedig olyan ugra-bugrálásra ösztönző bika témákat tudnak pengetni, hogy állam leesik minden alkalommal, amikor hallom. Persze nem szeretnék megfeledkezni Rékasi Attila lábgépéről (vagy géplábáról?) sem; szintén élvezet hallani. Dehát ezeket már elmondtam a Stuck Progress To Moon elemzésénél is (Dupla vokál és állat zene: Subscribe - Stuck Progress To Moon), nem új gondolatok ezek és főleg nem eme felemás koncert alatt kapott benyomások, hiszen itt maximum a dobhártyám nyomódhatott be a gyakran egy hömpölygő zajmasszává összefolyó hangok és a hely méretéhez képest kissé túltekert hangerőszabályzó miatt. Színpadközeli pozíciómat sajna elég gyorsan fel kellett adnom, egyrészt a közeli fronthangfalak okozta fülembe hasító fura fájdalom miatt, másrészt azt reméltem, hogy hátulról talán sikerül legalább néhány dalt felismernem... A program túlnyomó részét egyébként a legutolsó album, a Stuck Progress alkotta, de hogy mivel nyitottak, azt már sosem tudom meg, ugyanis az első két dal egyszerűen felismerhetetlen volt számomra és ez nyilván nem a Subscribe hibája.
Ja, a buli egyébként jó volt... Jól érezték magukat a fiatalok is, az ünnepelt is és a Subscribe zenekar is. A koncert után a vígasság a művház alagsorában lévő vendéglőben folytatódott - gondolom ott is minden rendben volt, hiszen a Subscribe, mint említettem, legendásan nagy bulizenekar hírében áll. A tervezett (házi)buli tehát meg is volt ezen az estén, egy igazán jó koncert meg nem annyira, de fogjuk ezt a művházra. Mert az nem ilyesmire van kitalálva. A szerencsétlen...
Linkajánló:
Synchronring hivatalos website
Synchronring MySpace - online zenehallgatás
Rokonszerv MySpace - online zenehallgatás
Subscribe hivatalos website
Subscribe MySpace - online zenehallgatás
Az 1999-ben alakult magyar Subscribe (akkor még THC néven) egy lassan, megfontoltan haladó banda. legalábbis, ha a lemezeik számát nézem. Nyolc év alatt két sorlemez – ez talán egy kicsit elmarad az átlagos termékenységi mutatóktól, de tulajdonképpen épp csak. Egyébként semmi gond ezzel, feltéve ha a produktumok közti idő töretlen fejlődéssel és nem láblógatással telik. A Subscribenál ez utóbbi úgy látom, nem opció, merthogy második nekifutásra egy olyan brutálisan jó lemezt tettek le az asztalra, hogy kész vagyok, beszartam a gyönyörtől. Ez a Stuck Progress To Moon. (Az alábbiakban azt tervezem, hogy azért kicsit megfikázom a lemezt, nehogy már elbízzák magukat! :o))
A lemezt végig ezek a kiszámíthatatlan váltások jellemzik, ettől lesz fantasztikusan élvezetes és megunhatatlan az egész. A srácok a rockzene, mint művészeti ág szinte minden területét bejárják, és mindegyikben otthonosan mozogva úgy ugrálnak a különféle stílusok között, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Majd' minden stílusból adnak egy kis ízelítőt és ráadásként ez az elképesztő változatosság olyan profin, olyan művészien van összerakva, hogy arra nincs is szó.