A Blind Myselfet és Tóth Gergely mindenen átívelő kitartását senkinek nem kell bemutatni, aki szereti a hazai metal zenét. Mindenki bízott benne, hogy a zenekar eléri azt, amiről sokan csak álmodnak. Ehelyett a zenekar az ötödik albumával nyomatott egy nagy középső ujjat, száznyolcvan fokos fordulatot vett és megalkotta 2009-re az azóta már kultikussá vált Budapest, 7 fok, Eső-t.

Hol is kezdjem? Iszonyatosan szerencsés vagyok, hogy a 2000-es években voltam tizenéves Budapesten, olyan szülői háttérrel, akik bátran elengedtek koncertekre, illetve nem verték a szoba ajtót, két percenként, hogy halkítsam le a zenét. Visszagondolni is durva, hogy az akkori nagy kedvencek nagyon nagy része már sehol sincs. És még keményebb végig gondolni, hogy milyen zenekarok voltak akkor… Isten Háta Mögött, Chief Rebel Angel, Subscribe, Sun Workshop, Superbutt, Fürgerókalábak stb. Ebben a közegben gurított egy olyat a Blind Myself, hogy angolról magyar szövegre váltanak, ezzel mindenkit meglepve. Azért valljuk be, hogy a hazai rock/metal színtéren kevés zenekarnak megy igazán ebben az időszakban az, hogy magyar nyelven írjanak dalokat. Egészen pontosan: Watch My Dying, Isten Háta Mögött és a Fürgerókalábaknak sikerült maradandót és vállalhatót alkotni. Nem volt könnyű dolga Gergőéknek, nem is csoda, hogy Pálinkás úr segítségét kérte, akivel közösen, karöltve olyan lemez született, ami ennyi év távlatából is egy értékes és fontos anyag. Nem mellesleg az album úgy született meg, hogy Gergőn és a basszusgitáros, Bodnár Péteren kívül az egész zenekar lecserélődött. Ez is egy eléggé kemény dolog. Ennek fényében még durvább a Budapest, 7 fok, Eső.

A Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért úgy robban az arcunkban, ahogy az a nagykönyvben megvan írva, egyértelmű az első leütött hangtól, hogy ez a lemez sok mindent tartogat majd nekünk! Hangzás? Tökéletes az első pillanattól. Tombol az energia és a remek sorok. Mennyire gyönyörűen hangzik, hogy “Az öt ujj egyet akar”“ A dal a csordavokálok tökéletes alappéldája, amit tanítani kellene, A gitárszóló úgy érkezik meg, hogy nem rongyol a pofádba és a blast beat-ektől sem kapsz herótot. Mondhatjuk könnyedén, hogy ez egy tökéletes dal! Ha pedig ez sem lenne elég, Gergő az egyik legszebb magyar szóval zárja a dalt, koncerten élmény lehetett ezt eltolni…A Jó Szándék Kövei pedig ridegen találnak be minket. Meglepő mód a zenekar nem spórolt a puskaporral, hiszen a nyitó dal hatalmas ordítása után, már itt felfedik, hogy Gergő dallamosan is tud énekelni, nem csak ordítani, ami rendkívül jól áll neki, pláne ezzel a dupla ének sávval. Erre épül rá egy olyan gitárszóló-átvezető, amit akár a Mastodon is könnyedén megirigyelhetett volna a Once More Round The Sun albumán. Ezután pedig megérkeznek a Legyek. A dal elejét a mai napig nem értem, hogy bírják eljátszani. Egyből bebizonyosodik, hogy Valentin egy remek választás volt. Azóta pedig az évek alatt is bizonyított jócskán.

A Pomogácsok volt az első dal, ha jól emlékszem, amit bemutatott az új zenekar. Pont az a korosztály vagyok, aki lemaradt ezekről a rémekről, de valamennyire azért képben voltam/vagyok. Azonban az egyértelmű volt, hogy ez a dal akkorát üt, hogy annak az erejét a mai napig nyögjük. A refrént a mai napig fújjuk kívülről bármilyen szituban, még akkor is, ha a besózott földünkön semmi sem terem azóta se. Sőt lehet, hogy a Blind miatt van, hogy azóta nincs is ennyire sikeres hazai zenekarunk? A cukor betiltása miatt lenne, hogy a mai napig szükségünk van a zenekar szúrkálódására is? A 4. fejezet: Cezarománia már az első pillanattól kezdve leköt minket, hiszen ezek az akusztikus gitáros témák váratlanul érik az embert. Nem mellesleg ezeket a ritmusokat úgy hozza be a zenekar, hogy az nem volt soha arcbamászó, nem akart olyan crossover lenni, ami lenyomja magát a torkodon. És pontosan ettől működik a dal. A Nem Megy A Hegyhez, számomra mindig is az egyik legsúlyosabb Blind tétel volt. Lassú, húzós tétel, ami alatt meg tudjuk hány fokon olvad a kő mellett a gitárhúr is. Ez a lassú mormolás/éneklés és az ordítás váltakozása remekül lett megoldva. Egyáltalán nem sablonos, noha hallottunk már ilyet korábban is. És talán ebben a legnagyobb ez a lemez, hogy hallottuk már ezeket a megoldásokat korábban, mégsem éreztük soha azt, hogy sablonos lenne bármelyik dal. A Szemgerenda akár lehetne a nyírmártonfalvai lombkoronasétány himnusza is. Egy gyors tétel, ahol a csordavokáloknak ismét erős, jelentőségteljes szerep jut. A Fata Morgana egy érdekes, kísérletezősebb szerzemény. Legalábbis a dal elején mindenképpen ezt érezzük. A lendületes nóta, áthasít rajtunk, hogy felkészüljünk a zenekar egyik klasszikusára. Ha Budapesten tavasszal vagy ősszel hét fok van és esik, biztos van egy ismerősöm, aki ezt megosztja az ismerőseivel. Elmondhatjuk, hogy a Budapest, 7 fok, Eső egy jelképe lett az underground hazai életnek. Ezáltal a dal is egy undergorund himnusz lett. Én kimondottan a dal végét szeretem, miután egy kicsit jobban beindul a dallam, hiszen bárányból él a felhő! Számomra mindig is az Áldozatképzéssel ért véget a lemez. Ennek tök egyszerű oka van, anno még én szerkesztettem, hogy mi kerüljön fel az mp3-ra és a Judas Priest-et a mai napig nem szeretem, így a Painkiller….De mivel az idő vasfogában nem lett arany a vasfog soha, így ez a dal is valahogy elhalványult az évek alatt, pedig egy remek szerzemény. 

Érdekes volt felidézni ezt a lemezt, hiszen jó ideje nem hallgattam meg, de most ebben a tavaszi időjárásban nagyon elkapott. Emiatt rá is megyek ismét az új lemezre és barátkozom tovább vele. Remélem kellemesen nosztalgiáztunk együtt.