Igen nehéz volt a Buso von Kobra zenekarról bővebb információt összeszednem. Nem mondható, hogy „agyonspamelnék” az internetet, mindenféle zenei oldalakon profilt létrehozva, de végül is, igazuk van: a zene az igazi reklám, és az azért, leszögezem az elején: jól sikerült. Vannak hibái, de ahogy a szerkesztőségünkhöz címzett levelükben írták: arra kiválóan alkalmas, hogy eldöntse az emberfia, tetszik neki ez, vagy nem. Nekem tetszik. A tovább után le is írom, hogy miért.

Kritikusként, vagy legalábbis abban a szerepben tetszelegve az ember kényszerszerűen műfajokat akar meghatározni. Ugyan ez a való életben működik a legkevésbé tisztán, egyértelműen, de mégis. Ebben az esetben a stoner rockot mondanám, leginkább ebbe a műfajba sorolnám a zenekart. (még akkor is, ha a stonerrock.com tavaly novemberben hivatalosan bejelentette a végét) Albumot nem említenék, ugyanis albumcímet nem találtam, a myspacen hallható rádióinterjúban is csak „első” címmel emlegették az addig felvett nótákat.

A jelenlegi dalcsokor tehát 5 számból áll, többségében 4-5 perc körüli alkotások. Nekem ezek közül az abszolút kedvencemmé a Good Fuck Bad Luck, igen találó című és életérzést kifejező dal lett. Remek kezdés, horzsolós gitárhangzás, jó riff, így kell egy számot elkezdeni. Az énekes hangja nagyon kellemes, és szerencsére az angol kiejtéssel sem áll hadilábon, ami oly sok magyar, de angolul ténykedő zenekar tucathibája. Igazi, pörgős kis rákendroll ez, fülbemászó, adrenalintermelő 4:34 másodperc.
Hasonlókat tudok mondani az Alcosonic és a Waiting For Tomorrow című szerzeményekről is. Előbbi nagyon 90-es évek, simán elképzelem ezt egy Soundgarden előtt felcsendülve, teszem azt. Lendületes éneklés, amihez a zenei alap is csatlakozik. Az utóbbi meg egyszerűen csak egy fasza kis rákendroll, hogy magamat idézzem.

A P.S valahogy nekem nem jött be. Ugyan jól indul, de a verse alatt elveszik a dögösség belőle. Pont az, ami a többi számban megvan. Hogy az ének lett túl lágy, vagy a gitárok lettek nagyon poprockra effektezve, azt nem tudom megmondani. Na persze, nem rossz ez sem, csak a többihez képest gyengébb.
A Before The Sand… is hasonló. Holott ez lenne, a szó klasszikus értelmében véve, a leginkább stoner rockos nóta, valahogy nem állt össze nálam teljes egésszé. Néha mintha az ének túl magasan lenne a hangszerekhez képest, de lehet, hogy csak a felvétel minősége lett rosszabb, mint a többié, (azokat ugyanis egyszerre vették fel a fiúk, az ének kivételével) és magával a számmal semmi baj. Mindenesetre a fentebb említett 3 számhoz képest értendő csak a kritikai él, önmagában nézve ezzel sincsenek különösebb problémák.
Jó dolog, amit a Buso Von Kobrától hallottam. 3 nagyon állat, 2 felső-közepes dal. Egyébként is nagyon tetszik a stílus, amiben mozognak, ráadásul még jól is csinálják.
Az előbbi fajtából még többet, az utóbbiból még kevesebbet, aktívabb internet-hadjárat, és remélhetőleg be fog ez érni. Nem tudom, mennyire ars poetica az angol nyelven dalolás, de talán meg lehetne próbálkozni néhány magyar számmal is, én mindenesetre kíváncsi lennék rá.
Mivel egy nem profi, „underground” zenekarról beszélünk, nálam 4.5 elért ez a hanganyag. Hallgassátok meg ti is őket itt (myspace), vagy itt, és véleményezzétek.