A Tool egyik meg nem nevezett zenekari tagjának a napokban a jeges úton Vespa-val történt motorbalesete miatt késik a csapat új albuma. Mindezt az együttes közölte honlapján január 26-án. Mivel a balesetben több borda törött és kificamodott a váll is, így most egy darabig a zenekar nem jammel, így a dalírási folyamat is megállt. A csapat ígérete szerint február elő hetének végén jó hírekkel is tudnak majd jelentkezni.
A Tool mindig is azon bandák közé tartozott, akik nem csak zeneileg törekednek az egyéniségre, de maga a működésük is a nem annyira szokványos kategóriába sorolható, de arra senki sem számított, hogy a nyári, őszi megjelenésük helyett már április elsején - gyakorlatilag a semmiből - kiadják az új albumukat, a The Holy Giftet - a lemez borítója itt látható -. Ha még ez sem lenne elég, fel is került az egész album a youtube-ra! Mi pedig ezt itt közkinccsé is tesszük, hajtás után pedig még több infót kaptok a The Holy Giftről!
A dobverőket és más kiegészítőket gyártó Vic Firth cég a napokban háromrészes művészportrét készített a Tool dobosával Danny Carey-vel, mivel a zenész is a cég termékeit használja. Az interjú közben hátsókamerás koncertfelvételek is láthatóak/hallhatóak, melyek a Tool január 28-ai, a bostoni TD Banknorth Garden-ben adott koncertjén készültek.
Carey az interjúban elmondja, hogy nagyon reméli, hogy a csapat június/július folyamán stúdióba vonul, hogy megkezdje új albumának felvételeit, ami éppen időszerű is volna, hiszen a csapat 10,000 Days címmel utoljára 2006-ban adott ki lemezt. Az interjú 3 részét itt nálunk is megnézheted, melyből egyértelműen kiderül, hogy a faszi egy zseni.
2006 óta öt hosszú év telt el. Ennyi év telt el azóta is, hogy a Tool utoljára lemezzel jelentkezett 10,000 Days címmel. Most viszont jó hírünk van minden rajongónak. Az együttes november végén megkezdte új albumának felvételeit Joe Barresi producerrel. Az összes dalt Studer A827 típusú analóg szalagos magnóra veszik fel a banda házi stúdiójában a digitális technika helyett. Ez utóbbira minden estre kíváncsiak leszünk.
Update: A feni hír tegnap jelent meg a világ egyik legnagyobb rockzenei hírportálján a blabbermouth.net-en. Ma reggelre kicsit módosították a hír tartalmát. Minden igaz: a producer is, a stúdióba vonulás is, sőt a felvételek rögzítésének módja is. Csakhogy nem a Tool dolgozik új dalokon, hanem dobosának Dany Carey-nek Volto! névre hallgató jazz-rock formációja. Ezt nevezik igazi pofára esésnek.
Maynard James Keenan a Tool énekese RollingStone.com-nak elmondta, hogy a banda csendben dolgozik egy új albumot, amit majd valamikor kiadnak, ha kész lesz. Arra kérdésre, miszerint a június 19-én New Orleans-ban rajtoló turnén hallhatók lesznek-e új dalok, az énekes így válaszolt: Ha úgy jön össze, igen, hallani fogsz néhány új dolgot. Ha ez nem áll készen, akkor nem.
Rock/Metal himnuszok sorozatunk idei utolsó részéhez érkeztünk. A Los Angeles-ben 1990-ben alakult Tool kétségtelenül az egyik legkülönlegesebb rockzenét játszó banda a földgolyón. Lehet utálni, meg fikázni őket, de ilyen zenéből millió számra lemezeket eladni nem piskóta dolog. Én a 2001-ben kiadott Lateralus című remekművel ismertem meg őket, de mindegyik lemezük igazi remekmű. Védjegyszerű klipjeik pedig élményszámba mennek. Nehéz is volt a választás, de aztán döntöttem: Parabola
Az ASHES dIVIDE-ot 2007-ben alapította az A Perfect Circle volt gitárosa Billy Howerdel. A Perfect Circle ugye a Tool mellett zenei vágyait kiélő Maynard James Keenan projektje volt, amely – bár én nem tudtam róla – 2006-ban szüntette be a tevékenységét három igencsak minőségi album elkészítése után.
A kezdés a Stripped Away képében érkezik. Ez régivágású APC, mélyen búgó gitártémákkal, melankólikus zongorás befejezéssel. A kettes Denial Awaits szintén zongorával indít egy kis Smashing Pumpkins van a kezdő énektémában, aztán egy sodró lendületű mágikus hatású dalba megy át. A Too Late ábrándozós hangulata, búgó basszusa levegőbe emeli a hallgatót. A Forever Can Be akusztikus gitártémái után a The Cure-ra emlékeztető hangulatban folytatja, még az ének is hasonló. Mindettől függetlenül zseniális dal ez. Az ötös Defamed majdnem indie, és ez nekem annyira nem is jön be, bár a U2-s gitár azért nem rossz benne ez kétségtelen. A következő Enemies viszont zseniális darab, pulzáló ritmusaival, fejben ragadó refrénjével. Klip lesz hozzá az már most holtbiztos. Az A Wish szomorkás darab, törzsi dobolással, lebegős hangulattal. Elég éles váltás az előző nóta után. A Ritual az előbbi hangulatot viszi tovább zongora és billentyűs hangszerek főszereplésével. A The Stone (lásd: videó alább) megint a régi APC-t juttaja eszembe, direktebb, slágeres nóta, nem véletlenül erre készült az első klip. A tízes The Prey torzított basszusa jól esik a fülnek, aztán megérkeznek a lebegősebb harmóniák is. Érdekes darab, de mindenképpen a jók között a helye. A lemezt a több, mint hat perces zongorával, csellóval (Keenan fia Devo játszik rajta) indító, hipnotikus Sword zárja Tool-os gitártémáival.