A 2013-ban Kentucky-ban alakult kvintet, a Knocked Loose nem szokott könnyen emészthető témákkal előhozakodni sem hangzásban, sem pedig dalszövegeikben. Az előző, 2021-es Tear In The Fabric Of Life hat számon keresztül egy bizarr horrortörténetet boncolgat és annyit elárulhatunk, hogy a 2024-es folytatás még nehezebb és súlyosabb lemez lett, 27 percen át tartó pusztítás 10 számba sűrítve.

A You Won't Go Before You're Supposed To ezúttal a mentális és lelki gyötrelmek mélységes bugyraiba húzza be a hallgatót. Az album címe Bryan Garris egy személyes élményére utal, amelyet egy különösen nehéz repülőút során élt át. Miközben saját repülési fóbiáját próbálta legyűrni a mellette ülő utastársa biztosította arról, hogy aggódni felesleges, hiszen majd úgyis csak akkor távozik az élők sorából, amikor annak itt lesz az ideje.

Nem könnyű befogadni a Knocked Loose zenéjét, mert nincs benne semmi flanc, akár egy tiszta ének, rage-rappelések vagy kapós refrének, csak kőkemény riffek és falhoz vágnak a gyilkos blast beat-ek. Az egész album rendkívül erős és dühös, végig fenntartva egy hátborzongató és nyugtalanító atmoszférát.

Már a kezdés is elég határozottra sikerült. A csörömpölő, ipari hangokat hirtelen megtörő blast beat és Garris üvöltése indítja el az albumot és a Thirst közel két percben felvázolja nagyjából mire számíthatunk a továbbiakban, nagy sebességű dobok, torzított gitárok és az egészet megkoronázza a pánikszerű ének.

A lemezen jellemzően a durva és dinamikus hangzás mellett a szöveg dacosan szólal meg és a mély tónusú vokál szépen árnyalja Bryan Garris gyötrődését, a gitárok pedig bőséges teret kapnak egy kis groove-hoz. Az elsőre kaotikusnak tűnő hangzásvilágban rengeteg izgalmas megoldással találkozhatunk. A gonosz Suffocate című számban Garris mellett felbukkanó, a pop-metalban utazó Poppy megjelenése is már ajándék, de szokatlan reggaeton ritmussal teremtett kontraszt valami elképesztően nyugtalanító hatású.

Az abszolút lélegzetelállító breakdownokban bővelkedő Don't Reach For Me, vagy a Take Me Home a kiegészítő ütőshangszerekkel és rövid, de hangulatos záró country dalrészlettel meglehetősen érett dalszerzésről tanúskodik. Akárcsak az album második kooperációs trackje, a Slaughterhouse 2. A fullasztó gitárok, a kegyetlen dob, illetve a cinek izgalmas megszólaltatása mellé még Chris Motionless ugrott be vokálozni egyet, hogy aztán egy igazi, erőt demonstráló mestermunka születhessen.

Kevin 'Pacsun' Kaine dobos a The Calm That Keeps You Awake-nek ad egy kis latinos töltést, mielőtt az egész dal hirtelen átcsap egy nyaktörő hardcore tempóba. Az ütős hangszerek mellett figyelemreméltó gitártémák is felbukkannak itt, ebben a számban mindenki megkapja a magáét rendesen.

A zümmögő legyek hangja rendkívül baljós hangulatot teremt az amúgy is sötétre és szomorúra sikerült záró tétlenek a Sit & Mourn-nak. Az album leghosszabb száma hagy időt, hogy megemésszük az elhangzottakat és valóban a legszebb módon fejezze be ezt a közel 30 percet.

Megmondom őszintén engem letaglózott ez a lemez. Egy részről rendkívül erős és agresszíven szétkapja az agyadat, de ha figyelsz a finomságokra egészen elképesztő zenei megoldásokkal állt elő a banda. Számomra, ami a legizgalmasabb volt az az ütős hangszerek, a dobos munkája. Nem mondom, hogy minden nap tudnám hallgatni a Knocked Loose-t, de időről időre biztos hagynám, hogy bedaráljon a gépezet. Mindig találnék benne valami új felfedezni valót. Abszolút ütős anyag zeneileg, szövegileg egyaránt.

Knocked Loose – You Won’t Go Before You’re Supposed To tracklist
1. Thirst
2. Piece By Piece
3. Suffocate (ft. Poppy)
4. Don’t Reach For Me
5. Moss Covers All
6. Take Me Home
7. Slaughterhouse 2 (ft. Chris Motionless)
8. The Calm That Keeps You Awake
9. Blinding Faith
10. Sit & Mourn