Kis hazánk tele van nagyon-nagyon sok jó zenekarral. De valahogy az idő előrehaladtával ezek a zenekarok szépen lassan feladják a szélmalom harcot és nem marad utánuk más, mint egy lemez, jobb esetben pedig pár jó lemez. Ellenben amíg aktív egy-egy zenekar, addig tud izgalmas dolgokat alkotni. Számomra a tavalyi Kelet Népe albummal a Mudfield feltette magát a térképre, most meg itt van a zenekar harmadik lemeze, a Szörnyeteg.
Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet Karácsony előtt egy nappal kihozni egy új albumot. Egyszerűen nincs az az emberben, hogy ajándékba ezt kérje a párjától, haverjától, feleségétől. És arra sincs igazán idő, hogy elkezdjen pörögni az album, hiszen ebben az időszakban, azért több időt töltünk a családunkkal, akik nem feltétlen a metalzene rajongói. Ezek mellett jó eséllyel elkerüli a zenekar vele, hogy bármilyen rock portál TOP 10-es listáján találja magát. De lelkük rajta, a szeghalmi brigád úgy döntött, hogy mégis ezen időszak alatt szabadítja az emberekre a Szörnyeteget.
Amikor megtudtam, hogy egy év alatt új albummal jelentkeznek a srácok, nagyon kíváncsi lettem. Hangzás tekintetében nem csalódtam, mert az előző albumok sem szóltak szarul. Ez a csiszolt In Flames-es sound pedig kimondottan jól áll a zenekarnak. A tíz új dalt hallva először nem igazán tudtam hova tenni a dolgokat. Nagyon azt éreztem, hogy a COVID-nak komoly nyoma van a lemezen. Mondjuk ez annyira nem meglepő, de emiatt a nyom miatt azt éreztem, hogy ez a lemez nem feltétlen továbblépés az előzőhöz képest.
Persze, van ami teljesen más, hiszen a zene sokkal, de sokkal technikásabb lett, sok helyen el is tereli a figyelmemet, hogy milyen gitártéma megy éppen, ami miatt nem tudom feltétlen beleélni magam az adott dalba. Három fajta érzés kering bennem. Az egyik az, hogy vannak új dalok, amik a jövő felé próbálnak mutatni, hogy milyen irányba halad a zenekar. Ilyesmi dal a Diószegi Kiki közreműködésével készült Őrláng is, ami tök őszintén nem az én stílusom. Ha tényleg ebbe az irányba fog a negyedik lemezzel tovább menni a zenekar, akkor én sajnos megmaradok az első két lemeznél. Mondjuk, ha még ide vesszük a Menedék című szerzeményt is, akkor meg megcáfolom az előző mondatomat, mert ez a dal egy aljasul megírt, remek dal. Észre se vettem, de hirtelen azon kaptam magam, hogy a reggeli kávés bögre délutáni mosogatása közben ezt a dalt dúdolom magamban, és a szövege jár a fejemben.
A másik az az érzés, ahol kísérletezgetnek és érzem a többi zenekar hatását, mint anno a Féreg dalnál a Metallica Creeping Death-jét. Ilyen a lemezen az Új Generáció című dal, ami egy újabb generációs Tankcsapda riffel nyit és közben megpróbálják a hardcore-os csorda vokált is, ami igazából csak mosolyogtat, és fogom a fejem, hogy ezt most miért srácok? A harmadik típusú szerzemények pedig a olyanok, mintha a Kelet Népéről maradtak volna le. Mondjuk a zenekar védelmére kell írni, hogy egy év telt el a két lemez között, így nyilván lesz áthallás, hiszen nem telt el olyan sok idő. A Szív és a Nincsen Szerencsém pontosan ilyen dalok. Az a különbség a két dal között, hogy az utóbbi pontosan ugyanolyan, mint a Hold című daluk. Benne marad a dallamos refrén a fülemben egyből, ráadásul a nyitó riff is már unásig ismert, de valahogy mégis a saját arcukra formálták és emiatt jó. Máté most sokkal bensőségesebb témákat hoz fel, ahogy lejön a szövegeiből komoly magánéleti változások voltak az életében. Nem ismerem Mátét, de gondolom itt jött egy új hölgy a képbe, és a régivel csúnya vége lett a dolgoknak és persze ilyenkor jött a szokásos mélypont is. De ezek csak tippek.
Ettől függetlenül ahogy korábban is írtam, a dalok nagyon jól szólnak, nagyon jól kevert a lemez. Ennek most kellett több hallgatás, és örülök, hogy hagytam neki egy kis időt. Nem mondom, hogy lesz akkora favorit, mint az elődje volt, de azért most így meló közben minden gond nélkül vettem elő a Szörnyeteget, és hallgattam meg többször is. Úgy gondolom, hogy a mostani fiatal tizenéves generáció szemében ez a zenekar még hatalmas is lehet, akár csak nekünk volt anno a Tankcsapda. A lényeg szerintem továbbra is az, hogy magukat adják.
Béke, Szeretet, Metal