RockStation

Albumsimogató: Sepultura - Chaos A.D. (Roadrunner Records, 1993)

2023. szeptember 03. - KoaX

kaosz.jpg

A Sepulturát a Roots a sztratoszférába katapultálta, azonban ahhoz, hogy odafigyeljenek rájuk kellett a megfelelő alap. A gigászi sikert olyan albumokkal alapozták meg, mint a Beneath the Remains és az Arise, de az igazi pontot az i-re a Chaos A.D. rakta fel, ami szakított a tipikus thrash metal hagyományokkal és megmutatta a zenekar egy új arcát, amivel stílust teremtettek a kilencvenes években.

A Sepultura is egyike a megkerülhetetlen elemeknek a metal zene történelmében. A “nyomorból” kikászálódó brazil négyes valami eszméletlen nagy sikert könyvelhetett el már egészen fiatalon. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően és a thrash elemek groove-osabb riffekre való cseréjével a kilencvenes években meghódították az egész világot. A Roots alapjait le kellett pakolni valamikor. Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Chaos A.D.

Most ne menjünk bele, hogy Derrick vagy Max. Sokkal inkább az az érdekes, hogy hogyan is változott meg ez a Brazíliából származó zenekar az évek során. Az elején kő egyszerű, tekerős thrash metalt játszó zenekar az évek múlásával egyre feljebb és feljebb kapaszkodott a ranglétrán. Az első komolyabb megmozdulásuk, amire már nagyobb embersereg kapta fel a fejét 1989-re nyúlik vissza a Beneath the Remains album képében. Aztán elkezdtek még nagyobb kapukat döngetni az Arise-zal, amivel elmentek a falig és ezt a zenekar, illetve fődalszerzője, Max Cavalera is tudta. Így alakult, hogy az alapvető thrash megközelítést sokkal inkább cserélték olyan gitártémákra, amiket az emberek könnyebben fel tudnak idézni, esetleg dúdolni is tudják. 

A zenekar az ötödik stúdióalbumának rögzítéséhez teljes elszigeteltségre vágyott, hogy csak és kizárólag a zenére tudjanak koncentrálni. Az album producere, Andy Wallace ekkor javasolta a zenekarnak, hogy irány a dél-walesi Rockfield stúdió. Ott aztán semmi nem lesz, maximum egy-két kísértet, de az még belefér, nem? A felvételek során most először nyílt arra lehetőség, hogy Paulo Jr. játssza fel a saját sávjait. Korábban ez mindig a zenekar egyik legbiztosabb pontjának, Andreasnak volt a feladata. A zenekar több producerrel is egyezkedett az ötödik albumuk kapcsán, azonban mégis arra jutottak, hogy a kastélyos ötlet gazdája lesz továbbra is a megfelelő választás a számukra,  az Arise munkálatai alatt már úgyis összecsiszolódtak. 

A felvételek során a Sepultura számos feldolgozást rögzített: például a The Hunt című szerzeményt, ami eredetileg egy New Model Army nóta, a Polícia pedig a Titãs zenekartól származik. De van itt Final Conflict feldolgozás az Inhuman Nature személyében és a Crucificados pelo Sistema a brazil Ratos de Porão nevű bandától. Igor, a New Model Army hatalmas rajongója volt ebben az időszakban és meggyőzte a banda többi tagját, hogy vegyék fel a The Hunt-ot a lemezre. Az utóbbi három feldolgozás B-oldalas dalként jelent meg a Blood-Rooted című válogatáson. A Polícia bónusz számként is szerepel az album brazil kiadásában. Az album megjelenéséig eredetileg Propaganda volt az új anyag címe, de Max Chaos A.D.-re változtatta a Misfits Earth A.D. elnevezésű albuma után.

Nem árulok zsákbamacskát, számomra ez a Cavalera érának "A" Sepultura albuma. Rongyosra hallgattam anno kazettán és CD-n is. Annyira magaménak tudom érezni a nyitó dalt, hogy bármilyen koncerten kikelek magamból, ha meghallom, legyen az Cavalera buli, vagy Kisser által játszott riffek áradata. A Refuse/Resist cím a New York-i metróban való utazás során fogant meg Egy nap, amikor New Yorkban metrózott, Cavalerát felkeltették az excentrikus karakterek a vonaton. Az egyik különösen megakadt a szeme – egy afroamerikai férfin, aki egy politikai beszédből származó szavakkal díszített fekete kabátot viselt. Tetszett neki az öltözet punk-rock hangulata, és az utolsó három szót használta inspirációként a punk ihletésű album nyitóhoz. Kíváncsi lennék amúgy, hogy Zyonban milyen érzelmek pöröghetnek, amikor élőben játssza a faterjával azt a dalt, ami az ő szív-ultrahangjával indul.

A dal pedig egy punkrock-metal alapvetés lett az évek alatt. Itt még dolgozott Max-ben az igazi “basszátok meg” attitűd, ami az évek alatt annyira elveszett. A szöveg természetesen nincs túl bonyolítva, de éppen ettől zseniális az egész. A dal közepén a tempóváltás minden, a tudatát tágítani kívánó metalgitárost arra ösztönöz, hog legyen még nyitottabb és semmi sincs kőbe vésve. A Territory szintén egy egyszerűbb tétel, ha a zenét nézzük, de éppen az egyszerűsége az, ami miatt annyira jó. Számomra olyan ez a dal, mint a Slayertől a Seasons In The Abyss. Benne van minden, ami kell. Könnyen megjegyezhető szöveg, fogós gitárok, amikre harminc év távlatából is simán bólogatunk. Igor ekkoriban az egyik legjobb metal dobos volt. Csak azért nem írom, hogy a legjobb, mert a színtéren volt Dave Lombardo is. Érdekes, hogy az album száztizennyolc kiadásban jelent meg a mai napig, noha ez most biztos, hogy bővülni fog, ha már szülinapos. Az azonban szintén biztos, hogy még sok-sok évig fogjuk ordítani együtt, hogy WAR FOR TERRITORY!

Az album érdekessége, hogy az addigi Sepultura munkásságát remekül ötvözi mindeközben pedig előre is mutat. Erre tökéletes példa a Slave New World, amiben megtalálhatjuk a thrash elmeket, a groove-okat és közben a törzsi dob hangulata is ott van. Azért marha kíváncsi lettem volna, hogy az Amen és a hasonló szerzemények, hogyan is íródtak annak idején, hiszen annyi minden történik egy-egy ilyen dalban. Ezek mellett pedig nem elhanyagolható, hogy itt a szöveget nem Max írta, hanem az éppen reunionját élő Biohazard zenekar basszusgitárosa, Evan Seinfeld. Illetve az is mozgatja most a fantáziámat, hogy vajon harminc év múlva mi mire emlékszünk vissza a mostani korból? Imádom, hogy a kétezres években voltam tini Budapesten, de a mostani szcénából mire fogunk emlékezni?

A Kaiwos egy rendkívül érdekes szerzemény, ezt Max is megírta a könyvében és azóta Andreas sem cáfolta, hogy máshogy lett volna a dolog. A dalt élőben rögzítették Chepstow középkori várának romjai között. Ez egy teljesen akusztikus szám volt, Kisser és Max Cavalera gitárokon, valamint Igor Cavalera dobos és Paulo Jr. ütős hangszereken játszottak. Amúgy a dalt az ihletése eléggé érdekes. Egy brazil indián törzs tiszteletére készült, amely kollektív öngyilkosságot követett el, tiltakozásul a kormány ellen, amely el akarta űzni őket őseik földjéről. Hasonló, amúgy a témája a már említett Amennek is. Azzal a különbséggel, hogy ott David Koresh követőinek lemészárlása a téma .A Propagandát szerintem senkinek nem kell bemutatni, ha 2023-ban Magyarországon él és tud gondolkodni. A Chaos A.D.-n a Sepultura kitüntette egyik legnagyobb bálványát, Jello Biafrát. Max felhívta Biafrát, és arra kérte, hogy járuljon hozzá az albumhoz egy dallal a növekvő neonáci mozgalomról. 

“Valami olyasmit kértem, mint a Nazi Punks Fuck Off – Part 2” emlékszik vissza Max, a Dead Kennedys Nazi Punks Fuck Off című náciellenes dalára utalva. Biafrát azonban nem érdekelte a régi ötletek újrahasznosítása, ezért javasolta a Biotech Is Godzilla című dalt, amelyet az Eco '92-ben, a Rio de Janeiróban szervezett ökológiai világkonferencián tett látogatása során írt.

“Jello tíz percet töltött azzal, hogy elmagyarázza nekem az őrült elméleteit” - mesélte Max Anamaria G.-nek, a Bizz magazin riporterének. "Azt mondta, hogy George Bush egy csoport tudóst küldött Brazíliába, hogy teszteljék a kórokozókat és baktériumokat embereken, és tengerimalacként használják őket. A dalszöveg azt állítja, hogy a biotechnológia hozta létre az AIDS-et, de nem azt mondják, hogy a technológia rossz, csak azt, hogy rossz kezekben van” Nem mindennapi gondolatok, nem mindennapi emberektől. Többet nem is fűznék hozzá, jöjjön a Nomad. A dal a hazájukból elűzött emberekről szól, és a dal különlegessége, hogy ez már Andreas keze munkáját dicséri. ha jobban megfigyeljük, észre is vehetünk későbbi Kisser jegyeket a dalban. 

Lehet még ezer szót írni erről a korszakalkotó anyagról, de az biztos, hogy a zenekar a mai napig meghatározó a zenei palettán. Ezt a művét is emlegetjük ennyi év után is, és kíváncsian várjuk, hogy jön-e valamilyen jubileumi kiadás. Az biztos, hogy a mai napig boldogan emlékszünk vissza, amikor először hallottuk a lemezt. Idézzétek fel ezt az élményt, és pörögjön egyet a lejátszótokban az anyag! 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7918126816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum