Kezdhetném ezt az írást éppenséggel így is: „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…” Ez úgyis aktuális most. Na jó, inkább mégsem! Legyen inkább ez: „Réges-rég, mikor a szépség még csak könyvekben volt…” Ez ugyanis stílszerű. Ráadásul igaz, hiszen borzasztó régen volt utoljára szerencsém Fábiékhoz.
Ami azt illeti, ők se koncerteznek sokat (hogy finoman fogalmazzak). Hogy ennek mi(k) az oka(i), azt hosszasan lehetne találgatni. Egyes tagok egyéb elfoglaltságai? A közönség érdeklődésének az esetleges hiánya? Különben is, új lemez nélkül minek? Mindenesetre így legalább nem lehet megunni őket. A lényeg amúgy is az, hogy a 90-es években létrejött hazai prog rock / metal színtér nagy túlélője, az Age Of Nemesis továbbra sem adja fel, és a mostani koncerttel nem csupán életjelet adott, de kicsit a jövőt is felvillantotta.
A buli első részében a 2002-ben megjelent harmadik album, a Terra Incognita hangzott el teljes egészében. Nemesis néven az volt a csapat utolsó lemeze és az „Age Of”-fal kiegészített „cégér” alatt is csak egyes magyar nyelvű kiadványaik angol verziói jöttek ki, úgyhogy egészen hihetetlen, mennyi idő telt már el azóta! Frissebb szerzemény ez alkalommal nem szerepelt műsoron, holott korábban játszottak párat, úgyhogy ezek sorsa egyelőre nyitott kérdés. A feldolgozások is kihullottak a rostán ezúttal. Visszatérve azonban a Terra anyagára, ez egy történetmesélős koncept lemez, amelyet maximális odafigyeléssel, egyben érdemes igazán hallgatni. Persze a megjelentek is tökéletesen tisztában voltak ezzel. Nem feltétlenül refrénközpontú, de fogós melódiákban bővelkedő, és nem utolsó sorban drámai erejű (gyakran rockoperás hatású) szerzeményekről van szó – a súlypontok számomra: Az élet fája, A fények földjén, A bűnös mindig más, Vérző hold és Zuhanás az örökkévalóságba –, amelyek a virtuóz hangszeres játék és Kiss Zoltán sokszínű énekhangja révén akadálytalanul utat találtak a befogadókhoz. (Mi több, énekdallamok terén Krecsmarik Gábor dobos vokálmunkája új dimenziót nyitott a banda előtt.) Fábi gitársoundja lehetett volna valamivel testesebb, ám az összhatáson ez a kifogásolható részlet sem rontott.
Az egy órát is meghaladó, számomra egy újbóli felfedezéssel felérő, ugyanakkor zeneileg igen tömény Terra Incognita blokk után kimondottan jól jött egy rövid pihenő, hogy utána folytatódjék tovább a „sztorizás” az (eredetileg a néhai Thorday Ákos énekével rögzített) Abraxas lemez Psychogeist ciklusának hat tételével. Kifejezőerőben itt sincs hiány, ezekben a dalokban viszont a fülbe ragadó refrének is meghatározó módon vannak jelen. Példaként elég felhoznom a zseniális Arc nélküli ellenség - Mama sír - Psychogeist hármast. Ebben egyéniségének és arculatának valamennyi összetevőjét felvonultatja az Age Of Nemesis, a prog viszonylatban lényegre törő, már-már slágeres fogalmazásmódtól a roppant érzékeny lírikus hangvételen át a merészen súlyos és komplex témákig. Utóbbi két végletet közvetlenül egymás után!..
A főműsor ezzel ért véget, a csapat azonban kihagyta az ismételt levonulást és a négy (!) ráadás-nótát szünet nélkül nyomta. A tényleges záróakkordot jelentő Négy tükörben végre a közönség is kiereszthette a hangját. A végén a frontember ígéretet tett arra, hogy 2016-ban rendszeresen, kéthavonta lépnek majd fel ugyanitt, a Backstage-ben. Ha pedig a következő albummal kapcsolatosan is kiderülnek majd a konkrétumok (épp ideje volna!), akkor lassan új korszak kezdődhet az Age Of Nemesis történetében.
Fotók: T. Erika. A képek nem a helyszínen készültek.
