A Mondo Generator tizenöt éve működik, és a hatodik lemezüket adták ki a Hell Comes To Your Heart személyében. Lazán el lehetne siklani mind a zenekar neve, mind az album mellett, hiszen nem egy agyonsztárolt, vagy az épp aktuális trendeket meglovagoló korongról beszélünk. Viszont a stoner rock ismerőit néhány igazán pikáns fordulattal lepheti meg a Nick Oliveri vezette alakulat.
Kezdjük ott, hogy anno Nick Oliveri is becsatlakozott a Kyuss reunionját szolgáló Kyuss Lives!ba, John Garcia, és Brant Björk mellé. Ugye ebből lett is pereskedés, ráadásul Nick épp emiatt a Mondo Generator lemezért lépett ki egy ideig a Kyuss Lives!ból –na meg persze a swat-os akcióval befejeződő szerelmi románca után sem túl biztos egy külföldre utazás, habár a napokban már megtudtuk, hogy börtönbe mégsem kell vonulnia- . Hogy a helyzet még kacifántosabb legyen: annak a Josh Homme-nak a stúdiójában került felvételre a Hell Comes To Your Heart, aki tavasszal beperelte a Kyuss Lives!-ból John Garciát, és Brant Björköt a név jogtalan birtoklásáért.
A borító meg… ha ez egy jó ideje elkészült kép volt akkor eléggé szerencsétlenül sikerült a témaválasztása, de az is lehet, hogy csak egy otromba vicc, amivel még egy okot szolgáltat Nick Oliveri ahhoz, hogy továbbra is fent maradjon a „hírneve”.
Összegezve tehát, valahogy így néz ki az előtörténete a legújabb Mondo Generator albumnak. Maga a tartalom annyiból izgalmas, hogy a számomra leginkább kedvelt A Drug Problem That Never Existhez képest kevésbé hisztérikus, és kevésbé karcos. Az a fajta punk attitűd, ami úgy alapjáraton is jellemezte Nick Oliveri zenei- és magánéleti- munkásságát, most nincs jelen túlzottan. Kicsit modorosabb lett a Hell Comes To Your Heart, de semmiképpen sem rosszabb.
Zeneileg eléggé sokrétű lett az album. Van itt már-már AC/DC szerű rakenroll (The Way I Let You Down, Hang’em High), és kicsit lazább, figurázósabb dolgok, mint például a Smashing Pumpkint idéző Smashed Apart, vagy a Won’t Let Go és a záró The Last Train, ami totál beleillene egy borultabb Rated-R időszakbeli Queens Of The Stoneagenek. Utóbbi szám már csak azért is, mert Josh Homme vendég gitározik/énekel benne, de szintén megvillantja a hangját John Garcia is, hogy teljessé tegye bennünk a zavartság érzését –egyébként a dal még a pereskedés előttről való-. Az alaphangulat viszont a 80-as évek lazább hácé punk muzsikáit juttatja az eszembe kicsit Black Flagszerűen, de mindez egy koszos rock and roll attitűddel, kevésbé agresszív és csapongó hangulatban, mint az várható lett volna a zenekartól.
Különleges lemez lett a Hell Comes To Your Heart. Egyfelől van egy olyan háttértörténete, amin a magamfajta stoner zene megszállottak csámcsoghatnak, de emellett zeneileg sem lehet mellette elmenni. Szeretnivaló, a fülbe könnyedén beleülő rock dalokkal rukkolt elő a Mondo Generator, és azok is tehetnek vele egy próbát, akik nem ódzkodnak egy faszán összedobott, fílinges dalcsokrot végig hallgatni.
