A keményebb techdeath/industrial és progresszív zenék mellett van másik nagy zenei irányzat, ami komorabb perceimben mindig képes vagyok hallgatni. Ez pedig a gótikus metal. Inkább a metal, de azért becsúszik néha egy lazább album is, mint például most a The 69 Eyes új lemeze, a Universal Monsters. Ugyanakkor nem mondhatom el magamról, hogy a finnek minden lemeze megvan fejben, inkább a legutóbbi lemez környékén hallgattam őket többször.

De egyrészt lustaság miatt, másrészt a befolyásoló tényezők mellőzése miatt nem is akartam a ‘89 óta létező banda teljes diszkográfiáját magamévá tenni. Inkább mindenféle előítélet nélkül vágtam neki az univerziális szörnyetegnek.
Könnyed és popdalszerűen összerakott fülbemászó dallamok telepednek meg az ember hallójárataiban viszonylag hamar, néhány hallgatás után. Slágeres, könnyed rockzene, amiben az egyetlen gótikusnak mondható elem Jyrki pincemély hangja, de ha ezt egy tetszőleges férfihangra cserélnénk, akkor egy kutyaközönséges rocklemezt kapnánk, ami talán csak egy kicsit erősebb, mint egy Nickelback lemez. Talán erős alázás ez a finneknek, de sajnos az előző lemez, az X óta sokkal lagymatagabb irányba ment el a zenekar, a korábbi lemezekhez (pl. Blessed Be) pedig nem hasonlítható.

A sok negatív előjel ellenére viszont utálni nem tudom a lemezt. Egyrészt azért mert ez legalább az asszony meghallgatja velem a kocsiban, másrészt engem is szórakoztat. A néhol lakodalmas jellege ellenére jó pár helyen elkapja az embert a dalok atmoszférája. A Jet Fighter Plane gitár és billentyűs témái dobják az átlag fölé, a Blackbird Pie-t a vokál viszi a hátán - ahogy általában a lemezt -, a Jerusalem pedig egyszerűen hangulatosan komor.

Persze az ember egy ilyen típusú zenétől ne várjon ujjtörő gitármunkát, de némi változatosság nem ártott volna a lemeznek. Olyan egysíkú témák jönnek velünk szembe az albumon, hogy az szinte fájdalmas. Semmi érdekes nincs benne az égvilágon.
Szóval egy rocklemez, amit a vokál és a billentyűs témák visznek el a hátán. Mit lehet erre mondani? Lakodalmas gót rock muzsika, amit viszont a hangulat ellensúlyoz, hogy legalább egy kicsi jobb legyen az unalomba fulladásnál. (3/5)