Idén egy banda volt a Szigeten amelyet semmi pénzért nem hagytam volna ki: a Judas Priest. Különösen, hogy ez az utolsó nagy turnéjuk és ki tudja jönnek-e még felénk koncertezni. De komolyan tartottam tőle, hogy csalódást fog okozni a buli a "szokásos" Szigetes megszólalással (ld.Maiden 2010-ben), és KK Downing nélkül. Downing váratlan nyugdíjba vonulásával megszűnt a Tipton/Downing gitárduó én pedig nehezen tudtam elképzelni, hogy a magasra tett lécet Richie Faulkner átugorja és betölti a Downing után maradt űrt (de azért reménykedtem, hogy új lendületet ad a JP-nek a még nálam is jóval fiatalabb gitáros, akárcsak Scott Travis '89-ben). Balsejtelmeimet csak tovább fokozta a Helloween bulija, amely mintha egy alagútból szólt volna.

HELLOWEEN
Utoljára a Keeper lemezeiket hallgattam, így az újabb nótákat nem ismerem és a közönséget is inkább a régebbi slágerek mozgatták meg. A nyitó Are You Metal után olyan számok mint a Future World, March Of Time, I'm Alive előhozták a régi emlékeket, hiszen szerettem őket a Keeper idején és akár jól is szórakozhattam volna, ha nem szól olyan gyalázatosan a koncert: a két gitár sehol, a dobokat hallani és csak a szólók alatt derült ki, hogy Michael Weikath és Sascha Gerstner tényleg gitároznak, még szerencse, hogy a dobokat hallani lehetett, így legalább kiderült, hogy Dani Löble jó dobos, de tényleg kell a
négy lábdob? Alex Van Halen-nek ezt simán elhiszem, de itt? Látványelem.

A koncert második felére egy kicsit javult a helyzet, de a pocsék hangosítás a hangulatnak is betett, hiába próbálkozott tisztességesen Andi Deris énekes, hiába a Dr. Stein és az I Want Out - amely alatt egy kis közönségénekeltetés azért összejött ez sem mentette meg a bulit. Ettől jobbat érdemelt volna a Helloween, én nosztalgiázhattam volna egy kicsit és jó bevezető lett volna a Judas előtt. Túl sok a "volna", sajnos ez most nem jött össze. Nem a zenekaron múlott.

JUDAS PRIEST
A Helloween után semmi jóra nem számítottam, az intro után lehullott a színpad elől a függöny és már szólt is a Rapid Fire. Libabőr,borzongás. Igen, The Priest is Back! És úgy szólt ahogyan kell, minden korábbi félelmem alaptalannak bizonyult. A következő két és fél órában (!) a Priest alázott mindenkit és bebizonyították, hogy nem véletlenül a Judas Priest  "A" heavy metal zenekar. Metal Gods, Heading Out To The Highway ,Judas Rising ezeket már teli torokból együtt üvöltöttem Robbal és figyelmeztetnem kellett magam, hogy figyeljek másra is, elsősorban az új gitárosra! Richie Faulkner külsőre hasonló fazon mind Downing, de nem pótlék akit betámasztottak a színpadra, hogy a jobb oldal ne maradjon üresen. Bár a Les Paul kicsit furcsán hatott Faulkner élettel töltötte meg a színpadot és a zenét is, amelyet  saját stílusában adott elő és ezzel beteljesült az a reményem, hogy új lendületet kap a Priest a fiatal gitárostól, nálam kitűnőre vizsgázott!

A program felölelte a Priest teljes munkásságát a Rocka Rollatól a Turbon át egészen a Nostradamus-ig. A kötelező és elmaradhatatlan Breaking the Law előtt Rob Halford mesélt a brit heavy metal újhullámról, megemlítve az összes fontos zenekart, majd egyetlen sort sem énekelt, de nem is kellett, voltunk vagy 15 000 helyette. Írnak ma még ilyen metalhimnuszokat amiket ennyi ember akár álmából felébresztve is énekelni tudná?  Scott Travis dobszólója átment Painkillerbe, és a mellettem álló srác a nyakamba ugrott örömében Jó jó lenne azt írni, hogy a magyar közönség kitett magáért de körülöttem csak külföldiek voltak, remélem azért a magyar rajongók sem maradtak le erről a koncertről...

A ráadás Electric Eye, Hell Bent for Leather -amely alatt Halford bemotorozott a színpadra - és a közönségénekeltetős You've Got Another Thing Comin', amelyben Faulkner végképp meggyőzött, hogy jó választás volt Downing helyére. Az utolsó ráadást (Living After Midnight) Scott Travis vezette be a közönséget biztatva, tökéletes lezárása volt a bulinak.

Senki ne kérje tőlem, hogy emeljek ki egy csúcspontot a koncertből, túl elfogult vagyok hozzá. Még ha meg is törte a buli lendületét egy-két lassabb nóta ez simán belefért a 2 és 1/2 órába. Ha ez volt a Priest búcsúja akkor felejthetetlen búcsú volt, köszönet a zenekarnak az élményért, a magyar zászlós gesztusért, hogy énekelhettem a Breaking the
Law-t, de az nem lehet, hogy most voltam utoljára Judas Priest koncerten. Nem létezik. Ebbe nem nyugszom bele.

Setlist
War Pigs
(Black Sabbath)
Battle Hymn

Rapid Fire
Metal Gods
Heading Out to the Highway
Judas Rising
Starbreaker
Victim of Changes
Never Satisfied
Diamonds & Rust
(Joan Baez cover)
Dawn of Creation
Prophecy
Night Crawler
Turbo Lover
Beyond the Realms of Death
The Sentinel
Blood Red Skies
The Green Manalishi (With the Two Pronged Crown)
(Fleetwood Mac cover)
Breaking the Law
Painkiller
(Drum Solo before the so)

The Hellion
Electric Eye
Hell Bent for Leather
You've Got Another Thing Comin'

Living After Midnight

Fotók: Réti Zsolt