Az ezerarcú Anneke van Giersbergen legújabb zenei kalandja, az akusztikus The Darkest Skies Are The Brightest szólólemez semmilyen szempontból nem szokványos körülmények között született. Az énekesnő magánéleti válságát és annak rendeződését dolgozza fel, azt példázva, hogy nincs teljesen kilátástalan élethelyzet. Ily módon, a több éven át tartó nehéz időszak lezárásával, maga Anneke is a rá jellemző töretlen optimizmussal tekint a jövőbe. Teszi ezt a jelenleg szigorúan az online felületekre korlátozott promóciós lehetőségek – az alábbi beszélgetés szintén így valósult meg röviddel az album hivatalos megjelenése után – ellenére is.
Ha nem bánod, az előző „találkozásunkkal”, vagyis a legutóbbi budapesti fellépéseddel kezdeném, amikor is az utolsó dalt azzal vezetted fel, hogy a buli után mindenkivel szívesen elbeszélgetsz bolygókról, csillagokról, meg effélékről – erre itt a friss szólólemezed, amelyen mindjárt a nyitószám refrénjében a csillagokról van szó mint a lelkületünket és cselekedeteinket meghatározó tényezőkről. Azon a bulin nyilván nem erre gondoltál…
Anneke: Hát nem (nevet). Viszont tényleg így volt, és csodálatos, hogy emlékszel erre! Mindig is érdekeltek a csillagok és a világegyetem. Ezeken keresztül sok minden megmagyarázható, úgyhogy nem véletlenül mondtam, amit mondtam. Azt azonban nem sejtettem, hogy ide jutunk: világszerte egymást érik a bezárások, én pedig akusztikus szólólemezt készítek…
A „The Darkest Skies Are The Brightest” címben megfogalmazott gondolatot mindig is a sajátodénak érezted, vagy az utóbbi évek tapasztalatai vezettek rá?
Anneke: Mindig is hittem ebben. Ahogy telik az idő, az embert időnként kihívások elé állítja az élet. Ezekkel szembe kell nézni. A problémáinkat le kell küzdenünk és meg kell oldanunk ahhoz, hogy egy kis bölcsességre és lelki békére tegyünk szert. Ezért lett a „The Darkest Skies Are The Brightest” a lemez címe. Azt jelenti, hogy mindenkinek keresztül kell mennie némi sötétségen ahhoz, hogy eljusson a fényre és megtalálja az egyensúlyt az életében.
Eddig is pozitív személyiségként tekintettem Rád sokakhoz hasonlóan, s erre most sem cáfolsz rá!
Anneke: Mindenkinek az életében vannak nehézségek. Én is tudok ingerült vagy szomorú lenni, mint bárki más, természetemnél fogva viszont boldog lélek vagyok. Nagyon pártolom a pozitivitást, nálam a pohár mindig félig tele van. Így szemlélem az életet. Időnként persze nekem is vannak gondjaim, olykor elkeseredem vagy felhúzom magam valami miatt, de az ilyesmin mindig a pozitív látásmódommal igyekszem túllépni.
Térjünk rá végre magára az albumra! Nyilván a legszemélyesebb anyag, amelyet valaha megírtál, emellett őszinte kitárulkozás is, és mint ilyet, rendkívül merész lépésnek is tartom.
Anneke: Igen, teljesen igazad van. Őszintén szólva kicsit meg is lepett, hogy zeneileg ilyenre sikeredett, hiszen mindig a saját életemről írok. Arról, amit érzek és amit átélek. Ez az album annyiban más, hogy az életem ugyanazon szakaszában több minden zajlott egyszerre. Ezekre a dolgokra fókuszáltam és ezekről akartam dalokat írni, ami segített is átlendülni rajtuk. Bajba sodródott a házasságom, problémák voltak a családomban, és a Vuur zenekar ügyei sem álltak túl jól. Sok minden történt egyidejűleg, és emiatt rendesen össze is zavarodtam. Végül eldöntöttem, hogy zenébe foglalom mindezt, mégpedig terápiás jelleggel. Ettől az anyag még inkább szívhez szóló, tiszta és személyes lett. Ráadásul azelőtt sosem készítettem akusztikus szólólemezt. Jó néhány éve dédelgettem már ezt a tervet, főleg mivel állandóan adok olyan koncerteket, amelyeken egy szál gitárral állok színpadra. Ilyen albumom viszont még nem volt. Szerintem ettől is csak személyesebb lesz az egész, amellett, hogy a zene finom és melankolikus.
