Brant Bjork - Brant Bjork (Heavy Psych Records, 2020)

2020. március 17. - KoaX

bb.jpg

Megint stonerkedés, megint Brant Bjork. A Kyuss utód Vista Chino lényegében halott, azonban annak tagjai mégis aktívak. John Garcia tavaly hozta ki a szóló lemezét, Nick Oliveri pedig a Mondo Generatort röffintette be. DE! A legaktívabb továbbra is Brant bácsi, aki újabb szólólemezzel jelentkezik. Itt van a legújabb anyaga, ami egyszerűen a Brant Bjork címet kapta.

A címmel nem is lőtt mellé az öreg, de erről majd egy kicsit később dumálok még. Brant az elmúlt években, szinte minden évben jelentkezett valami anyaggal. 2016 óta ez a harmadik teljesértékű lemez, ami napvilágot látott. Emellett volt újrakiadás, illetve koncertlemez is. Nem unatkozik a bácsi, miközben folyton turnézik. 2017-ben, amikor a Tao Of The Devil lemezt népszerűsítette, hozzánk is ellátogatott, mi meg készítettünk vele egy interjút, amit ITT tudsz megnézni. Elméletileg idén is jön hozzánk az Akváriumba ÁPRILIS 27-én, de azért mi ezt elég nagy fenntartással kezeljük. Ha más haszna nincs is a vírusnak, abban biztosak vagyunk, hogy jövőre nagyon sok új lemez fog napvilágot látni. (Vigyázzatok magatokra és maradjatok otthon, kerüljétek a tömeget, hogy jövőre együtt bulizhassunk a jobbnál-jobb koncerteken) De milyen is az új Brant Bjork korong?

a5.jpg

Az öreg mostanában átment nagyon ebbe a lightos, funkys hangulatba, amit szerintem most emelt a csúcsra. Az elmúlt három albumon, mindegyiken volt egy-egy jó dal, de azért sok töltelék is volt. A Mankind Woman például nekem, pont egy ilyen se füle se farka album volt. Nem volt rossz, de ettől az anyagtól fényévekre van. Ezért is mondtam, hogy a Brant Bjork lemezcím az énekes/gitárossal a borítón a lehető legjobb döntés volt, mert tényleg most értük el az abszolút csúcsot. Itt teljesedik ki a legjobban a stoner és a laza funky feeling úgy, hogy egyik sem zavarja a másikat. Sőt azon kapom magam minden hallgatás során, hogy ezt most nem „hallgatni kell”, hanem ezt most JÓ hallgatni. Nagy különbség van a kettő között. Persze, a Kyuss fanoknak savanyú lesz a szőlő, aki meg eddig is bírta a csávót, az ezután is elégedett lesz. Noha, ha oda kéne raknom a tavalyi Garcia album mellé, akkor milliószor a Garcia album mellett tenném le a voksomat. Tudni kell helyén kezelni a dolgokat, nem hiába nem dolgozik együtt most a két legenda. Pedig azért, igazán kíváncsi lennék, hogy mit tudnának kezdeni a Vista Chinoval most, de egyértelműen nem most van itt ennek az ideje.

Az új lemez összesen nyolc dalt tartalmaz, amin a kellemes, lágy fuzz hangzás a domináló, majd a vége felé átcsapunk totál lágy akusztikus témákba. A Cleaning Out The Ashtray egy tökéletes példa erre, hiszen egy az egyben a hetvenes évek hangulata, ami nekem bejött. Tipikusan az a zene, amit vasárnap délelőtt felraksz miközben megfőződ az ebédet, vagy kitakarítod a lakást. Nagyon bírom a kis gitárszólóval, ami nem akar többet mutatni Brant tudásánál. Benne van az igazi stoner íz, nem egy nagy virgázás, de mégis élvezed minden egyes alkalommal. A Mary (kitudja, hogy huana?) egy totál könnyed, lebegős, két riffet ismételgető dal, amire úgy feltudsz ülni, mint a….Ide valami frappánsat akartam, de nem sikerült. A lényeg, hogy nagyon hangulatos, és nem unod meg ezt a két riffet a harmadik perc után sem. Az abszolút kedvencem az albumon, az utolsó akusztikus dal. A Been So Longban nekem van valami olyan hangulat, mint anno a Space Cadetban, van benne valami, ami magával ragad. Olyan, mint a Nirvanának a Polly. Egy szál gitár bőven elég, tábortűz és a világvégéig tudnád hallgatni. Ez az a dal, amit mindig háromszor hallgatok meg, ha a lemez végére érek. Nem tudom mi van benne, lehet, hogy pont az egyszerűsége az, ami megfogott. El mondható, hogy az elmúlt négy év egyik legerősebb dala ez, számomra Branttől. Két és fél perc mindössze a dal, de az bőven elég ahhoz, hogyha rossz kedvem is volt, egy kicsit át kattanjak, imádom. Ha most nem érzed jól magad, aggódsz, izgulsz. Nyomasd be ezt a dalt és hidd el, minden más lesz a végére!

Összességében Brant Bjork folyamatos ívet húz felfelé a szóló karrierjében. Folyamatosan azt érzem albumról albumra, hogy ez most sokkal jobb, mint az előző. Azt érzem, hogy mennék megint koncertre, megnézném az öreget, leülnék mellé és beszélgetnék vele, hogy mit is él át. Tipikusan egy olyan legenda, akit élmény mindig látni és hallani. Remélem tartja magát ehhez, hogy évente egy lemez!

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7815529378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum