A régen várt új Fates Warning album megjelenését, illetve az októberi budapesti koncertet itt is beharangoztuk az előzetesen közzétett három dallal. A telefonvonal túlsó végén Joey Vera basszusgitáros jelentkezett, hogy némi magyarázattal szolgáljon a hosszú kihagyásra és bevezessen a Darkness In A Different Light készítésének rejtelmeibe.
Megjelenés előtt álló új lemezetek, a Darkness In A Different Light az első Fates Warning album lesz kilenc esztendő után. Miért kellett rá ennyit várni? O.K., Jim Matheos összehozta az Arch / Matheos projektet a volt Fates Warning énekessel, de mi minden történt még a zenekar háza táján az elmúlt évek alatt?
Joey: Az Arch / Matheos lemez nyilván elvett némi időt a banda életéből. A Johnnal közös dalírás, meg a felvételek is. Az albummal nem turnéztuk, csak néhány koncertet adtunk, de így is túl sok energiát fektettünk bele ahhoz, hogy egy Fates Warning anyagon is dolgozzunk. Aztán, ha nem tévedek, az OSI lemeze is közrejátszott... Raynek (Alder, énekes) meg ott a Redemption, neki arra is kell időt szentelnie a Fates mellett. Szóval sok dolog együttállásával magyarázható, hogy így eltűntünk.
Három dalt tettetek közzé a lemez felvezetéseként. Ezeket hallgatva az az érzésem, hogy az album súlyosabb, dinamikusabb és kevésbé melankolikus lesz, mint az előző anyag, az X volt. Te mit gondolsz erről?
Joey: Igen, szerintem is sokkal dinamikusabb. Ez annak is betudható, hogy Bobby Jarzombek személyében új dobosunk van. Ezen a lemezen már ő játszott, előtte meg már jó ideje turnézott velünk. Nem is emlékszem, mióta van velünk. Hat éve biztosan... Viszont ez az első lemezünk, amelyen ő dobol és a játéka új dimenziót nyitott a zenénknek. Szóval én is úgy gondolom (ahogy találóan megfogalmaztad), sokkal dinamikusabb az anyag. Sok tekintetben túlhaladja az X és a Disconnected lemezeken meghúzott határokat. Merészebb és változatosabb, ezért jóval komolyabb kihívást is jelent. Tele van olyan technikás megoldásokkal, amelyek az előző albumokra nem voltak jellemzőek, ami számunkra rendkívül izgalmas!
Hogyan zajlott a dalírási folyamat? Jim hozta a számok zenei alapjait, ti pedig kiegészítettétek a saját ötleteitekkel?
Joey: Erre az albumra teljes egészében Jim írta a zenét. Mindig komplett dalokat ír és általában a témákat is ő hangszereli. Amikor Ray jön és hozza az énekdallamokat (még a szövegek elkészülte előtt), néhány részlet változhat, meghosszabbodhat vagy lerövidülhet attól függően, mi passzol a dallamhoz. De általában Jim szeret mindent az elejétől a végéig megírni, azaz többnyire teljes dalokkal érkezik. A folyamat során rengeteg minden módosul. Amikor a számok java része összeállt, egyben meghallgatjuk a teljes lemezanyagot és ha kell, kiegészítjük további témákkal. Néha előfordul ilyesmi. Sőt, az egyes új daloknak többféle változata is létezik, úgyhogy a bónuszlemezre felkerül majd a Firefly-nak egy hosszabb verziója. Aztán egy másik nótának akusztikus változata is született és van bónuszdal is. Szóval sok minden átalakul, mire a munka végére érünk. Jimnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy a mi véleményünkre is kíváncsi a dolgokról. Dalszerzőként ő hozza a zenét mindenestül, de bennünket is megkérdez, hogy a legjobb döntések szülessenek. Értem ezalatt a hangszerelést, a dalsorrendet, meg minden egyebet. Neki is jó, ha folyamatosan kikéri a véleményünket.
A lemez címét nyilván Jim találta ki mint fő szövegíró, de te hogyan értelmeznéd? Mit mond neked? Mit tudnál elmondani a dalszövegekről?
Joey: Azért Ray is írt jó néhány szöveget. Nem tudom, a címhez mennyi köze volt, nekem mindenesetre a Darkness In A Different Light annyit jelent (ez tényleg csak az én véleményem), hogy valamit más szemszögből szemlélhetsz. Nézheted magát a Fates Warning zenekart is egy másik oldaláról. Mint említettem, a felállásunk némileg módosult erre a lemezre, hiszen Frank Aresti is gitározik rajta. Ő az Arch / Matheos anyagon is játszott, de Fates Warning lemezen már jó ideje nem. Bobbyval együtt behoztak egy újfajta fényt... Szóval én így értelmezem a címet. A zenekar ma más, mint amilyen azelőtt volt és ez kicsit más megvilágításba is helyez bennünket. A szövegekben nagyrészt Ray személyes tapasztalatai tükröződnek, úgyhogy ő jobban is tudná elmagyarázni az egyes dalok és szövegek mondanivalóját. Én annyit tudok, hogy sok olyan személyes élmény jelenik meg bennük, amelyeket Ray élt át. Ezért nem is szeretnék erről többet elmondani.