A teljes anyagot magad írtad, egyedül Gijs Coolen folyt bele az album elkészítésébe producerként. Milyen volt egyedül, a külvilágtól elszigetelten dolgozni a lemezen?
Anneke: Eleinte fura volt. Valami azt súgta, egyedül kell lennem és dolgoznom a dalokon – a demókon is – ahhoz, hogy koncentrálni tudjak, hogy rendet rakjak a fejemben, és hogy ilyen zenét, ilyen jellegű albumot írjak. Alapesetben a külvilágból merítek ihletet. Rengeteget utazom, állandóan turnén vagyok, így minden nap találkozom új emberekkel és eljutok különböző helyekre. Ez nagyon meg tud ihletni, én pedig élvezem. Imádom a nagyvárosokat és egy kicsit a káoszt is kedvelem. Most minden teljesen más volt. Ott ültem egymagam a kis kunyhóban, amelyet kibéreltem, és arra gondoltam, hogy nekem ez nem fog bejönni, mivel annyira nyugis. Néhány nap múlva azonban igazán megtetszett, és úgy tudtam koncentrálni, mint még soha. A zene is másmilyen lett, miután az ihlet forrása más volt. Belülről, egyenesen a szívemből jött minden. Ez lényeges különbség!
Milyen zenei hatásoknak engedtél teret ezúttal?
Anneke: Ezzel is megleptem magamat. Hallgatok folkos dolgokat, bluest, meg egy csomó mást is a metal, a progresszív metal mellett. Ez a fajta zene is része az egyéniségemnek, de csak most jött elő belőlem. Vannak témák, amelyekről a folk, az ír zenék juthatnak eszedbe és voltak, akik Kate Busht emlegették, meg mást is, amit hallgatok. Ami a ritmikát illeti, sok helyen alkalmaztunk tapsot és lábdobogást. Ezáltal mocsaras, groove-os elemekkel gazdagítottuk a számokat. Nagy móka ám ilyesmit játszani és énekelni! Élőben is az lesz, ha majd egyszer eljutunk odáig!..
Hogyan fedezted fel a kintsugit? Természetesen az Agape szöveges videójára és az abban látható megragasztott szívre gondolok most.
Anneke: Ez egy japán művészeti irányzat. Egyben filozófia is, amely szerint ha valami összetörik és megragasztják, utána még szebb lesz, mint amilyen sértetlenül volt. Ha van, mondjuk, egy ép, gyönyörű vázád, amely leesik a földre és összetörik, de te összeragasztod, akkor láthatod, hogy keresztülment valamin. Utána pedig még szebb lett, mert érdekes, tele van repedéssel. Ugyanakkor azt is kimondja a kintsugi, hogy a ragasztó mellett aranyat vagy ezüstöt kell használni, mert így válnak hangsúlyossá a repedések, ahogy a váza története is. Szerintem az emberek sem mások: a mi szívünk is összetörhet, mindnyájunknak kellett már valamit rendbe hozni az életben, és úgy gondolom, egy ember attól válik érdekesebbé, hogy átélt ezt-azt. Eszembe jutott, milyen jól passzol ez a lemez hangulatához. Él a városomban, Eindhovenben egy kiváló vizuális művész. A szívet ő csinálta nekem. Arra kértem, készítsen egy nagy szívet, amely összetört, de újra egy darabban van, amihez a kintsuginak megfelelően aranyat használtak. Ő pedig megvalósította, méghozzá csodálatosan. Ez a szív látható az összes videóban és az album borítójához is felhasználtam. Egyfajta szimbóluma lett a lemeznek.
