Seattle egyik legkarakteresebb, a grunge hangzását a klasszikus rock és a blues világával vegyítő zenekara a Jeff Angell vezette szupergrupp, a Walking Papers. Az együttes az év elején jelentette meg rég várt második lemezét, és a csodálatos, érett, remek dalokkal teli és nagyszerű hangzású albumot először az Alice In Chains előzenekaraként, ősszel pedig önálló európai turnén mutatja be. Október elseje komoly rock-esemény lesz az A38 Hajón, nem csak a grunge rajongóinak, hiszen a Walking Papers még sosem lépett fel Budapesten.
A Walking Papers igazi rock'n'roll szupergrupp, hiszen a nagyon karakteres ötletgazda-fődalszerző-frontember, Jeff Angell már olyan csodálatos nevű zenekarok élén bizonyított, mint a Post Stardom Depression és a Missionary Position. Angell a kétezertízes évek elején gyűjtött maga köré pár cimborát, köztük a Screaming Trees, a Tuatara és a Mad Season dobosát, Barrett Martint, illetve Duff McKagant a Guns N' Rosesból és a Velvet Revolverből, no meg a kevésbé ismert, de annál jobb Hammondost, Benjamin Andersont.
A Walking Papers első lemeze szép, érett blues-rock produkció volt: a dalok zömét Angell írta, parádés közreműködői névsorral: a hangmérnök például az ikonikus kiadó, a Sub Pop zsenije, a Nirvana, a Mudhoney és a Soundgarden hangzását megalapozó Jack Endino volt, és több szám gitárszólóját Mike McCready játszotta fel a Pearl Jamből.
A rákövetkező években Jeff Angell szólóprodukciói-zenekarai mellett megírt legalább két lemeznyi anyagot, amelyet aztán tavaly vett fel az újra összetrombitált rocklegenda-különítmény. A keverésnél ismét feltűnt Endino, de a munkában közreműködött az új seattle-i generációt képviselő Martin Feveyear is (aki többek között Mark Lanegan, a Kings of Leon és a Queens of the Stone Age lemezeit keverte), és Josh Homme stúdiójában is vettek fel számokat.
Az idén januárban megjelent második Walking Papers nagylemez, a WP2 fantasztikus hangzású, gyönyörű, az elődjénél is sokkal érettebb munka. Hatalmas zakatolások, óriási rokkolások és csodálatos balladák váltják egymást, a dalokban pedig ott kavarog a város grunge-tradíciója, a hard rock nagyívű gitárhangzása, Anderson bluesos Hammond-játéka és Angell remek dalszövegei és sokoldalú, de mindig karakteres orgánuma. A kritika is hozsannázva fogadta a lemezt, nem véletlen, hogy az Alice In Chains is a Walking Paperst kérte fel előzenekarnak idei amerikai turnéján.
Sajnos turnéegyeztetési problémák miatt a lemezen szereplő felállás némiképp megváltozik az európai fellépésekre: McKagan és Martin nem tart a zenekarral, helyettük a Missionary Position tagjai ugranak be, de ez semmit sem von le a produkció értékéből. A dalszerző-frontember Angell ugyanis igazi showman, az ő fantasztikus, szikár figurája határozza meg a Walking Papers fellépéseit.
