Gyakori, mi több, rendszeres, hogy a Rock Hard magazin mellékleteként olyan kiadványok látnak napvilágot, melyek német nyelvterületen kívül is számot tarthatnak az érdeklődésre. A lap a szeptemberi számmal jubilál, a magazin ugyanis 1983-ban indult. A szeptemberi újság a szerkesztők szemszögéből, archív fotókkal megszórt, személyes hangvételű visszaemlékezések útján alaposan körbe is járja ezt az időszakot.
Boris Kaiserék pedig az olvasnivalóhoz egy olyan kvázi soundtracket mellékeltek, ami minden thrasher szívét meg fogja dobogtatni. A CD melléklet egy időutazás ebbe a hőskorba, a magazin indulásának időszakába, a nyolcvanas évek első felébe.
Egy papírtokos CD kapcsán első olvasatra bizonyára furcsán veszi ki magát, ha azt írom, hogy gyűjteménybe való darab. Pedig pontosan ez a helyzet. A korong címe - 6 X Achtziger-Jahre-Demo-Kult – alapszíntű német nyelvtudás mellett nem árul különösebb zsákbamacskát. Hat olyan demó felvételről van szó, melyek a ’80-as évek közepén szárba szökkent germán thrash mozgalom gyökerei, bizonyos esetekben katalizátorai voltak.
A tisztánlátás kedvéért rögzíteni kell, hogy itt és most hat dalról, nem hat komplett demó szalag újrakiadásáról van szó. Ennek hátterében bizonyára valami szerzői jogi dolog állhat. Amúgy mindenki itt van, aki a mezőnyben igazán számít, azaz a Kreator (itt még: Tormentor), a Destruction és a Sodom is szerepelnek egy-egy dallal, ahogy a Teuton Thrash Trió tiszteletbeli plusz egyes tartaléka, a Tankard is tiszteletét teszi. A két további zenekar pedig a másodvonal képviselői közül került ki. Hogy miért épp az Avenger és az Angel Dust, miért nem mondjuk a Necronomicon, az Assassin, a Darkness, a Deathrow vagy bárki más, arra nem tudhatom a választ. Valószínűsítem, hogy ebbe a körbe is belekavartak azok a bizonyos szerzői jogok.
A felvételt két emblematikus darab, Schmierék Mad Butchere és Milléék Tormentorja foglalja keretbe. Thrash alapvetések, a legismertebb Destruction és Kreator művek egyikei, de ezekben a kiforratlan, kezdeti formájukban minden bizonnyal kevesen ismerik őket. Az 1984-es Tormentor dal különösen bárdolatlan és zsigeri, a Destruction demója valamivel áttekinthetőbb megszólalást kapott a maga idejében. Tom Angelripperék 1984-es darabja egy kevésbé ismert tétel, a Let’s Fight (In The Darkness) című őspusztítás. Ha az egy évvel későbbi EP-jük a zenei minimalizmus egyik örökös hivatkozási pontja, akkor magam sem tudom, miként jellemezzem ezt a kaotikus csapkodást… Gerréék Zombie Attackje pedig utóbb az első lemezük címadója lett, a Tankard katalógus megkerülhetetlen darabja. Fura, hogy ebből a hatosból épp azok a bandák jutottak a legmagasabbra, akik a legkevésbé kimunkált demó felvételek birtokosai, név szerint a Kreator (Tormentor), valamint a Sodom.
A lemezérettebbnek nevezhető produkciók kétségtelenül az Avenger és az Angel Dust szerzeményei, bár ezek sem a technikás thrash metal prototípusai. A Rage elődjének tekinthető Avenger – utóbbi néven egy nagylemez is megjelent -, soraiban Peavy-vel nem is igazán thrash, Faster Than Hell című nótájuk inkább illethető a speed/power jelzőkkel. Mai szemmel nézve pedig az egyhúros reszelés ellenére a leginkább kimunkáltnak az amúgy jobb sorsra érdemes, kezdeti éveiben a thrash vonalhoz besorolt, később a power irányába tartó Angel Dust tétele nevezhető. A Watchout a dortmundiak első korszakának egyik legjobb szerzeménye. Ínyencségeket, zenei gegeket nem ezen a környéken kell keresgélni, a zsigeri, ösztönös germán thrash gyökerei viszont pontosan itt erednek.
A műfaj híveinek tehát a 6 X Achtziger-Jahre-Demo-Kult egy kötelező darab, hiszen a Tormentor kivételével – mely az Endless Pain újrakiadásokon rendszeresen felbukkan – nem egykönnyen begyűjthető darabokról van szó. Közvetlen kontakt a rendeléshez: abo@rockhard.de
