Szerbia innen, a szomszédból nézve egy szürke folt a metal térképén. A veterán Bombarder, a death/thrasher Infest és a Jenner mellett most kapásból – a mindentudó metal-archives felütése nélkül – nem is tudnék megnevezni további szerb zenekart. Az utóbbi formáció egyébként egy belgrádi négyes (jelenleg talán épp trió), amely szintén thrash-ben utazik, de az Infesttel ellentétben ők nem a death, hanem a speed metal irányába terjeszkednek.
A csapat zenéjét akár dallamos thrash-nek is nevezhetném. Az alapító Aleksandra Stamenkovic körül többször is lecserélődtek a zenésztársak, ha jók az információm jelenleg már stabil a felállás. A To Live Is To Suffer a zenekar bemutatkozó, és máig egyetlen nagylemeze, mely első körben 2017-ben jelent meg.
Ahogy a Jenner sztorija tagcserékkel, úgy a lemez története kiadói kavarásokkal terhelt. Az eredeti verziót gondozó francia Infernö Records ugyanis néhány éve a földbe állt, így a lemezt a spanyol Xtreem Music alkiadója, a Fighter Records idén CD és kazetta formátumokban újra megjelentette. Ha már így alakult a történet, az eredeti hanganyaghoz most gyorsan hozzácsapták 2015-ből a zenekar kétszámos demóját is.
A hölgy muzsikusok jelenléte manapság a metal szélsőségesebb irányzataiban sem szokatlan jelenség, ahogy már bő fél évtizeddel ezelőtt sem volt az. A 2017-es lemezt jegyző felállás tagjai közül a mai zenekarban már csak a gitáros Aleksandra van jelen, aki jelenleg a vokálokért is felel. A To Live Is To Suffer annak ellenére, hogy egy nemzetközileg nem jegyzett színtér első lemezes zenekara hozta össze, meglepően érett, karakteres dalokat tartalmazó anyag. Szó sincs újdonságokról, de szerencsére paneles megközelítésről sem. A borítóképre mondjuk kár sok szót vesztegetni…
A nyitó Factory Of Death irányba is állítja a szerelvényt, amely a hátralévő bő félórában nyílegyenesen száguld, illetve alkalmanként zakatol előre. Az énekért felelős Andelina nem egy iskolázott hang birtokosa, de nem is vetkőzik ki önmagából, ügyesen egyensúlyoz a dallamosabb témák és a kiabálós vokálok között. A rekesztősebb részeknél is mindig átjön, hogy énekesnő áll a fronton. A zenei oldal kapcsán pedig a főbb támpontok a klasszikus Megadeth és a dallamosabb korszakaiban járó Annihilator, illetve a mai Heathen lehetnének. A Hear The Thunder Roar hallatán némi hardcore beütés is felsejlik. Az egyszerre kalapálós és megszaggatott Demon’s Call kicsivel terjengősebb a kelleténél, de egy első lemeznél ennyi simán belefér. A jóféle gitárszólóval és az abból kibontott harmóniákkal feldobott The Heath Is Coming Again, illetve a közvetlenül utána érkező, lassabban kibontakozó On The Judgement Day az emlékezetes Jenner-szerzemények sorát gyarapítják. A záró daltrióból a csuklóból lenyomott, punkos felfogású, csordavokálos Silent Killer és a záró thrashelés, az Opened (On The Table) érdemelnek kiemelést.
Idén ezen a földalatti retro-thrash vonalon kevés olyan lemezbe futottam bele, amely képes volt harminc-negyven percre lekötni a figyelmemet. A To Live Is To Suffer viszont pont megfelel azoknak az elvárásoknak, amit ezzel a szűk keretek közé szorított, minimális eszköztárból gazdálkodó irányzattal szemben támaszthatunk, azaz jók a dalok, ideális a megszólalás – a dobhangzást mondjuk kicsit szokni kell –, a felvétel él, lélegzik, a háttérben meg ott az ösztönösség is. Ez pedig ebben, a minden ízében ’80-as évek végi műfajban manapság épp elég az üdvösséghez.
