Szinte hihetetlen, de pár hete volt hat éve annak, hogy Vinnie Paul itt hagyott minket, hogy újra a tesójával zenélhessen és együtt igyák literszám az alkoholt. Ez a Hellyeah-s albumsimogató az ő aktív munkássága előtt tiszteleg. Remélem, hogy odaát is olyan keményen nyomja a kettő-négyet.

A Hellyeah sosem volt egy olyan kiemelkedő zenekar, mint a PanterA fénykorában, de nagyon sokunknak ez volt az egyetlen lehetősége, hogy lássa élőben a legendás dobost, Vinnie Paul-t. Volt szerencsém háromszor is látni őket élőben játszani és mind a háromszor találkoztam, beszélgettem is a dobosok atyaúristenével. Emlékszem a Fezen-es dedikáláson nem mertek a haverok elsőnek menni, így én vállaltam be ezt a feladatot. Már egy órával korábban a sátornál voltunk, hogy le ne maradjunk! A Barba Negrás bulin megverekedtem a dobverőjéért, amit nekem dobott ki, engem pedig utána a biztonságiak raktak ki, amikor nem engedtem, hogy egy osztrák gyerek elvegye a dobverőt. Kint vártuk meg Vinnie-t, aki készségesen fotózkodott a maréknyi emberrel mielőtt felment a buszra. Akkor még nem tudtuk, hogy akkor láttuk őt utoljára. Emiatt is gondolom azt, hogy a Hellyeah-nek hálával tartozom, hiszen lehetővé tették, hogy lássam, találkozzak az egyik legnagyobb dobos idolommal.

A Hellyeah a negyedik albumával már letette a névjegyét, bejáratott név volt, akiktől tudtuk, hogy mire számítsunk. Az előző három lemez olyan bivaly szinten betonozta be a zenekar hírnevét, ahogy az előre megvolt írva. Noha nem kimondottan az én zenémet játsszák, a zenekar remekül ötvözte azt a stílust amire egyszerre lehet bulizni, bólogatni, táncikálni és sírni. Valami ilyesmivel próbálkozik a Five Finger Death Punch is, csak ott mégsem érzem azt az őszinteséget, mint ennél a zenekarnál. Itt már el is sütöttem a zenekar titkát. Ezek a srácok örömből zenéltek együtt, szerették egymást. Ez pedig pontosan átjött a zenéjükön is, hogy itt nem az iszonyatosan mély mondanivaló a lényeg, nem az, hogy vertek meg, amikor középsulis voltál, mennyire fájt mikor elhagyott életed szerelme, nem… Itt az együtt töltött minőségi idő számított csak, abból meg azért kijutott nekik még akkor is, ha idejekorán vége lett. A Blood For Blood ott van az egyik legjobb lemezeik között és így tíz év távlatából is azt mondom, hogy egy remek anyag, ami szórakoztatja az embert.

Noha, a megszületése közben nem volt egyszerű helyzetben a zenekar hiszen, Bob Zilla a basszusgitáros a stúdiózás előtt/közben lépett le a zenekartól így átmenetileg a posztját, Kevin Churko producer vette át. A lemez a banda nem teketóriázik az első perctől bele adnak mindent, ezt bizonyítja a Sangre por sangre (Blood for Blood) dal is, aminek olyan húzása van, hogy attól még az ökrös szekér is szalad a göröngyös úton. A dallamos refrénnel egyből levesznek mindenkit a lábáról. Tuti sláger volt már akkor is ma meg pláne! A Demons in the Dirt az a dal, ami nem megy ki a fejemből napok óta, mióta elkezdtem újra hallgatni a lemezt. Hihetetlen dallamtapadást okoz a refrén. A SoulKiller-ben akár Dimebag is játszhatna, olyan remek gitár riffeket találunk. A Moth nem feltétlenül az én dalom, de teljesen megértem, hogy kellett valami ballada a negyedik helyre, hiszen sok lenne a zúzásból egy huzamban. A Cross to Bier (Cradle of Bones) dalban megmutatja Vincent, hogy miért is ő volt a világ egyik, ha nem a legjobb dobosa a maga stílusában. Zseniális, amit leművel. A DMF megint csak az a dal, ami simán beragad az embernél minden előjel nélkül. A Gift a bulizósabb, könnyedebb, éneklős témákat erősítik, amiket már korábban is megszokhattunk a zenekartól. A Hush-nál már teljesen érthető, hogy azért a kereskedelmi szempont is közrejátszik, így került a nyolcadik helyre ez a lassabb szerzemény. De nyugi a Say When-ben a dobosok csak az állukat fogják keresni azok után, amit leművel a főhősünk. Figyelj, most tegyél félre mindent és hallgasd meg ezt a dalt, mert tényleg kegyetlen, pedig három perc sincsen. A maradék kettő plusz egy dal is ajándék, hiszen hallgathatjuk, hogy mit is tudtak ezek a srácok.

Végtelenül tisztelem a zenekart, hogy Vinnie halála után nem folytatták. Chadék elmondták már, hogy Vinnie nélkül nem lenne ugyanaz, ehhez pedig tartják is magukat, ami rendkívül becsülendő.