RockStation

HiddenT - Where Light Ceases To Exist (Sun & Moon Records, 2022)

Üdvözlettel a chilei pokolból

2022. június 01. - rattlehead18

hiddent-where-light-ceases-to-exist.jpg

Még csak igazán otthonosan sem kell mozogni a dél-amerikai színtereken, elég csupán a felszínt kaparászni, hogy az ember képben legyen arról, hogy a déli féltekén miféle barbár hordák művelik az egyes alirányzatokat. Lehet, hogy az előző mondat nem épp a leginkább eltalált felütés a címben szereplő zenekarhoz, de jómagam a kortárs chilei, kolumbiai és brazil undergroundról ezt a képet alakítottam ki.

Az ezekből a régiókból felbukkanó bandák döntő többsége legalábbis az 1985-ös német, illetve amerikai thrash/black/speed/heavy metal mintánál nem lát tovább, és frissebb hatásokat a muzsikájuk közelébe sem engednek. A venezuelai Selbst után most a chilei HiddenT is alaposan rácáfolt erre a sztereotípiámra. A játék neve ugyan a chileieknél is black metal, de a fókusz nem a műfaj kezdeti időszakán, hanem a kilencvenes évek elején/közepén az undergroundban szinte mindent maga alá gyűrő második hullámán van. A forrongó lelkű norvég fiatalok által közel harminc éve keltett hullámok nélkül feltehetően a HiddenT jelen formájában nem is létezne.

A Talca városából származó trió idén lett tízéves. Fennállásuk alatt nem kapkodták el a hanghordozók megjelentetését. A horda ténykedését mindössze egy demó és egy szerzői formát öltött nagylemez dokumentálja. A Where Light Ceases To Exist pedig a második teljesértékű korong a chilei pokolból. A HiddenT nem ismeri a színeket, ahogy a borító, úgy a szórványos promó fotók is megmaradnak a sötét árnyalatoknál. Sok információt nem csöpögtetnek el magukról, sem a tagok kiléte, sem zenei múltja, egyéb tevékenysége nem ismert. Legalábbis nekem nem sikerült felesleges információ halmazra akadnom a booklet tanúsága szerint jelenleg trióként működő zenekarról. A titokzatosság persze mindig is hozzátartozott a black metalhoz. A chileiek tehát ezen a téren mereven ragaszkodnak a tradíciókhoz.

hiddent_band.jpg

Ellenben a zenei oldal szerencsére nem tisztán fekete-fehér. A HiddenT nem burkolózik kátrányfal mögé, a hangzás kellően áttekinthető; bárdolatlan ugyan, de a lényeg az avatott füleknek különösebb erőfeszítések nélkül befogadható lesz. A chileiek hajlamosak hosszabb tételek képében fogalmazni, kompozícióik azonban íveket írnak le. Bő háromnegyed órában nem csak az ideológiai máz mögé bújtatott hangulatteremtés zajlik, hanem a dalszerzés is fókuszban van náluk. Eszköztáruk látszólag kimerül a jól ismert instrumentumok bevetésében, de a részletekre, a finomhangolásokra is odafigyeltek.

A kétperces Last Winter Ritual csak a felvezetés a fekete szimfóniák előtt. Az ambient behatásoktól sem mentes tétel a küldetését, az aura megteremtését azonban teljesíti. A címadó nagyeposza első ránézésre a korai Emperor csapásvonalán halad, a változatos tempók, a félakusztikus pengetések, az ötletes dobtémák azonban önálló arculatot adnak a HiddenT világának. Nem is beszélve a tiszta, heroikus énekdallamokról, melyek gyakorta tekeregnek az extrém rikácsolások hátterében. A zömmel középtempós szerzemény remek riffekkel lett felvértezve. A külön introt is kapott Delirium Tremens a maga négy és fél percével némileg kilóg a többi kompozíció közül, olybá tűnik, mintha a chileiek ezúttal szándékosan vették volna primitívre a zenei alapot, ennek ellenére a tiszta vokálok mégis magasztos hangulatot kölcsönöznek a csörömpölős alapoknak. Az Under a Shadow Reflection megidézi a kilencvenes évek közepét, amikor az északi muzsikusok tobzódtak az ötletekben, és nem riadtak vissza saját kreativitásuktól sem. Lenyűgöző szerzemény. A dél-amerikaiak a három hátralévő tétel esetében sem engednek a minőségből, azok is sokszínű, többrétegű, tekintélyt parancsoló darabok. A dalszerzői véna és az általam is visszatérően emlegetett tiszta vokálok adják a HiddenT egyéni karakterét; megérdemlik a bizalmat.

A regionális színterek a huszonegyedik századra végképp elveszítették a jelentőségüket, a HiddenT pedig újfent bizonyítja, hogy minőségi black metal manapság már a legváratlanabb helyekről is eredhet. Az erdélyi kiadó tehát ismét egy olyan formációt túrt elő a föld alól, melynek az európai színtéren is lehet keresnivalója.

45kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr917845535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum