Te hiszel a szörnyetegekben? Sok ember mélyen hisz abban, hogy ott fent a hegyen él egy különös lény. Egy Yeti, Larry, Nagylábú. De az is lehet, hogy egy tóban él és Nessi a neve. Vagy éppen Mexikóban zargatja a népeket és a Chupacabra megszólításra hallgat.
A mi kis szörnyecskénk nem a felsorolt helyekről származik ellenben egy igazi rém. A Los Angeles-i stoner banda, a Sasquatch. A brigádnak most jött ki a legújabb egész albumos alkotása, amiről aztán lehet mesélni. És nem félek egyáltalán, hogy elrabol ez a szörny, megyek vele nagyon szívesen! Ha lapoztok egyet, Ti is jöhettek erre a különös útra.
Itt ez a brigád, akik éppen, hogy elmúltak tizenkét évesek, és most jönnek ki, ha jól számolom a negyedik anyagukkal, márpedig négyig még bírok számolni, ha az EP-ket nem nézzük, és most NEM nézzük. Mit várunk manapság egy stoner alakulattól? Pöfékeljenek, iszogassanak, aminek a hatására megszületik egy olyan album, amit sokáig emlegetünk? Relatív, de az utolsó részével a feltevésemnek mindenképpen egyetértek. Amúgy manapság egyre népszerűbb ez a stoner dolog, ahogy látom, aminek persze a kis underground szívem marhára örül, mert így több nagy kedvenc bandát is láthatok. Na, de elő a wah pedált és mutassuk is meg, hogy Los Angelesben, hogy mérik az ilyen muzsikát. Azért valljuk be nem pont ilyen zenére számítunk onnan….
Az albumborítóról is essék pár szó. Ocsmány, gagyi, már a kétezres évek elején is gáz lett volna. Akkor ezt úgy érzem, hogy túl is tárgyaltuk, jöhet a zene. Fülesen hallgatva kegyetlen jó, hangafalakon hallgatni kegyetlen jó, még a laptop gagyi hangszóróján hallgatni is egy élmény. Miért? Mert marha fogós jó számok vannak ám ide pakolva, amik meg is szólalnak, egészen erősen. Mondhatjuk azt is, hogy egy-két nagyobb stoner zenekar példát vehetne a szörnyecskéről…..
A kicsivel negyven perc fölé kúszó anyag, sehol nem untatott. Igazi kis háttérzenés muzsika, amire aztán itt-ott felkapod a fejed,hogy „hohooo figyeld már ezt a szólót a Money-ban” Mennyire egy elcsépelt cím, mégis marhára bejön ez a dal. Ha hasonlítgatni kell a srácokat, akkor a legközelebb hozzájuk manapság szerintem a Stoned Jesus áll. Sőt, tuti…. Bár ez a muzsika markánsabb, vadabb, technikázósabb, csavartabb néhol, nem annyira az érzékekre ható, mint a Jézuskáék, azért ennek is megvan a maga elragadó kis hangulata.
Azért a nyitó The Message mondjuk, lehetne akár egy Red Fang dal is, de hát ettől szép ez a szcéna. Itt nem az van, hogy ellopod a riffemet, hanem érzed, hogy hatnak egymásra a bandák, hasonló világból jönnek. Aztán persze érezni itt egy kis hetvenes évek progrokját, ahol kicsit vajazunk a jó öreg Plant bácsira, ilyen dal pl. a Sweet Lady. Azt azért ki kell emelni, hogy ezek a hasonlóságok nem rontják a lemez hangulatát, hanem inkább hozzátesznek egy nagy adaggal. Olyan ez, mint mikor apám főz. Nem árulja el, hogy bele esett a sótartó a levesnek indult töltött káposztába, de valahogy még is jó lesz a vége, különleges lesz, ha lehet így fogalmazni. Érted? Viszont az én abszolút kedvencem a IV-ről az a záró Drawing Files. Egyszerűen olyan az egész dal, mint egy hatalmas hullám a tengerparton. Ott állsz a víz szélén, de mégis ledönt a lábadról, akkora erő van benne, akkora hangulata van. Imádom.
Az idei évben nem nagyon lehet okom panaszra megjelenés szempontjából sem. Volt itt már jó pár album, amire azt mondtam, hogy „ Woow, ez már valami” ebbe a sorba állt be a Sasquatch is ezzel a kiadvánnyal. Aztán gondoljatok bele, még van majdnem négy egész hónapunk, és még száz százalék hogy jön egy Red Fang, Soulfly, Korn amit azért itt a szerkesztőségben szerintem várunk egy jó páran. Remélem, valamikor láthatom ezeket, a szörnyű alakokat itthon is, és itt is meggyőznek arról, hogy nem hiába szavaztam nekik bizalmat. Béke, Szeretet, Metal!
