Ha Új-Zélandot emlegetik az emberek nem éppen a stoner zenei műfaj az első, ami eszembe jut. Sőt...De még a doomot se ide helyezném a képzeletbeli térképen. Sokkal inkább valami elvont, északi vagy folk muzsikát tudnék ezen a helyen elképzelni. Azonban itt van az Infinity Ritual, aki a II elnevezésű EP-jével rám cáfolt.
Az intro, plusz négy szám nagyon bejött a srácoknak, hiszen az első EP-jük is ebben a felfogásban készült a tavalyi évben. Ebből kifolyólag könnyű következtetni, hogy a trió egy friss formáció, aki mindent megpróbál, hogy felhelyezze magát a rock/metal zene térképére. A most felvett négy dal ez remek ugródeszka is lehet a srácoknak, ha esetleg sikerül elcsípniük valami nagyobb zenekart, akikkel bejárhatják a világot. Lehetőségük van, hiszen mostanában dúskálunk a hozzájuk hasonló zenekarokban. Ami áldás az egyben átok is, hiszen kis millió ilyen zenekar van, akik a Monolord-Firebreather vonalat próbálják meg elcsípni, azaz az öreg Tony Iommi és Matt Pike nagy hatással volt rájuk. Nem mondom, hogy új vonalat képvisel az Infinity Ritual, de méltó lehet az elődjeihez, így van helye a lejátszónkban, noha a White Tundra is hasonló, akiket ugyanígy nem régen fedeztünk fel. Az anyag rosszul nem szól, de ezek a lemezek már nem is szoktak, sokkal inkább az lesz nekik a feladat, hogy eljussanak megfelelő emberhez ebben a zenei dömpingben. Mi megpróbáltunk segíteni nekik... Kövessétek őket több helyen is, mert november 3-án érkezik az új anyag!
