2020 tavaszán Fernanda Lira és Luana Dametto otthagyta a Nervosát, így Prika Amaral gitáros egyedül maradt. A lányok rajongói bizonyára a szívükhöz kaptak, de Prika elmondta, hogy a Nervosa fenn fog maradni, a járvány ellenére sikerült az újjáalakítás és visszatértek a negyedik teljes hosszúságú albumukkal, a Perpetual Chaos-zal.
A Nervosa már igazi nemzetközi zenekarnak tekinthető: Prika mellett a tapasztalt basszusgitáros Mia Wallace (Abbath, Triumph of Death, Niryth, The True Endless, Skoll) olasz, a dobos Eleni Nota (Lightfold, Mask of Prospero) görög, az énekes Coruña Rocío Vázquez-más néven Diva Satánica (Bloodhunter) pedig spanyol származású. Trióból kvartetté válva kezdődött egy új fejezet a zenekar történetében. A felállás ilyen drasztikus megváltoztatása mindig kihívás minden zenekar számára, általában ez együtt jár a hang változásával is, de inkább azt mondanám, hogy a zenéjük fejlődött. Erősebb csapatot Prika nem is alkothatott volna.
Az énekes és a basszusgitáros pozícióinak szétválasztása jó lépés, ennek is köszönhető , hogy a zenekar hangzásának fejlődése óriási! Mia Wallace jól bevált név a metalban, a korábban a Bloodhunterban végzett munkájáról ismert Diva Satanica agresszív és sokoldalú énekes, Eleni Notának ugyan nincs annyi zenei tapasztalata, mint kollégáinak, de ezt egyedülálló tehetséggel pótolja a dobokon.
A Nervosa még technikásabb és kidolgozottabb lett anélkül, hogy elveszítené minden eredeti súlyát és agresszivitását. A Perpetual Chaos súlyosabb és jobban lekerekített lemez, amelyen a death metal kiemelt szerepet játszik a zenében és a hangzásában is, a thrash és a death kombinációjából inkább a death metal erősebb, így érezhetően bonyolultabbá és brutálisabbá vált, de az album általános hangzása a Nervosára jellemző maradt.
A Perpetual Chaos tizenhárom számot tartalmaz, amelyek egyike sem hosszabb négy percnél, ezzel is mutatva a zenekar szándékát, hogy gyors és agresszív zenét írjon. Az album olyan thrash/death bombával kezdődik, mint a Venomous, és azok akiknek esetleg fenntartásai voltak az új felállással kapcsolatban biztosan gyorsan elfelejtik a nyitó szám hallatán. Tökéletesen meghatározza a lemezt: hangos, gyors és fenyegető, a Guided By Evil még inkább ezt hordozza magában. A People Of The Abyss és a Kings Of Domination azonban bennük rejlő összes komponenssel együtt inkább már death metal. A pusztító hang a német thrash, a Death Angel és az amerikai death/thrash hatásaiból származik. Még könnyebb ezeket a hatásokat észrevenni, amikor a lemezen Marcel Schimer szerepel a Genocidal Command című számban, Schmier thrash metal "ugatása" jól összeolvad Diva Angela Gossow ihlette sikolyaival (nem lehet nem hallani Diva stílusának néhány hasonlóságát!), de több vendégzenész is szerepel, Guilherme Miranda (Entombed A.D.) az Until The Very Endben, a Rebel Soulban a Flotsam and Jetsam énekesével, Erik Knutsonnal működnek együtt és egyben Diva Satánica sokoldalúságát bizonyítja ahogyan a hangja megváltozik dalon belül. Erik AK power metalos hangjával és a hozzáadott dallamokkal finomítja a nagyszerű Rebel Soult, amely a Time To Fight mellett a legfogósabb szám az albumon és egy kis változatosságot hoz a lemezre.
Nem mondhatom el, hogy a Perpetual Chaos az év eddigi legjobb albuma, mert nem az. Nagyjából ugyanaz a gondom vele mint az új Sodom lemezzel. Tagadhatatlan, hogy a lemez tizenhárom zeneszáma tartalmaz egyfajta minőséget, csiszolt és következetes a kompozíciókban, de még az egyenesebb thrash számok sem mutatnak egy kis árnyalatot és változatosságot.
A Nervosa nekem egy kicsit monoton. A Blood Eagle-nél is hiányzik valami fülbemászó, valami, ami ragad. Technikailag jó, de valami hiányzik. A dalok úgy rohannak el melletted, mint egy gyorsvonat. A basszus, amely elengedhetetlen, de nem mindig hallható hangszer, az ember úgy érzi, hogy Mia Wallace nincs ott, hogy kitöltse a rendelkezésére álló helyet. Eleni Nota viszont olyan erővel ruházza fel a csapatot és a zenét, ahogy testet ad a témáknak, Eleni izmos dobolásával csont nélkül a lemez sztárja lesz anélkül, hogy tudná!
A Nervosa nem hajtotta végre hibátlanul az átállást, de amit tettek, hogy kiadtak egy albumot, amely bár bizonyos pontokon biztonsági játék, mégis szilárd gitárriffekkel, remek hangzással és néhány kiváló vendéggel. A banda ígéretes kezdetet kapott kvartettként. A Perpetual Chaos egy jó death/thrash album, bár néha túl egydimenziós számomra. Most nem világos, hogy az együttes hogyan fog továbbhaladni, ha az új tagok több tapasztalatot szereznek a közös munkában, de izgatottan lvárom, hogy a Nervosa hogyan jelenik meg élőben kvartettként. Remélem, hamarosan élőben láthatjuk ezt az új felállást!
