Mostanában talán még kevesebb okunk van boldognak vagy büszkének lenni, mint általában, és az ilyen időkben különösen nagy értéke van annak, ami, ha csak átmenetileg is, de fényt hoz a sötét mindennapokba. És ahogy az lenni szokott, a segítség most is váratlan helyről érkezik: a Sear Bliss új anyaga lazán, magától értetődően világszínvonalú produkció. Egy ideje már online hallgatható a Letters From The Edge, alább pedig minden egyéb, amit tudni érdemes.

14.00-tól a Lionheart koncertje nyitotta a napot, és mi tudná jobban elűzni az ebéd utáni punnyadtságot, mint egy kis hardcore? A búcsúturnén láttam őket, de az a buli nem jó emlékként maradt meg bennem, mert ellinkeskedték a fellépést, az jött le a színpadról, hogy egyszerűen nem volt kedvük zenélni. Most szerencsére szó sem volt erről, úgy zenéltek ahogyan elvárható egy hardcore csapattól és most nem is okoztak csalódást. A Lionheart Rob Watson frontember vezetésével viharként csapott le, a dühös és vad hardcore sugárzott az energiától és ezt továbbadta a közönségnek is. A korai időpont ellenére egész nagy tömeg a jött össze, még a zenekar sem számított ennyi rajongóra. Watson hangja nyers, de érthető, olyan, hogy a hallgató megértheti minden szavát, ami fontos a dalszövegek miatt. Intenzív stílusa, dinamikája hiányos lenne anélkül ahogyan bemozogta a színpadot, miközben Earl Pitts és Rob McCarthy gitárosok hozták a legnehezebb riffeket és a komoly, egyenes dallamokat Evan Krecji basszusával valamint Jay Scott dobjaival együtt a Lionheart igazi hardcore himnuszokat adott nekünk. Ez klasszikus hardcore, nem tér el a műfaj szabálykönyvétől, de ez az amiért működik. A Cali Stomp, a Undisputed, a Rat és különösen a végén az LHHC dalok egész jól megmozgatták a közönséget és most az egész zenekar összeszedettebb volt, mint az ominózus búcsúturnén.

Friss dallal és videóval jelentkezett a Halestorm. A csajfrontos amcsi rockerek július 27-én adják ki az új lemezüket, a Vicioust, melynek egy dala, az Uncomfortable már korábban elérhető volt, most pedig az egész tétet a kevésbé ütősen kezdődő, de aztán szépen kibontakozó Black Vultureszel emelték meg. A videó nyomokban cicit tartalmazhat!

Kiadta a legfrissebb kisfilmjét az USA-beli Richmondból származó thrash horda, a Municipal Waste. A tavaly megjelent nagylemez, a Slime And Punishment címadója lett a nagybetűs kiszemelt, a videó a következőkben csekkolható.

Legkésőbb július 13-án, azaz jövő hét pénteken mindenki megtudja, milyen a legújabb Obscura nagylemez, a Diluvium. A deathes és progos elemeket a lehető legizgalmasabban vegyítő németek ötödik albumáról most a Ethereal Skies lett előzetesként kiadva, mi abszolút támogatjuk a meghallgatását!

Kiadta az első előzetest az őszre várható új nagylemezéről az Unearth. A csapat az Extinction(s) címre keresztelt albumról az Incinerate-et adta ki ízelítőnek, melyet lentebb találtok meg. A korongról, amely a 2014-es Watchers of Rule utódja lesz, egyelőre szűkösek az infók, amit bővebbet tudunk, természetesen megosztjuk veletek.

Újra változik a Suicidal Tendencies felállása, ezúttal Jeff Pogan gitáros hagyja ott a hardcore-veterán csapatot. A 2016 óta a zenekarban pengető Pogan egy rövid Instagram bejegyzésben adta közre a hírt, az utódjáról egyelőre még nincs információ.

Pénteken kezdheti majd el mindenki a metalos csűrdöngölést DevilDriver új korongjára, a country átdolgozásokat rejtő Outlaws 'Til The End: Vol. 1-ra. Az utolsó roham felserkentésére Dez Fafaráék még bedobták a Copperhead Roadot, melyben szintén van egy vendégszereplő, a 36 Crazyfistses Brock Lindow.