Az I Saw a Car nótához készült klip viszont egy teljes történetet mond el. Ennek a koncepcióját is Te találtad ki?
Anneke: Igen, de ezen is ugyanazzal a művésszel dolgoztam, aki a másik két videót is rendezte. Nagyszerű munkát végzett. Együtt találtuk ki ezt a sztorit is, amely amúgy semmilyen módon nem kapcsolódik a dal szövegéhez.
Mit szólnál ahhoz, ha a nótából egy autóreklám betétdala válna valamikor?
Anneke: Az remek volna (nevet)! Egy autóreklám általában szép pénzt hoz a házhoz. Művészként a járvány idején se volnának megélhetési gondjaim, szóval részemről simán mehetne a dolog.
Milyen érzésekkel fejezted be és engedted útjára a lemezt?
Anneke: Sok minden megoldódott az elmúlt években, ami rendkívül boldoggá tesz. Rendeződött egyebek mellett a kapcsolatunk Robbal, akivel ezer éve együtt vagyunk már. Roppant ijesztő ám, amikor fennáll annak a veszélye, hogy kicsúszik a kezedből a nagy szerelem! Mi azonban küzdöttünk érte. Keményen dolgoztunk azon, hogy rendbe hozzuk, és ma jobban is működik, mint a válság előtt. Ez is azt bizonyítja, hogy ha megküzdesz azért, amiben hiszel, az valóban eredményre vezet. Az album is mindvégig jelen volt ebben a folyamatban, hiszen állandóan írtam és rögzítettem a számokat. Most, hogy megjelent, mondhatni, lezártam az utóbbi két-három évet. Egy művész számára csodálatos, hogy lehetősége van terápiás módon írni a saját életéről. Van, aki festeni kezd, amikor gondjai vannak, mások kivonulnak a természetbe. A lényeg, hogy mindannyian próbálunk valamilyen önkifejezési módot találni. Bármit, ami átsegít a nehéz időszakon. Persze a személyiségen is sok múlik. Mint mondtam, én az a fajta ember vagyok, aki pozitívan áll a dolgokhoz. Ismerem viszont a depresszió érzését is. Gyerekkoromban hajlamos voltam a mély szomorúságra, sőt olykor a depresszióra is, különösen télen. Ismerem azt az érzést is, amikor valaki attól retteg, hogy nem lesz képes kikecmeregni az adott lelkiállapotból. A depressziót ugyanis pont az váltja ki, hogy az ember nem találja a kiutat. Én pedig azt mondom, minden helyzetből van kiút. Mindenkinek annyi jut, amennyit meg tud oldani. Ha zenét hallgatsz, ha valamilyen műalkotást, mondjuk, egy jó filmet nézel, vagy ha kimész a természetbe az állatok közé, az segít. Annyi mindent tehetsz, amitől rögtön jobban fogod érezni magad, és amitől jobb lesz az életed! Ilyen egy jó, egészséges diéta is. Egy turnézó zenész körül mindig ott van a pia és a drog, de engem az nem érdekel, nem érzek csábítást iránta.
Visszatérve a lemezhez: milyen fogadtatás tenne igazán boldoggá? Biztosan örülnél olyan visszajelzésnek, hogy az album átsegített valakit egy hasonlóan nehéz időszakon, mint amilyenen Te magad is keresztülmentél…
Anneke: Ez igazán jólesne! Amint valaki kimondja, hogy érti, amit mondok, mivel ő maga is ugyanezen ment keresztül, vagy hogy az album az élete aláfestő zenéje lehetne, máris van valami közös bennünk. Onnantól kezdve nem csupán megírom magamnak és a világ elé tárom a dalokat, hanem van valami közös az alkotóban és a befogadóban. Ugyanilyen érzésekkel hallgatom én is a saját kedvenc zenéimet. Mindig azt teszem fel, ami az aznapi hangulatomnak megfelel, így a zene bánatban és örömben egyaránt elkísér. Ha képes vagyok ezt másoknál elérni, az hatalmas eredmény! Annak mindennél jobban örülnék!
