RockStation

Brant Bjork - Jacoozzi (Napalm Records, 2019)

Ajtó a világ szeretetéhez

2019. április 21. - KoaX

unnamed.jpg

Attól, hogy húsvét van még nem állunk meg egy percre sem! Azért sonkát már ettem, de előtte megszületett ez a lemezismertető, a palm desert-i fenegyerek legújabb albumáról. Itt van Brant Bjork és legújabb alkotása a Jacoozzi, ami nem is a legújabb, mert ezen dalok 2010-ben születtek.

Az garantált, hogy ez a lemez meg fogja osztani még a hithű Brant Bjork rajongókat is. A tizenegyedik stúdióalbumra nem kellett sokat várnunk, hiszen még fel sem ocsúdtunk a tavalyi Mankind Woman lemezből, ami szeptemberben jött ki, már a hónap elején itt volt a Jacoozzi. Ez azért lássuk be, hogy még Max Cavalera-tól is villám tempó lenne, de azért nincs ellenünkre, ha sok új zenét kapunk a régi nagyoktól. 

brant-bjork-photo-aija-svensson.jpg

A lemezt a Guerrilla Funk promózta be, ami egy eléggé rossz választás volt. Hallgattam a dalt és nem tudtam hova rakni az egészet. Értem én, hogy ez pusztán a hangulatról szól. Ezt becsülöm is Brantben, hogy koncerten is a hangulatot helyezi előtérbe. Átadja magát a rezgéseknek. Ez az attitűd, amúgy az egész lemezen megmarad végig. Nem neked zenél az öreg sivatagi arc és a zenekar, hanem saját maguknak. Noha Brant dalai lemezen nekem soha nem ütnek akkorát, mint élőben, nem árulok el azzal sem nagy zsákbamacskát, hogy nem ezen az albumon vannak élete legjobb dalai. Vannak marha jó pillanatok, amiket nagyon élvezek, de nagyon sok töltelék is van. Utóbbit erősíti a már előzetesen megemlített dal is. Amúgy nagyon sok instrumentális dal van a lemezen, sőt, ha jól emlékszem talán egyetlen egy dal van, amiben van ének.

Noha nem ezek a legerősebb dalok, amiket pályafutásán a stoner legenda írt, az viszont biztos, hogy ezek utaztatnak a legjobban. A Can’t Out Run The Sun marha egyszerű témája, a tökéletes dobos aláfestéssel egy eszméletlen hangulatos, jó dal lett. Nincsenek benne nagy váltások és ne úgy ülj neki a lemeznek, hogy most minden egyes hangra figyelni fogsz. Én például olvasás mellé hallgattam a lemezt. A Jacoozzi-ra a funkosabb témák jellemzőek, nincsenek riffek, nincsen torzított gitár, nincsen über atom szólózás sehol.  A Black And White Wonderland dalról elsőre azt hittem, hogy egy The Doors átdolgozás, de rájöttem, hogy nem. Ahogy mondtam ez a legjobban utaztatós Brant Bjork lemez, ebben van meg az a hangulat, amit anno Morrisonék is biztos átakartak adni. Ahogy ezt leírtam meg is világosodtam. Ez egy könnyedebb The Doors album, énekek nélkül. És, ha így állsz a lemezhez máris tetszeni fog. Sokszor meghallgattam és nem úgy raktam be a lejátszóba az albumot, hogy „ezt most hallgatni kell” hanem automatikusan, magamtól ezt választottam. Ezzel most ellent mondok magamnak, hiszen a cikk elején azt írtam, hogy nem vagyok ki békülve ezekkel a stúdió albumokkal és nem is ez a legnagyobb sláger parádé, de valamiért akkor is tetszik. Kétféle zenét imádok. Amit megtudsz mondani, hogy abban a dalban az XY rész miatt mennyire király lesz a zene. Mint pl. a Kyuss-nak van Blues For The Red Sun albumról az Apothecaries' Weight. Na, abban a dalban hallani miközben vették fel a dalt valaki bele kiabál, amiből át jön, hogy ott milyen hangulat volt. Ha pedig ezt nem tudom megfogni egy dalban, akkor pedig pontosan emiatt tetszik valami. Hogy keresem, hogy mi az, amitől ez tényleg eszméletlen, de nem találom igazán. És rá kell jönni, hogy a dal magában fasza.

Ahogy mondtam, a lemezen instrumentális dalok vannak, egyetlen egyet kivéve. A Do You Love Your World, a Jacoozzi záró tétele és egy tökéletes választás. Amúgy, ha csak ilyen dalok lennének a lemezen, akkor azt mondanám, hogy tökéletes a lemez. Van valami olyan Brant hangjában, amitől kiráz a hideg, de jó értelemben véve. Annyira tökéletes ez a dal arra, hogy lezárja ezt az utazást. Annyira el lett találva a hangulata, a tamos dob témákkal. Akarhatnék én rosszat írni erről az albumról, de felesleges lenne, na meg marha nagy hülyeség, mert nem rossz. Nem érzem benne azt az erőt, amit kellene, gyakran azt érzem, hogy hosszúak a témák, de ezekkel az érzések valahogy elmúlnak, és a végén mindig újra indítom a lemezt.

35kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8914761908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum