Az amerikai progresszív metal alapvető zenekarának negyedik nagylemeze szeptember közepén negyedszázados jubileumát fogja ünnepelni. A Falling Into Infinityt a maga idején mind szakmai, mind pedig rajongói részről felfokozott várakozás előzte meg.

A zenekar három kikezdhetetlen lemezt követően, immár a rajongótábor által még manapság is nagy becsben tartott Kevin Moore billentyűs nélkül fordult rá a negyedik album munkálataira. Moore ugyan már az Awake korszakban távozott a fedélzetről, a nélküle felvett, de előzőleg évekig formálódott 1995-ös keltezésű A Change Of Seasons EP monumentális címadó szerzeménye még magán viselte az ő kezeinek nyomát is.

A Falling Into Infinity mai szemmel is egy rendhagyó lemezanyag a zenekar történetében, egyben a Derek Sherinian billentyűs nevével fémjelzett korszakuk egyetlen nagylemezes lenyomata. A Desmond Child slágergyáros bevonásával írt, nyíltan a rádióállomásokat megcélzó You Not Me (itt még You Or Me) ki is verte a biztosítékot az első három lemez híveinél, de a klipesített Hollow Years sem pengetett keményebb húrokat, nem beszélve az Anna Lee lírájáról. A fenti három dal mellett azonban – melyekkel egyébként személy szerint nekem sosem volt gondom – bőségesen akadt még muníció a zenekar fegyvertárában. Így a végeredmény egy igazán, sőt sokak szerint túlontúl is sokszínű dalgyűjtemény lett.

A negyedik korong emiatt a megjelenése időszakában finoman szólva is megosztónak bizonyult, hosszú hónapokra elegendő muníciót biztosított a rajongóknak a véget nem érő vitákhoz. Ma már ez a lemez is szimplán a diszkográfia része, sőt a csapat bizonyos dalokat az élő fellépések alkalmával vetésforgó-szerűen ugyan, de rendszeresen programon tart róla. A zenekar egyébként is nyúlfarknyi Sherinian-korszaka nincs túldokumentálva, ezért is örömteli, hogy az InsideOuttal együttműködve a Lost Not Forgotten Archives alcímen futó újrakiadás-sorozat részeként ez a 2007-ben a csapat holdudvarához tartozó YtseJam Records színeiben már megjelentetett, de azóta jószerivel beszerezhetetlen státuszba került dupla anyag május közepén ismét hozzáférhetővé vált.

A két és félórás hangfolyam a sorozat eddigi részeihez hasonlóan természetesen a keménymaghoz szól, azokhoz a mániákusokhoz, akik a sarokba elvonulva, fülessel szeretik elemezgetni John Petrucciék dolgait. Az összehasonlító-elemzéshez pedig ez a nagyszabású anyag kiváló táptalaj. A tizenhat tétel között korai változatok, később lemezre nem került szerzemények, ötletek, dalkezdemények egyaránt megtalálhatók. A csapat renoméját az 1999-es folytatás maradéktalanul helyre tette, olyannyira, hogy a Scenes From a Memory óta sem készült olyan anyaguk, mellyel minden önjelölt szószóló maradéktalanul elégedett lett volna.

A Lost Not Forgotten Archives sorozat jelen darabja talán két és fél évtized távlatából alkalmas kicsit más megvilágításba helyezni ezt a kortársainál némileg mostohább megítélésű anyagot. Az olyan elvakultak, mint jómagam pedig saját szórakoztatásukra tét nélkül csócsálhatják, elemezgethetik, hogy a munkálatok különböző szakaszaiban hogyan változtak, formálódtak a szerzemények. A felfedezés örömét illik meghagynom minden elvakult sorstársamnak, csemegézni való ugyanis bőségesen akad ebben a maratoni hosszúságúra nyúlt dalcsokorban. A sorozat pedig augusztusban a 2019-es berlini koncert kiadásával fog folytatódni.