Amikor egy supergroup jön létre mindig elgondolkodunk, hogy vajon lesz-e olyan jó, mint a tagok anyabandái. A Tronos is egy olyan zenekar, aminek a tagjai nem kisebb bandákból jöttek, mint a Megadeth, a Napalm Death és a Dimmu Borgir. Celestial Mechanics névvel a Century Media gondozásában pedig itt a bemutatkozó anyag.
Shane Embury, Russ Russell vagy Dirk Verbeuren neve alapból nem hangzanak rosszul. Ezt fejelte meg a három haver úgy, hogy még a lemezre felsorakoztatta többek között Snake-et a Voivodból, Billy Gould-ot a Faith No Moreból vagy például Troy Sanderst a Mastodonból. Így azért az ember akaratlanul is kíváncsi lesz, hogy mit tudnak ilyen arcok összehozni.
Anno olvastam a Tony Iommi könyvben, hogy amikor a szólólemezéhez a legmenőbb arcokat próbálta összerakni egyszerűen nem volt meg a kémia. Hiába hatalmas sztár volt mindenki, és marha tehetségesek, nem működött együtt a dolog. Mi a párhuzam Iommi mester és a Tronos között? Iommi, ahogy mondtam is, felismerte a hibát. Shaneék pedig lehet, hogy nem is látják ezt. Amikor ráakadtam a lemezre, marha kíváncsi lettem, és most már két hete minden nap egyszer legalább meghallgatom, de sehogy sem akar beérni a Celestial Mechanics. Nincs rajta egy olyan dal sem, amire felkapná az ember a fejét. Kicsit azt érzem, hogy mindenki belerakta a saját kis részét, de nem érzed igazán azt, hogy ki milyen stílusból jön. Nincsen meg az a kellemes elegy, mint mondjuk a Killer Be Killed vagy a Gone Is Gone esetében. Nem mozdul meg a nyakad, nem kezded el dobolni a kezeddel a negyedeket, semmi, csak megy a középszerű lemez. Amire igazán azt se mondod szívesen, hogy rossz, mert lenne itt-ott benne néha potenciál, de nem ugorja meg azt a szintet, ami egy ilyen kaliberű zenekartól elvárható lenne. Végig várom, hogy mikor fog jönni valami dal, de semmi. Az egyetlen felidézhető dal a számomra, amiben Snake énekel, de az is csak az Ő jellegzetes hangja miatt.
Igazából van ilyen is, ettől még nem feltétlenül kell leírni egy zenekart, hiszen lehet, hogy a következő anyag meg olyan lesz, amitől eldobjuk az agyunkat. Ami viszont nagyobb probléma, hogy a lemez rosszul szól. Erőtlen, gyenge, tompa hangzása van. Próbáltam több hangszórón, fejhallgatóval, fülhallgatóval, de az eredmény mindig az volt, hogy ha utána beraktam valami más zenét az sokkal jobban megdörrent.
Úgy készültem, hogy ez a lemez tutira be fog találni, de nem igazán sikerült neki. Nem tudok egy emlékezetes dalrészletet sem mondani, vagy riffet, ami megmaradt a fejemben. Nem is a dallamokat hiányolom, hanem azt, hogy legyen valami téma, amire felkaphattam volna a fejem, amit dúdoltam volna magamban, amit újra megakartam volna hallgatni. Ettől független azt mondom, hogy adjatok neki egy esélyt, mert lehet másnak meg ez lesz az élete lemeze.
Béke, Szeretet, Metal
