"Tomi, ismered a Hollywood Undead-et?" Hangzott a kérdés a Skindred koncert előtt (kemény öt napja) Neki álltam keresgélni a YouTube-on, de amiket hallottam az nem igazán fogott meg. Aztán ma délután háromkor olvasgatom a mailjeimet, ahol ezt látom: "Tomi, menned kéne ma Hollywood Undead-re!" Nem vagyok semmi rossznak az elrontója... Fogtam a fényképezőt, aztán bevetettem magam az Akváriumba megint.

Lássuk be őszintén a Hollywood Undead minden csak nem rap-rock. Azzal kábítottak, hogy rap-rock, ezért is kerestem rá, de marhára nem. Mondjuk inkább azt, hogy RHPR! Rap - Hip-hop - Pop - Rock-kal fűszerezve. Na, ez sem egy egyszerű magyarázat. Lényegében úgy mentem ma este le az Erzsébet téri klubba, hogy egy számról tudtam 100%-osan, hogy azt már hallottam. Tényleg nem tudok elfogult lenni, mert nem volt még semmi komolyabb tapasztalatom a zenekarral. Viszont tény, hogy ez a pár srác (6 énekes, akik ha kell gitárt ragadnak vagy szintetizátoroznak esetleg még samplereznek egy kicsit) plusz a dobos rendesen megtöltötte az Akvárium nagy termét. Még a karzaton fent is tele volt emberrel a klub, és láthatóan a nagyon nagy részük nem úgy volt a zenekarral, mint Én.

Mindenki vágta a szövegeket, egyszerre énekelték, néhol kiabálták. Esetleg még mondhatjuk azt, hogy ez inkább ilyen csajozós könnyű rapes-pop-rock. Miért? Csajok csüngtek mindenhol.... A fiúk nyakában, a tömeg tetején, a karzaton, fél pucéran a tömegben, egy száll melltartóban, szóval mindenütt. Vicces volt látni, hogy az én kis metalos valóm mennyire kilógott ebből a közegből, de még sem éreztem rosszul magam! Sőt, igazából a hangulat magával ragadt és nagyon jó hangulatban telt el ez a kicsivel több, mint egy óra. Azért a kezemet olyan raperesen nem lengettem, de tapsolni azért még sikerült a számok végén. Azért jó látni, hogy manapság vannak még bandák, akik ennyire megtudnak mozgatni embereket. Mindenki egyszerre integetett, énekelt. Ez nagyon fasza dolog. Egyik szám előtt (amit lejjebb láthatsz is) az egyik énekes felhívott egy hat éves kis srácot a színpadra, hogy segítsen a hangulatkeltésben. A kis srácot kínálták sörrel, cigivel, de hát tudta, hogy neki ezeket nem szabad, így csak megrázta a fejét, hogy "Köszi most még sem kellene.... Tudod, itt van Anya" Aztán a fülébe súgták, hogy mit kell ordítani a mikrofonba (ez volt a szám címe, sorry, de egyszerűen nem értettem, hogy mit mond a kis srác) és a tömeg üdvrivalgásban kitörve tombolni kezdett. Az biztos, hogy nagyon sokan, nagyon jól érezték magukat ezen az estén, és sokaknak az év egyik legjobb bulija volt a tegnapi.

Viszont két negatívabb észrevételem is van, sajna. Na, jó az egyik csak inkább meglepő. Az egyik, amit soha nem fogok megérteni, hogy miért kell fényképezni/felvenni a mobillal egy koncertet, amikor az úgyis ócska minőségű lesz.... Ezért vannak a fotósok, akik marha jó kis képeket tudnak készíteni a koncerteken (Mostani kivétel, most én fotóztam) Eszembe nem jutna egy DOWN koncerten, ahol Anselmo éppen ordít a pofámba, hogy előkapjam a mobilt.... Nincs az az Isten....  A másik meglepő dolog számomra, hogy az utolsó záró dal refrénje az egy az egyben a Hupikék Törpikés Coco Jambo!!!! Eskü.... ott énekeltem magamban, hogy "Bűvös csákót fog ma kopasz fejére tenni" Lehet, hogy ez csak nekem tűnt fel, de ez biztos, hogy ugyan az. Vicces!

Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget. Fotók: Rózsa Tamás, további képek ITT.