Habár péntektől a teljes album is elérhető lesz, azért az immár hivatalosan két személyből, Demonazból és Horghból Immortal gondoskodik arról, hogy addig se kelljen lávaként hömpölygő fekete fém nélkül maradnunk: kiadták a Northern Chaos Gods zárótételét, a Mighty Ravendarkot is. Az előzőleg közzétett címadóval így egy kvázi szendvicset már ismerünk a lemezről, a köztes öt dal már csak nem lehet olyan rossz, nemde?

A Park felé sétálva szépen, lassan törtek fel bennem az emlékek. 25 éve annak, hogy először láthattam az Alice In Chainst, és Lénárd Lacinak hála, személyesen találkozhattam Layne-nel, Jerryvel, és Mike-kal. Az ott készült fotókat a mai napig nagy becsben tartom, és nagyon furcsa érzés tisztábban emlékezni egy 25 évvel ezelőtti koncertre, mint a PeCsa-beli 9 évvel ezelőttire. Mert ugyan Layne halott, de amíg nem volt az, olyan erőteljes nyomott hagyott a szívekben, lelkekben, ami azóta kísért, amint meghallom bármelyik Chains nótát, ami vele készült.

Nem elfelejteni, augusztus 12-én kishazánkba látogat a High On Fire. A már a fennállásának harmadik dekádját kezdő csapat persze nem egyedül fogja lemészárolni a közönség hallójáratait, ebben a tettestársak a svéd Victims és Spiral Skies, az amcsi The Secret és Pillorian, valamint az olasz The Secret lesznek a mondhatni minifesztivállá duzzadt Düreres eseményen.

Igaz, nem a legfrissebb, mert még a hétvégén adott ki egy új dalt a július 20-ra várható új nagylemezéről a Jungle Rot, de azért ajánlatos lecsekkolni. A death metal veteránok az A Burning Cindert tették szabadon elérhetővé, ez lentebb hallgatható meg. A stílus kedvelőinek több, mint kötelező a kattintás!

Már csak szeptember végéig kell kihúzni valahogy és mindenki nyakába bele fog szakadni a legfrissebb Aborted slágergyűjtemény. A TerrorVisionről új nóta egyelőre még nincs közkézen, viszont a borító és a dalcímek már szabadon elemezhetők. Ezek az alábbiak.

Post-metal, brit post-punk, doom és egy kis progresszív. Nagyjából ez került a darálóban az Impure Wilhelmina 2017-es szüleményének megírásakor. Be kell ismernem főleg thrash és death fanatikusként ritkán pörög sokáig nálam ilyen típusú zene. A Radiation viszont kivétel, annyira emlékezetes és egyedi megborulás. A régebbi albumaikon kicsit más műfajban utaztak, nyersebb post-hardcore volt a jellemző, majd az idő folyásával egyre jobban átmentek bánatos post-metalba. Ha szereted az igényes zúzást, amiben érzelem is van és a koncerten most inkább a benned morajló érzelmeket raknád rendbe nem pedig az embereket a moshpitben, akkor jó hírem van, mert turnén vannak a srácok. Augusztus 3-án a Robotban lecsekkolhatjátok őket! Előzenekar post-sludge-ban utazó bécsi Amer.

Már nem része az eredetileg kétszemélyes projektként induló, majd a turné kedvéért zenekarrá bővülő Me And That Mannek a lengyel-amerikai származású John Porter. A sötét, blues műfajban nyomuló csapat jövőjéről az éppen a Behemoth-tal stúdiózó (és a Slayerrel turnézó) Nergal árult el egy-két gondolatot.

A jelenlegi turné, a novemberben hozzánk is elkanyarodó Decades és persze a hozzá kapcsolódó, márciusban megjelent, hasonló című best of album egy elég korrekt étvágycsökkentés a rajongók számára, de a nagy kérdés azért ott lóg a levegőben: ugyan mikor jön már a 2015-ös Endless Forms Most Beautiful utódja? A zenekar vezetője és billentyűse, Tuomas Holopainen nemrégiben elárulta egy interjúban: készülgetnek az új dalok, de 2020 előtt biztosan nem fog kijönni az új dalcsokor.