Van aki kutyát tart, vannak a macskások és olyan is van, aki egy rock 'n’ roll vadállatot tudhat a háztartásban. Mivel a legtöbb kedvenc jobbára hímnemű, ezzel az írással elsősorban hölgy olvasóinknak igyekszünk útmutatásul szolgálni, különös tekintettel a karantén helyzet okán megváltozott tartási körülményekre fókuszálva.
A rock 'n' roll vadállat - ahogy a neve is mutatja - nem egy hagyományos házi kedvenc, tartása komoly elkötelezettséget igényel a gazdik részéről, hiszen egy rendkívül energikus, nagy mozgás- és helyigényű fajtáról van szó. Mivel a rock 'n' roll vadállat elsősorban éjszakai életmódot folytat, illetve a fesztiválszezon beköszöntével akár több hétre is eltűnik, így kifejezetten szomszéd-barátnak mondható, ugyanakkor a négy fal közé szorulva viselkedése gyökeresen megváltozhat. Néhány praktikus ötlettel azonban elejét vehetjük annak, hogy kedvencünk kárt tegyen lakókörnyezetében, vagy akár önmagában.
A rock 'n' roll vadállat fő tápláléka az alkohol, így jelentősen enyhíthetjük kínjait, ha kellő mennyiséget tartunk otthon. Természetesen ügyelni kell a megfelelő adagolásra: túl kevés alkohol hatására a rock 'n' roll vadállat megvadulhat, többet követel, kötekedővé válik. Ugyanez a helyzet ha túl sokat kap, így fontos a megfelelő arány megtalálása. Ha a rock 'n' roll vadállat a nappali közepén léggitározik, esetleg a kanapén ülve headbangel, úgy jól állítottuk be az adagot. Drága jó Lemmy (RIP) szerint a másnaposság egyetlen igazi ellenszere, hogy soha nem szabad abbahagyni a piálást, így mindig gondoskodjunk a folyamatos utánpótlásról! Egyéb szilárd táplálék tekintetében a rock ‘n’ roll vadállat nem túl igényes, képes akár hónapokig pizzán meg babkonzerven élni, de nem veti meg a zacskós levest sem. Az alábbi dokumentumfilmben a Red Fang zenekart figyelhetjük meg táplálkozás közben, akik ráadásul rendkívül környezettudatos módon, igazán ötletes formában hasznosítják újra a kiürült sörösdobozokat.
Fontos, hogy mindig szóljon valami zene, ami alatt természetesen a heavy metal és társműfajai értendők. A rock 'n' roll vadállat kizárólag hangos zene hatására fejlődik, csend esetén fennáll a veszély, hogy olvasni vagy jógázni kezd. Ha célunk a fajta tulajdonságainak ápolása, úgy a “Metal Empire” jellegű eposzi Spotify playlist-ek jelenthetik a megoldást. Ha magára hagyjuk mindig győződjünk meg arról, hogy az adott playlist nem tartalmaz soft rock-ot, AOR-t, progresszív rock-ot vagy bármilyen popzenét, ezekkel ugyanis könnyedén ivartalaníthatjuk kedvencünket.
Apropó jóga: mint, ahogy az az alábbi videóból is kiderül, vannak olyan elvetemült alakok, akik megpróbálják összeolvasztani a csaturanga-dandászanát a Motörheaddel, azonban ez valójában soha nem fog működni. Egy igazi rock 'n' roll vadállat ugyanis csak akkor hajol le, ha véletlenül elejti a cigipapírt.
A rock 'n' roll vadállat ösztönösen a rock-kocsmában, koncerttermekben és szabadtéri szórakozóhelyeken érzi otthon magát. Azonban néhány apróbb változtatást eszközölve otthonunkban is elérhető a kívánt hatás és egy belvárosi garzon is könnyedén Dürer-kertté változhat. Felhinthetjük a nappalit mészkőzuzalékkal, szerelhetünk piszoárt a mellékhelységbe, sőt még a csempéket is összematricázhatjuk. A haladóbbak perselyt is rakhatnak a WC ajtó elé táplálandó a lázadni vágyás ösztönét. Az igazi rock 'n' roll vadállat ugyanis nem fizet, ha hívja a természet: egyszerűen csak bemegy és zsigerből mellé vizel (a képen látható kultikus CBGB vizesblokkja szolgálhat némi inspirációval).
A rock 'n' roll vadállat rendes körülmények között merch pultokból ruházkodik, plázázni vagy shoppingolni sem jár, így ennek köszönhetően a pandémia alatt az átlagosnál is kevesebbet mozog.
David Lee Roth mondotta volt, hogy ő bizony próbált már kocogni is, csak a jégkockák mindig kipotyogtak a poharából. Ebből a kis anekdotából talán kitűnik, hogy a rock 'n' roll vadállat nem nagyon hisz a hagyományos mozgásformákban, viszont a headbangelés, vagy a léggitározás karantén körülmények között is elvégezhető, szemben mondjuk a pogóval, vagy crowd surfing-el. Ingó és ingatlan értékeink védelmében ezekről átmenetileg le kell mondania kedvencünknek, bár a tőkeerősebb gazdik bérelhetnek ugrálóvárat, vagy beszerezhetnek egy trambulint (ugrálóvár esetén feltétlenül távolítsuk el a rock 'n' roll vadállatról az olyan kiegészítőket, mint a szegecses csuklószorító, öv vagy páncéling, illetve előtte egy órával már ne itassuk).
Persze akár megpróbálhatjuk rábírni némi házimunkára is, mivel azonban a rock 'n' roll vadállat a legtöbb tisztító eszközön (porszívócső, seprű vagy partvis) képes gitározást imitálni, így a nagytakarítás könnyen kudarcba fulladhat. A főzőkanál hamar dobverővé “nemesedik” a kezei között, és még a legfantáziátlanabb rock 'n' roll vadállat is hamar felfedezi a lábosokban rejlő zajkeltési lehetőséget, így célszerű a konyhától ugyancsak távol tartani.
Végezetül még egy hasznos jótanács: ne hagyjuk, hogy a lakásba szorult rock 'n' roll vadállat eligénytelenedjen (mármint nyilván önmagához képest). Még véletlenül se adjunk rá mackóalsót (kivéve, ha hagyományőrző nu metal-os vadállatot tartunk), szabadidőruhát, vagy egyéb kényelmes / praktikus ruhadarabot. Ne csak akkor viseljen fémet, farmert és bőrt, ha sétálni visszük, hanem jobbára mindig, így elkerülhetjük az “ozzysodást” (gy.k. Ozzy Osbourne, fajtatiszta rock 'n' roll vadállat, aki az évek során egyre inkább háziasodott, majd absztinens életmódjának egyenes következményeként már a színpadon is kizárólag kedvenc pizsamáját viseli).
Szorítsunk együtt, hogy kedvencünk mihamarabb visszatérhessen természetes élőhelyére, ám addig is kívánunk sok sikert és kitartást, hiszen legyen bár a rock 'n' roll vadállat büdös vagy hangos, a törődést rengeteg szeretettel fogja meghálálni.
(További tartási tippeket, tapasztalatokat nyílt levelezőlapon, kommentek formájában örömmel fogadunk)
Képek: Flickr / Rory Finneren, Réti Zsolt
