A Pólus Rock Klub egészen decemberig tartó, koncerteket és filmvetítéseket magában foglaló idei programjának kiemelten fontos eseménye volt ez. Tavaly márciusban Török Ádám grandiózus életmű-koncertje volt az utolsó általam látott élőzenés rendezvény közvetlenül a teljesen buli-mentes, kijárási korlátozásokkal is súlyosbított pandémiás időszakot megelőzően, és nagy élményt adott újból látni-hallani őt.

A Fuvolalovag és társai meg is adták a módját. Holott nem sokon múlott, hogy a sors ennek is keresztbe ver, hiszen hősünk éppen csak túl van egy kockázatos kórházi kezelésen és az azzal járó kényszerpihenőn, ráadásul torokgyulladással is küszködött napok óta. Török Ádám azonban sosem adja fel egykönnyen, és az itt-ott foghíjas széksorok sem szegték kedvét. Igaz, hogy immár járókerettel mozog, az előadást pedig végigülte, a hallgatósághoz viszont ugyanolyan szívélyesen szólt, mint bármikor azelőtt. Mindenkinek háláját fejezte ki, amiért eljött, nyíltan és őszintén beszélt az egyes dalokhoz fűződő érzéseiről, emlékeiről – neki aztán tényleg van mire visszaemlékeznie –, meg némi tréfálkozásra is tellett tőle. Nem lehetett nem észrevenni rajta, mennyit jelent neki ez az este.

Két merőben különböző félidőt élhettünk át. Az első etapot a Mester mellett a Kézdy Luca vezette női vonósnégyes és Papp Gyula billentyűjátéka határozta meg. Ez a formáció szólaltatta meg a korábbról már ismert, illetve egy jövőre megjelenő új CD-hez kidolgozott Bartók-átiratokat. Vagyis most sem maradtunk különlegességek nélkül. Az Allegro Barbaro Keith Emerson és Kocsis Zoltán emlékére csendült fel.

A második játékrész a Mini-éveket maxolta ki, na meg a prog-jazz-blues rock vonalat. Az ének persze nem volt százas, ami érthető, de az alkoholmámorosan elszállós Asztalhoz leültem vagy a régi kor árnya (konkrétan: koncerthelyei) felé visszamerengő, dobszólóval is kibővített Drága Ifipark alatt ez nem volt feltűnő vagy zavaró. Főleg mivel ezek a lazán szerkesztett nóták eleve tág teret adnak a hosszas hangszeres betéteknek, rögtönzéseknek. Természetesen nincs Török Ádám-buli Gőzhajó, Kereszteslovag és a jövőre fél évszázados Vissza a városba nélkül – utóbbi kettőben visszatértek a hölgyek és Papp úr –, majd a fináléban a Hívj fel alapból egyszerű, vidám kis blues témáját megint bőségesen megpakolták fuvola-, gitár-, hegedű-, és billentyűszólókkal (Papp Gyula és Németh Károly egyaránt szerephez jutott).

A fent említett kiadvány mellett egy Erkel Színházas nagykoncert is szerveződik már. Sok erőt és kitartást a további tervek megvalósításához, Török bácsi!