Ennyi év után is jó érzés úgy hazaesni egy hétköznap esti koncert után, hogy az embernek zúg a füle, zsibbad a lába, sajog a háta, és közben alig múlik az az adrenalin löket, amit az este során tapasztalt élmények felszabadítanak. Legszívesebben lökném is be a zenét, és folytatnám az estét, de körülöttem már minden csendes. Ilyenkor a csend a legrosszabb. Így hát, hogy elüssem az időt, leírom Nektek, hogy mi is váltotta ki belőlem ezt az eufóriát.

A Karnivool-t még pár éve B barátom mutatta, aki vészjóslóan kifinomult zenéket hallgat, de néha ő is találhat számomra is hasznosítható bandát. A Sound Awake és Themata lemezeket elég intenzíven hallgattam abban az időben, de amilyen lendülettel betört, olyan tragikus hirtelenséggel távozott is az aktuális lejátszómról. Ám mikor híre ment, hogy fellépnek a Parkban, újult erővel buzgott fel bennem a progresszió után vad vágy. Kicsit félek is ezektől a "progresszív" bandáktól, mert a cintányér állványban is több az IQ, mint bennem. Vajon meddig mehet el, hol vérzik el a nyakatekert produkció? Mikortól válik unalmassá, kiszámíthatóvá ez a kiszámíthatatlan zenebona? Vajon mennyien kíváncsiak rájuk? A végeredmény felemás, de a helyzet nem reménytelen.

A hazai Haelo egy igazán igényes és profi produkcióval nyitotta az estét, akik nem először melegítenek a Karnivoolnak, barátságuk régebbi keltezésű. Azt nem tudom hazai szinten erre milyen igény mutatkozik, de profi zenészekről van szó, nagy tapasztalattal és jó skillekkel.

A Park nálam most debütált, és minden tekintetben elnyerte a tetszésemet. Tágas, kényelmes, okosan felépített hely, simán elvitte a hátán az összegyűlt tömeget, mindenféle fennakadás nélkül. De az igazi meglepi csak akkor jött, amikor fél9-kor színpadra léptek a perth-i matekosok. Vannak elképzeléseim a tökéletes hangzásról, de ami itt áradt a hangfalakból, az hazai viszonylatban kimagasló, az állam leesett. Egy ilyen komplex produkció, amivel a Karnivool estéről estére kiáll, alapfeltétele a jó hangzás. Annyira meg vannak írva a dalok, annyira sokszínű az egész, hogy bűn azt nem profin megszólaltatni. A Parkban ezt tökéletesen oldották meg, a zenekar mellet ezért a lelkiismeretes hangmérnököt is dicséret illeti.

A főbanda kezdetére összegyűl 6-700 ember ékes bizonyítéka annak, hogy igenis van igény itthon a koncertekre, de a jegyár egy olyan kényes pont, amin sok buli elvérzik. Ha jelen esetben ezért 4000 forintot kérnek, töredék nép gyűlik össze, így viszont akár érdeklődés szintjén is megérte kedd este ezt a programot választani, és így utólag kijelenthető, aki lejött, helyesen döntött.

A Karnivool másfél órás szettje ugyan bővelkedett leállásokban rendesen, de aki ismeri zenéjüket, az tudta mire számíthat. A Set Fire To The Hive, a Simple Boy vagy a Deadman végig élvezetes, fenn tartja az érdeklődést, de pl. a 4 új nóta közül 3 szerintem elég lapos volt, így első hallásra. Aztán lehet majd kiforrja magát többszöri hallgatás után. A nagy színpad ellenére a zenészek nem fektettek nagy energiát annak belakására, mindenki egy 1nm-es területen belül bűvölte a kezébe esőt, mégis élvezetes volt a látvány! Ian Kenny énekes hangja élőben lemezminőségű, ami minden elismerést megérdemel. Jon Stockman basszer és Steve Judd dobos hatalmas melót végzett, tuti, hogy csészealjjal közlekednek két állomás közt!!! Utoljára Brann Dailor Mastodon dobos varázsolt így el, mint tegnap Judd. A két gitáros kicsit háttérbe is szorult emiatt, de az ő produkciójukra amúgy sincs szakmai rálátásom, tök hülye vagyok a hathúrosokhoz.

Eltekintve a néha sírva ásítozástól, ami a 8-10 perces nótákban előforduló lamentálós részek gyakorisága miatt következett be, hatalmas zenei élmény volt ez a másfél óra. Ezer köszönet azoknak, akik lehetővé tették, hogy egy ilyen zenekart, ennyire profi körülmények közt meg lehessen nézni, ennyire baráti áron! A Parkba meghirdetett koncertekre ezentúl nyugodt szívvel megyek, minden tekintetben jelesre vizsgázott! Aki ezt kihagyta, bánhatja!

A képek nem a helyszínen készültek és a Karnivool Facebook oldaláról vannak.