Sosem voltam Judas Priest rajongó. De még azt sem mondhatom el, hogy tudom nagyjából milyen albumaik vannak. Amennyit tudok, hogy a British Steellel futottak be, Britek és (leírom, amíg lehet) Rob Halford meleg. Ettől függetlenül olvasni szeretek, a metal zenét szeretem, elismerem, hogy a zenekar legendás, így egyértelmű volt, hogy a Vallomást, a zenekar énekesének az önéletrajzát nekem találták ki!
Csenget a GLS, nyílik a csomag, benne a könyv. Eredeti borító, akár a külföldi kiadásoknál. Ez a lehető legjobb döntés volt ugyanis, amennyire egyszerű, annyira zseniális a borító. Megnéztem magát a könyvet is jobban, mit mondjak? Fehér lapok, könnyű olvasni, annak ellenére is, hogy igen apró betűkkel van a 385 oldal megtöltve. A Halford-könyv kiadásával nem tökölt a Trubadur kiadó. Annyira friss és ropogós, hogy ez tényleg nemrég jelent meg, ennek az is ékes bizonyítéka, hogy a COVID-os időszakkal ér véget a könyv. Ennyi spoiler belefér?
Zabálja az ember a könyvet, ha pedig a gyerek kezébe kerül, akkor ez szó szerint is értendő. De visszatérve a lénygre... Egy nagyon jól megírt könyvvel van dolgunk. Nem fáradsz el akkor sem, ha ötven oldalt olvasol. Sokkal inkább azt érzed, hogy basszus, de kár, hogy le kell raknom Rob önéletrajzát. Tetszett, hogy nincsenek a korszakok túlrágva. A gyerekkoron iszonyat hamar túllépünk, de nem is bántam, mert nem ekkor történtek az igazi kalandok. Érdekes végigolvasni, hogy milyen az, amikor az egykori idolokkal találkozik Rob. Ami meg pláne egy érdekes, és mondhatni fő vezérfonala a műnek, hogy az öreg, hogy titkolta évtizedekig, hogy meleg. Nem csak ma élünk egy megbélyegző világban, ez régen sem volt másképpen, csak mondjuk akkor még szénné is vertek, ha saját nemedhez vonzódtál. Tök király, hogy Rob simán mesél szexuális ragadozásairól (amikkel nem igazán aratott sikert), arról is mesél nyíltan és őszintén, hogy és hol zajlott egy-egy aktus, amit mai fejjel elképzelhetetlennek gondol az ember. (Azóta kicsit máshogy viszonyulok az országút melletti wc-khez, óvatos vagyok.) Aztán persze a szexualitáson túl is vannak történetek. Például mekkora élmény majdnem halálra fagyni a kocsiban, amíg a többiek elmentek "segítségért" Németország közepén. Vagy például milyen találkozni Freddie Mercury-val, vagy esetleg Jimmy Page-dzsel. Milyen az érzés, amikor a színpad egyik eleme izomból fejbe talál, hogy szállsz szembe Axl Rose baromságával. Milyen megélni azt, hogy a csúcson vagy, és milyen egyszerűen le is lehet rakni egy-egy függőséget. Nekem marha érdekes volt, hogy a srácok, hogy álltak neki a stúdiózásnak. Nem lövöm le a poént olvassátok el. Hogy mekkora bakit tolt, amikor helyettesítette Ozzyt, és az is egy érdekes dolog, hogy mi az a yam-yam.
Zenghetek ódákat, hogy milyen, de tök felesleges. Ha hasonlítani kell valamihez, akkor azt mondom, hogy olyan, mint Scott Ian önéletrajza, csak én ezzel valahogy sokkal jobban tudtam azonosulni. Több benne az érzelem, a frusztráció. Egyszerűen egy rendkívül jó könyv, amit pár év múlva biztos megint élvezettel fogok kézbe venni. Ja, és volt kérdés, amire válaszolnom kell, csak eddig nem volt rá lehetőség, mert olvastam. Nem! Nem lettem meleg a könyv hatására.
Béke, Szeretet, Metal
