Fél Asphyx, egy negyednyi Autopsy és Theo van Eekelen. A végeredmény pedig a Siege Of Power. Bob Bagchus alapító ütős ugyan már egy ideje nem az Asphyx dobosa, de sokunknak úgyis örökre az marad. A gitáros Paul Baayens az Asphyx mellett manapság abban a Thanatosban is érdekelt, ahol van Eekelen szintén jó néhány évet húzott le, de az utóbbi két csóka együtt muzsikált a néhai Hail Of Bullets soraiban is. A négyes pedig az Autopsy dobos/hangszálakrobatájával, Chris Reiferttel teljes.

Aki keni-vágja a holland death metalt, azt feltehetően nem kuszáltam össze az előző mondataimmal, aki viszont ebben a tekintetben nincs képben, gondolom, hogy a borító láttán egyébként is hátra hőkölt, és rá sem kattintott a cikkre. A maga érdekében jól is tette. Lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot, de úgy tűnik, hogy manapság heti rendszerességgel, ráadásul alkalmanként nagyobb dózisokban érkeznek az old school death metal alakulatok anyagai.

A stílus rendszeres fogyasztójaként ezzel semmi gondom, de a lemezek jönnek-mennek, alig akad köztük olyan, ami hónapok múltán is elő-előkerül. Nos, a Siege Of Power (valószínűsítem, hogy a régi Napalm Death nóta címe indokolta a névválasztást) második lemeze a négy zenész személye okán is fokozattabb figyelmet fog kapni a túltelített mezőnyben.

A profetikus címet és borítóképet kapott This Is Tomorrow meg is érdemli, hogy az illetékesek a keblükre öleljék. Reifert – aki a Siege Of Powerben nem ült be a dobok mögé - hangja védjegy, ötven felett sem sokat szelídült. Fröcsögése, sivítása, rikoltozása ha már nem is kiköpött olyan, mint a korai Autopsy lemezeken, azért még manapság is kitesz magáért. Bagchus alapra vett kalapálása a régi, de a húrosok sem variálnak sokat. Igen, ezek a sokat látott harcosok semmi újat sem tesznek hozzá ehhez az avítt muzsikához. A stílus alkotóelemeinek ismeretében paradoxon, de nem más folyik itt, mint tét nélküli örömzenélés. Az embernek elég a friss promo fotóra néznie, látni van Eekelen őszinte mosolyát, Reifert fogyatkozó sörét, és a másik két marcona figurát.

Tény, hogy egyik zenész sem a This Is Tomorrow-val teszi majd fel a koronát több évtizedes szakmai pályafutására. Nekem mindenesetre épp olyan öröm volt végighallgatni az anyagot, mint amilyen az alkotóknak lehetett a riffek faragása. Uraim; jó egészséget, és köszönöm az élményt!