Új év tavalyi lendület! Valahogy elbújt a szerkesztőségi levelek között az Robot Death Monkey négy számos EP-jének a linkje, ami nagy kár volt. A stoner muzsikában utazó négyes négy dalt pakolt be a mikulás puttonyába még tavaly december elején. Mintha csak a jól megbízható Magyar Posta hozta volna, de egy hónap késéssel ideért! Mi is ez?
Egy angol zenekarról beszélünk, akik nem igazán veszik komolyan magukat, mégis meggyőző tud lenni, ahogy kiscicákról énekelnek. Az Intergalactic Party Powder egy nagyon szépen megszólaló négy dalos EP, ami a zenekar harmadik kiadványa. Ezt előzte meg egy fullos album, ami 2019-ben jött ki és a Big Pussy névre hallgat, illetve 2021-ben a Druid Odyssey. EP-kről ugye ritkán írunk, pláne akkor, hogyha csak négy szám van rajta, de az év első napjaiban mit csináljunk? Meg amúgy is, itt ragadt tavalyról és azért ahhoz meg eléggé menő, hogy számot adjunk róla.
Az anyag nagyjából olyan, mintha a Red Fang pörgősebb cuccait kevernéd a Clutch-csal. Karcos ének, remekül megszólaló gitárok, masszív dob és basszusgitár. Az anyagot a Bantha Rider nyitja, ami nem egy világot megváltó dal, de ahhoz mégis elég, hogy a fejembe fészkelje magát. Mondjuk ez éppenséggel az egész zenekarra elmondható. Nem találják fel azt a bizonyos viaszt, ellenben élvezhető marad a zenéjük ebben a szűk tizenöt percben. A dal harmadánál be is jön az a tipikus stoner riff, amire egy kis díszítős szóló féleséget is kapunk. Arra tökéletes ez a dal, hogy megmutassa mit is várhatunk a zenekartól. Fogós riffeket és rengeteg wah pedálos szólót. Az Asgardian Micro Whitey lényegében az előző dal témáját viszi tovább csak itt már bejön a képbe az ének is. Itt érezhetjük először igazán a Clutch-os ízt a szánkban, de közben a zenekar itt is megmutatja, hogy azért vannak riffek a házban!
A Dragon Clit pedig tényleg a már emlegetett zenekar hős korát idézi. A dal második felében van egy húzós szaggatott riff, amire persze megint egy szólót épített a zenekar. Az instrumentális tétel, emiatt az egy rész miatt is megér egy vasárnapi misét. Egyszerű dallamvezetés, de hatalmas élmény, ami rávezet az egész anyag értelmére a Kittens & Coke-ra. A női vokállal megtámogatott dal, valami eszméletlen jó szerzemény. Szépen van felépítve egy lassú bevezetővel, ami átmegy egy pörgős groove halmazba, remek kiállásokkal megtámasztva, hogy aztán egyből rámehessünk a refrénre. Mintha Rob Zombie amikor még a csúcson volt segítette volna a zenekart, olyan érzésem van. Zseniális ez a dal. Marha egyszerű, de marha fogós. Évkezdésnek egy ilyen dal tökéletes.
Összességében nem hiszem, hogy ez az anyag az év végén is megfog maradni az emlékezetemben, de az biztos, hogy arra tökéletesen megfelelt, hogy berúgja 2023-at és elindítsa az évet egy kellemes tempóban.
Béke, Szeretet, Metal
