Hogy van kifejezetten a fiatal generációt megszólító rockzenei portál Magyarországon, arra jó példa Shortscore.net oldala. Az oldal egyik főszerkesztője Tokodi Tamás, aki megveszekedett Fradi drukkerként, és a göteborgi melodikus death vonal feltétlen híveként lassan 5 éve hozta létre a portált. Vele beszélgettünk zeneszeretetről, a rockzenei újságírás jelenéről, koncertszervezésről és sok minden másról is. 

Ha pár mondatban be kellene mutatnod Önmagad, hogyan fognál hozzá?
A legnehezebb kérdést rögtön az elejére? Biztosan nem úgy látom saját magam, mint mások, ezért csak a száraz tényeket tudom ilyenkor elmondani. Budán élek, gazdasági diplomám van, de nem ezen a területen dolgozok. Fanatikusa vagyok a zenének, a koncerteknek, a fesztiváloknak és a Fradinak. Legrosszabb szokásom a notórius késés, a legjobb pedig állandóan változik, főleg ha mástól hallom.

Hogyan kerültél kapcsolatban a rockzenével?
Egészen a középiskola első két osztályáig nem igazán fogott meg a rock egyik fajtája sem komolyabban. Aztán egyszer csak elkezdett körbejárni az osztályunkban néhány pop punk lemez, másrészről pedig a bátyám révén előbb az olyan modernebb dolgokkal ismerkedtem meg, mint a System of a Down és a Korn, később pedig jöttek az egészen vad dolgok (death/black metal). Hamar bepótoltam az elvesztegetett éveket és minden rock/metal stílusban megtaláltam a kedvenceimet. A legnagyobb mérföldkő viszont a göteborgi vonal megismerése volt, mai napig az In Flames, Soilwork, Dark Tranquillity trió gyakorolja rám a legnagyobb hatást.

Zenészi ambícióid voltak?
Sajnos nem olyan közegben nőttem fel, ahol a zenélés felé toltak volna, így elég sokáig ez sem érdekelt. Egy ideje basszusgitáron próbálkozok, de a hobbi szintnél még nem jutottam tovább. Ha időm engedi, komolyabban is szeretnék foglalkozni vele.

Mesélnél egy keveset az oldal megalapításának körülményeiről, egyáltalán honnan jön a név? Az oldal mellett mással is foglalkozol?
Amikor megszületett a ShortScore alapötlete, én már írogattam egy másik online magazinnál. 2008-ban Sebestény Balázzsal egy helyen dolgoztunk, majd mikor kiderült, hogy a zenei ízlésünk eléggé egy irányba húz, már jöttek is az ötletek egy új zenei oldal kapcsán. A koncepció az volt, hogy olyan híreket, információkat, történéseket osszunk meg az olvasókkal, amit sehol máshol nem kapnak meg. Rock/Metal oldalból már akkor is sok volt, de olyan, amely főleg a tengerentúlon honos pop-punk/HC zenékre fókuszált volna, elég kevés. Idő közben sokat változott a stílusunk, de továbbra is igyekszünk nagy figyelmet fordítani a fentebb említett műfajokra.

Bár a 'core' betűsor sokakat megtéveszt, a név maga a kispartitúra (kotta) angol megfelelője. Mikor felmerült elnevezésként az ötlet, rögtön tudtuk, hogy ez kell nekünk. Természetesen nem az oldal üzemeltetéséből élek én sem. Egyrészt társtulajdonos vagyok egy cégben, mely online közösségi kampányok lebonyolításával foglalkozik, főállásban pedig a WM Music Distribution csapatát erősítem, ahol többek közt hazai előadók hangfelvételeinek digitális terjesztését intézzük.

Régóta olvasom az oldalatokat és úgy tűnik, hogy inkább a fiatalabb korosztályt próbáljátok megszólítani és a repertoárban a pop irányába hajló zenékről is esik szó. Mennyire tudatos törekvés ez?
Ez teljes mértékben tudatos volt részünkről. Már a kezdetektől a 16-25 éves korosztály kattintott az oldalunkra leggyakrabban, ez az arány pedig öt év elteltével sem sokat változott. Nagy figyelmet fordítunk a statisztikák elemzésére, így többször előfordul, hogy egy-egy populárisabb zenekart ez alapján tartunk meg a jövőben is az oldalon, vagy sem. Azt hiszem teljesen egyértelmű, hogy sokan nem csak egy stílusért rajonganak. Mondjuk egy Parkway Drive fanatikus is kedvelheti Lana Del Rey, Adele, vagy a Coldplay dalait. A számok pedig nem hazudnak.

Röviden bemutatnád a Shortscore stábját?
A mag kettőnket takar Balázzsal, viszont az interjúk, beszámolók és egyéb cikkek elkészítésére is van emberünk. A személyek állandóan változnak, de mindenképpen meg kell említenem Varju Kittit és Biczó Andreát, akik egyébként a Phenomenon illetve a Recorder stábjához tartoznak. Ők ketten sok jó (főleg indie zenekaros) interjút készítettek nekünk az utóbbi időben. Lóczi Ádám és Kilyén Tamás a legfrissebb csapattagok, ők leginkább a modern rock/metalcore vonalon mozognak.

Hogyan látod a hazai internetes rockzenei újságírás helyzetét? Mik azok a kritériumok, amellyel egy rockzenei oldal sikeressé tehető?
Rengeteg magazint követek, mert érdekel, hogy a többiek miként dolgoznak. Talán mondani sem kell, hogy azok az oldalak vannak előnyben, akik rögtön reagálnak az eseményekre és állandóan tudnak valami újjal és többel előrukkolni. Szerencsére jó pár ilyen is van, de akadnak akik szerintem elsősorban az olvasók elriasztásához értenek. Ha már egy hírben negatív stílusban ejtenek szót x csapatról, csak mert a szerkesztő nem szereti, akkor az hosszútávon biztosan nem fogja odavonzani az olvasókat. Az objektivitás épp annyira számíthat, mint hogy lépést tudjon tartani egy adott magazin a korral mind megjelenésben, mind tartalmában. Újabb és újabb generációk kezdenek el érdeklődni a rock zene iránt, nekik pedig nem lehet csak az évekkel ezelőtti témákat lenyomni a torkukon.

Interjú az Enter Shikarival

A múlt évben a koncertszervezés területén is feltűntetek, hiszen Everlast koncertje a Ti szervezésetekben került megrendezésre és idén márciusban az Enslaved-et is hozzátok Budapestre. A jövőben is várhatóak tőletek hasonló szervezések?
Ennek az egész történetnek a mozgatórugója Horváth Máté, aki a Skalar Music-kal már jó pár nagy bulit hozott Magyarországra. A szervezésért ő a felelős, mi pedig lehetőségeinkhez mérten segítjük őt. A tavalyi Everlast nagy siker volt, még ha maga a koncert nem is kerül be a legszebb pillanatok közé. Az Enslaved már egy kicsit kísérletezősebb téma, hiszen ugye ez a viking/black világ a magazintól távolabb áll. Ennek ellenére ez is egy érdekes kezdeményezésnek tűnik, remélhetőleg sokan ellátogatnak majd a Dürerbe aznap. Ami a terveinket illeti, vannak konkrét ötletek, főleg az őszi szezonra. Akkor ünnepeljük a ShortScore 5. szülinapját is, biztosan nem egy hétköznapi este keretein belül fújjuk el a képzeletbeli gyertyákat.

Gondolom rengeteg koncerten jelen vagy, mi a legnagyobb élmény amiben idáig részed volt?
Ha csak konkrétan a koncerteket nézem, akkor a Foo Fighetrs két évvel ezelőtti st.pölteni, illetve a Metallica bármelyik általam is látott koncertje az eddigi legnagyobb élmény. Utóbbi zenekar kapcsán sajnos nincs akkora sztorim, mint Balázsnak, aki még a Universal Music munkatársaként személyesen adhatta át az aranylemezeket Hetfieldéknek. Azért persze élmények értek így is bőven, főleg a személyes interjúkon... emlékezetes volt Amy Lee-vel (Evanescence), Tim Macilrath-tal (Rise Against) és Munkyval (Korn) is találkozni, de még egy sor régi és új kedvencemmel sikerült szót váltani, úgyhogy nem panaszkodhatok.

A Set Your Goals tagjaival

Nyilván annak is vannak kedvencei aki ír a zenéről. Nálad kik ezek a kedvencek?
Ahogy említettem is már, az In Flames/Soilwork/Dark Tranquillity trió régi kedvenc és azok is maradnak. Rajtuk kívül a Bad Religion és a Rancid maradt meg a korábbi időkről nagy favoritnak. Mostanában a The Gaslight Anthem, a Four Year Strong és a nagyon friss Pure Love forog nálam sokat. Nem tudom nem megemlíteni a Biffy Clyro új albumát, mert szerintem így az év elején rögtön ők szállítottak 2013 egyik legjobb lemezét. De rengeteg más stílusból is vannak kedvencek: We Plants Are Happy Plants, Maroon5, The Killers, Keane... ezeket bármikor szívesen hallgatom.

Mik azok a célok, amelyek a mai napig motiválnak és mik azok a dolgok, amelyeket okvetlenül szeretnél még elérni ezen a területen?
Az elejétől kezdve motiváltnak érzem magam, attól függetlenül, hogy történik e valami kiemelt esemény a ShortScore körül, vagy 'csak' cikkezünk nap mint nap. Látni, ahogy a semmiből felépítettünk egy itthon népszerűnek nevezhető zenei magazint, önmagában elég motiváció. Rengeteg tervünk van a következő hónapokra, amik biztosan nem csak nekünk fognak örömet okozni.