TMC és UTG - egy olyan mozaikszó, és egy olyan rövidítés, melyek bizonyára csak a mai ötvenes generációnak mondanak valamit. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz; lássuk is, miről van szó! Ehhez pedig irány 1988!
Ebben az évben a nemzetközi színtereken a thrash metal épp a csúcsra járt. A Big Four csapatai, nyomukban a bay area-i és a keleti parti másodvonallal, illetve a német thrash trió az ottani második hullám képviselőivel már lerakták a műfaj alapjait, sőt épp a felépítményeken dolgoztak. Azaz a thrash egyaránt terjeszkedett progresszív irányba és elegyedett a felfutóban lévő death metallal is. Budapesten pedig elkészült egy "hálószoba-demo", melyet a hazai szakma, azaz a Metal Hammer, illetve a virágkorát élő fanzine-irodalom egyaránt lelkesen fogadott. Az Annihilator vezér Jeff Waters-höz hasonlóan egyéniben, és a kanadai dalszerzővel szinkronban készült ez a bizonyos, négy dalt tartalmazó felvétel, azaz a Killan demó. A hazai undergroundban Killan György néven ismertté váló dalszerző azonban nem csak a négy falnak, illetve a demogyűjtőknek kívánt muzsikálni, hanem egy rendes, tehát koncertképes zenekarban gondolkodott. Ehhez pedig leigazolta a miskolci undergroundból indult Jakab Viktor basszusgitárost, illetve dobosként Esztári Imrét. A zenekar pedig felvette az Undertaking (UTG) nevet.
Gyorsan ugorjunk pár évet előre, mivel a magam '79-es évjáratával csak utólag, a '90-es évek közepén találkoztam az akkor már nem létező trió nevével. A Garázs válogatáskazetta révén ugyanis gyorsan felkaptam a fejem arra, hogy mit keres a sok hazai zenekar között ez a bizonyos Undertacking - igen, a gyűjtemény borítóján sikerült elírni a zenekar nevét, ahogy a beválogatott dal címe is fel lett cserélve. Sebaj, a következő feladat a V12BB4U című kazetta begyűjtése volt, mely a pre-digitális korszakban nem bizonyult épp egyszerű feladatnak. Nos, a teljes felvétel ismeretében sem csillapodott a lelkesedésem. A trió a vasfüggönyön innen egy olyan dalgyűjteményt rakott össze, mely a maga idejében, megfelelő promócióval közel akkorát mehetett volna, mint a Tormentor első felvételei. A kortárs hazai thrash csapatok közül csak a The Bedlam demóit tudnám párhuzamként felhozni, náluk állt össze hasonló módon a dinamizmus, a technika és a kreativitás hármasa.
Demó felvételről lévén szó, a hangzás természetesen nem hasonlítható a "kinti" csapatok korabeli lemezeihez. Az újrakiadásokhoz azonban alaposan ráncba szedték a több, mint három évtizedes felvételeket. Az Overture intróját követő daltrió (Victim Of The Night, The Runner, illetve Badinerie & Mösh) már szerepelt a fentebb emlegetett Killan demón, de mindhárom szerzemény alapos ráncfelvarrást kapott . A Victim Of The Night és a The Runner korabeli terminológiával élve techno thrashként, avagy progresszív thrash metalként jellemezhető. A hat perc körüli szerzemények tele vannak váltásokkal, formabontó kísérletekkel, azonban témahalmazok helyett dalokká állnak össze. Akár egy feltuningolt Mercyful Fate-hez, akár egy Coronerhez vagy Voivodhoz is hasonlíthatnám őket, de megvan bennük az a bizonyos egyéni íz. A témaválasztás sokszínűségét bizonyítja, hogy a Badinerie & Mösh komolyzenei gyökerű átvezetője után, a továbbiakban egy aktuálpolitikai és egy közéleti szöveg között kapunk egy vodkázós-bulizós thrash tételt is. A fékevesztett Viva Ceausescu zenei szempontból nem nélkülözi a punk és hardcore behatásokat sem, az alapra vett refrénhez mindezek ellenére technikás zenei alap párosul. A Cool Before Drinking a demó legkönnyebben átlátható tétele, ahogy szövegileg, úgy zenei szempontból sem igényel különösebb megfejtést. A Reactor No. 4. pedig a címéhez illően egy atomrobbanás erejével zárja a szalagot.
A zenekar a demót készítő felállásban csupán egyetlen évig volt aktív, nevükhöz kötődik a bevezetőben már emlegetett TMC, azaz a Thrash Mosh Club, mely a rendszerváltás környéki bizonytalan időkben a hazai thrash vonal seregszemléjévé vált. A rendezvénysorozat egyebek mellett olyan vidéki zenekaroknak adott bemutatkozási lehetőséget a fővárosban, mint a Beyond, a Mirror vagy a The Bedlam. Az Undertaking tehát a mindössze egy éves fennállása ellenére nyomot tudott hagyni a hazai mozgalomban. A zenekar és a korszak thrash metal undergroundja történetét, illetve örökségét az egykori basszusgitáros az elsősorban zenei tematikájú életrajzok fordítójaként ismert Dudich Ákossal együttműködve 2017-ben rendezte könyv formájába. A kötet azóta több kiadást is megélt.
A V12BB4U pedig első ízben a könyv mellékleteként kapott CD-s kiadást, majd a demóból LP formátum, illetve a harminc éves jubileum alkalmából 2019-ben kazetta is készült. Ezekre pedig egy korábban kiadatlan dal élő változata mellett egy 1996-os, Killan által szólóban rögzített felvétel is felkerült. Ha a hazai thrash metal gyökereit kutatod, feltehetően már belefutottál a zenekarba, jobb esetben a demo valamilyen formában a polcodon is van; ha mégsem, most sincs késő pótolni a hiányosságot. A V12BB4U mindhárom fizikai formátumban, illetve a Thrash metal Magyarországon a rendszerváltás idején címmel megjelent könyv az alábbi e-mail címen keresztül jelenleg is rendelhető: undertaking.tmc@gmail.com