És hogyan értelmeznéd a borítót? Kinek az alkotása egyébként?
Joey: Jó kérdés, nem tudom a művész nevét (nevet). Azt hiszem, az egészet a kiadó intézte. Új cégnél vagyunk, a lemez az Inside Outnál fog megjelenni, ez lesz az első anyagunk náluk. Szóval a művészt a kiadó hajtotta fel, mi mindenesetre valami egyszerű és modern borítót akartunk. Az ötlet mindenkinek tetszett. Kissé eltérő a tőlünk megszokotthoz képest és szerintem a zenéhez is passzol.
Általában véve is illik a zenekarhoz. Modern, izgalmas, szabadon értelmezhető...
Joey: Így van, ez nagyon fontos számunkra.
Az Inside Out kiadó a progresszív rock / metal bandák otthonaként él a köztudatban. Kiket ismersz a náluk lévő előadók közül?
Joey: Hogy őszinte legyek, nem igazán vagyok képben. Néhány barátom a Century Mediánál dolgozik, az Inside Outnak ugyanis ők a terjesztői. Ily módon a Century Media zenekarait is jobban ismerem. Az Inside Outhoz tartozókat nem kimondottan. Rémlik, hogy az OSI náluk volt egy időben, de szerintem már átkerült egy másik kiadóhoz.
Érdekes egybeesés, hogy a Fates Warningnak is van egy Inside Out című lemeze...
Joey: Ugye, milyen érdekes egybeesés? (nevet)
Készül-e majd video valamelyik dalhoz?
Joey: Már beszéltünk róla, bár nem tudom, hol tart most az ügy. Foglalkozunk a kérdéssel, azt viszont nem tudom megmondani, melyik számhoz készül majd a klip.
Szerinted lesz még valaha újabb Engine lemez?
Joey: (nevet) Sokat beszélünk róla, de mivel manapság mindenki el van foglalva a saját kis projektjeivel, elég nehéz lesz összehozni. Ezt az új Fates Warning lemezt megcsinálni sem kis időbe telt... Most turnéra indulunk és a jövő évre is vannak már turné-terveink. Én épp most írom az új Armored Saint lemezt, amit jó lenne befejezni. Majd akkor rögzítenénk, amikor a Fates Warning szünetet tart, azaz valamikor jövőre. Szóval állandóan annyi tennivalónk van, hogy igen nehéz előre terveznem. Viszont Ray-jel állandóan beszélünk róla és kedvünk is lenne hozzá, csak az időzítéssel vannak gondok.
Az Engine-ben Ray énekstílusa gyökeresen más, mint a Fates Warningban, viszont az utóbbi néhány Fates albumra szerintem átmentett egy keveset a modern hatásaiból. Te is így érzed?
Joey: Ezen az albumon szerintem ez kevésbé érzékelhető. Az Engine lemezei időben a Disconnectedhez és az X-hez állnak közelebb, így ezen a két anyagon van néhány szám, amelyekben Ray éneke esetleg felidézheti az Engine-t. A mostani albumon ez nem jellemző. Helyenként talán igen, de ez is csak azt támasztja alá, hogy zenerajongóként Ray ma is hallgat modern zenét – ha úgy tetszik, modern metalt. Ezúttal viszont szerintem dallamosabban énekel. Valahogy úgy, mint a régi időkben. Sokszor ki lehet hallani a múltbeli, Inside Out vagy akár Parallels korabeli hatásait. Én legalábbis így gondolom.
A legtöbben basszusgitárosként ismernek, holott gitáron és billentyűs hangszereken is játszol. Sőt, szólólemezeket is készítettél már. Nem tervezel egy következőt valamikor?
Joey: A 2006-os lemezem afféle art rock / progresszív anyag volt. Merőben más, mint az 1994-es lemez, amely inkább direkt hard rock muzsika. A 2006-os Circles album A Chinese Firedrill néven jelent meg. Az iTunes-on, a CD Baby-n, meg ilyesmi oldalakon ma is be lehet szerezni. Ezt a vonalat szívesen folytatnám, csak nem biztos, hogy megint az A Chinese Firedrill nevet használnám majd. Nem holmi létösszegző dologra kell gondolni. Annak lesz a lenyomata, ahol pillanatnyilag tartok. Mintha egy önéletrajzi könyvnek egy újabb fejezete lenne. Nagyon élveztem az alkotást ebben a művészi, progresszív hatású muzsikában és szívesen folytatnám azt a lemezt valamikor a közeljövőben – csak időt kellene tudnom szakítani rá. Na, majd egyszer... Mindemellett hangmérnökként és producerként is tevékenykedek, rengeteg felvételt kapok keverésre. Van egy stúdióm otthon, így ha épp nem turnézom, akkor másoknak is dolgozom. Rengeteg különböző emberrel vagyok munkakapcsolatban ilyen vagy olyan minőségben. Jelenleg egy Pearl nevű énekesnő lemezét készítem. Ő Meat Loaf lánya és Scott Ian felesége. Ez lesz a harmadik albuma, mostanában fogjuk befejezni. A zene amolyan country-blues-rock, én pedig bőgőzök az anyagon. A játékstílus, amelyet a muzsika kíván, számomra teljesen új, viszont a dalok nagyszerűek, Pearl pedig csodálatosan énekel és egy sor kiváló zenész szerepel még a lemezen. Roppant büszke vagyok rá, hogy részem lehet a munkában. A jövő év elején talán már meg is fog jelenni az album.
Ezek szerint megmaradt a kapcsolatod az Anthrax tagjaival, főleg Scottal (Joey egy időben kisegítő bőgőként játszott az Anthraxben Frank Bello helyén – a szerk.).
Joey: Igen, főleg Scottal, hiszen ő Los Angelesben él, nem messze tőlem. Tartjuk a kapcsolatot. Mindkettőnknek vannak gyermekei, úgyhogy próbálunk minél többet találkozni, hogy a srácok együtt játsszanak. Néha együtt is vacsorázunk. Szóval Scottal gyakrabban látjuk egymást, mint a többiekkel. Viszont két hete itt LA-ben léptek fel az Iron Maiden előtt. Elég komoly fesztivál volt, a Megadeth, a Testament, meg az Overkill játszott még.
Melyik zenekarodat tartod a fő bandádnak? Van olyan formáció, amely mindenkor elsőbbséget élvez az életedben, vagy az a legfontosabb számodra, amelyikkel éppen foglalkozol?
Joey: Nos, az Armored Saint tagság úgy állapodott meg egymással, hogy a bandát elsősorban szórakozásból tartjuk életben. Hogy élvezettel csináljuk és ne munkának tekintsük. Hogy ne kötelezettségből készítsünk lemezeket a túlélés érdekében. Szóval más most a hangulat az Armored Sainten belül, leginkább mellékprojekt-érzete van a dolognak. Az én életemben a Fates Warning élvez elsőbbséget. A Fates Warning számomra egy aktív zenekar. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nem élvezzük, amit csinálunk. Pont az az egyik legnagyszerűbb dolog a Fates-ben, hogy mindannyian olyan jól kijövünk egymással. Kiváló emberek és kiváló zenészek játszanak együtt, remek munkakapcsolatban, teljes egyetértésben. Szóval számomra a Fates Warning az elsődleges. Nyolc-kilenc év munkája után most végre kihozzuk az új lemezt és nagyon izgatottak vagyunk a lemezmegjelenés és az előttünk álló turné miatt. Mindent félreteszek, amit csak lehet, hogy ne maradjak ki a Fates Warning dolgaiból. Ha mondjuk a jövő nyárra felmerül valamilyen új lehetőség, azt előre egyeztetem a Fates Warninggal. Általában persze úgyis azt mondják a többiek, hogy rendben van a dolog, de azért mindig egyeztetünk és az elsődleges számomra az, hogy ne a Fates Warning rovására csináljak bármit is. 1996-ban szálltam be és ha belegondolok, már tizenhét éve vagyok a banda tagja megszakítás nélkül. Az azért nem kis idő! Az Armored Saintben sem töltöttem ennyi időt, hiszen annak idején tíz év után feloszlott a csapat. Ha tehát így nézzük, hosszabb ideje játszom a Fates Warningban, mint az Armored Saintben. Nem semmi!
Apropó Armored Saint: mit csinál mostanában John Bush énekes? Egy időben reklámfilmekben szerepelt.
Joey: Ma is igyekszik a lehető legtöbbet foglalkozni ezzel. Valójában nem jár olyan sok munkával az ilyesmi, mert nagyon kiszámíthatatlan a szakma. Olykor majd' beleszakad az ember, máskor meg pangás van... Szóval még mindig adja a hangját reklámokhoz, a feleségének pedig van egy casting cége, amellyel filmekhez, reklámokhoz és tévé-műsorokhoz válogatnak szereplőket. Van egy hatalmas irodájuk, ott tartják a meghallgatásokat. Amikor az irodai munkába segít be, az általában eléggé leterheli. Úgyhogy a feleségével dolgozik együtt. Sok a melója, viszont jól megél.
Fotó: Stephanie Cabral
http://www.fateswarning.com
https://www.facebook.com/FatesWarning