Milyen promóciót tervezel a lemeznek? A korlátozások miatt továbbra sincs kilátás élő fellépésekre közönség előtt (a turnézásról nem is szólva).
Anneke: El is fog még szerintem telni némi idő, amíg útra kelhetünk, de addig is szervezek már egy igen klassz online eseményt, amelyet néhány héten belül tartok majd. Igazán különleges lesz. Egy streamelhető élő fellépésről van szó, amelyre jegyet lehet váltani. Ha már turnézni nem lehet, legalább erre van lehetőség, és ez is valami. El tudom képzelni, hogy az év további részében is adok online koncerteket és készülök más apró meglepetésekkel innen Hollandiából. A rendes turnézáshoz szerintem 2022-ben térhetünk majd vissza. Addig is az online felületeket fogom használni. Nem csak a zene miatt, de a kapcsolatot is ezeken keresztül tartom az emberekkel. És a szólóműsoromat is tervezgetem, szóval mire megkapjuk a zöld jelzést, én már készen állok!
Mit gondolsz, hogyan hagyjuk majd magunk mögött a jelenlegi időszakot?
Anneke: Ami engem illet, kitartok az optimista álláspont mellett. Megvan ugyanis a lehetőségünk arra, hogy tanuljunk, méghozzá rengeteg mindent. Egy válságos időszakban megtanulhatunk együttműködni, odafigyelni másokra és önmagunkra. Amit pedig most megtanulunk, azt a jövőben hasznosíthatjuk. Száz évvel ezelőtt is beütött egy járvány, amelyre az orvostudomány nem volt felkészülve és internet meg WhatsApp sem volt, a fajunk mégis fennmaradt. Most az internet jóvoltából világszerte megvan a lehetőségünk arra, hogy a zene kössön össze bennünket, de legalábbis személyesen tartsuk a kapcsolatot, ami csodálatos dolog. Az orvostudomány is rengeteg lehetőséget kínál már nekünk a gyógyulásra. Mindezt áldásnak kellene tekintenünk. Ugyanakkor, hogy őszinte legyek, gyakran tölt el végtelen szomorúsággal, hogy a szegény országokban a válság miatt annyi ember kerül nyomorba, jut menekültsorsra vagy betegszik meg. Ez egy borzalmas helyzet, ezért ha tehetjük, segítsünk egymásnak! A meglévő és a most megszerzett bölcsességünkkel muszáj lesz élnünk a jövőben!
A zeneipar és az arra épülő szakmák jövőjét illetően mennyire lehetünk derűlátóak?
Anneke: Akik éttermeket és bárokat visznek, azokat is súlyosan érinti a helyzet és minden összefügg mindennel. Viszont rengetegen vannak, akik most a gyűlölködés útját választják és szembehelyezkednek másokkal pusztán azért, mert sok kérdésben nem egyezik a véleményük. Ha már kapcsolatban állunk egymással, hát próbáljunk meg segíteni egymásnak! Támogassuk az éttermeket legalább azzal, hogy online rendelünk tőlük ételt! Tegyük meg, amit megtehetünk, hogy támogassuk egymást!
Van-e egyéb projekted a friss szólóalbumodon kívül? Mi lesz a Vuurel?
Anneke: Pillanatnyilag csakis erre az albumra összpontosítok, nincsenek egyéb terveim a közeljövőre. Ami a Vuurt illeti, az az én projektem, az én gyermekem. Életre hívtuk és az első albumot ki is hoztuk a bandával. Ha ismét valami súlyosat, metalosat, progresszívet csinálok, azt a Vuur név alatt teszem majd. Szóval a csapat létezik, még ha most éppen takarékon is van.
Fotók: Mark Uyl
