Amióta a The Gatheringgel együtt felfedeztem Anneke van Giersbergen-t számomra ez a két név még mindig valamiért egyet jelent. Talán azért is, mert az 1999-es How to Measure a Planet? című albumuk életem egy igazán izgalmas időszakában talált meg és olyan addiktív volt, hogy hosszú hetekig más sem szólt a CD lejátszón. Ez sajnos már nem tegnap volt, idő közben Anneke is irányt váltott és amióta kiszállt a The Gathering-ből egyre csak szállítja az izgalmasabbnál izgalmasabb projekteket. Szóval elérkezett az ideje, hogy a múltat végképp elengedjem.
A Heavy Strings névre keresztelt turné az énekesnő progresszív rock és metál zene iránti szeretetéről szól. A félklasszikus koncert a színtérről származó különleges feldolgozásokkal kap egy teljesen új értelmezést Anneke és a The Magic Strings vonósnégyes tolmácsolásában, Ruud Peeters zongorakíséretével. Ennek a nem hétköznapi zenei csemegének a Mom Kult adott helyet ezen a csodás vasárnapon. Teltház ugyan nem volt, itt-ott akadtak csak üres székek a lenti nézőtéren, szóval így is szép számmal megjelentek a különlegességre éhező zenerajongók.
Az eredetileg 20.00-ra tervezett kezdést a külső helyszínen lévő rendezvény áthallása miatt nagyjából fél órás csúszással sikerült is megejteni, de nem is akárhogyan. Rögtön egy Faith No More örökzölddel nyitottak, a From Out of Nowhere volt a dallista első darabja. Érdekes választás és mire megszokta volna a fülem az egyedi előadásmódot és hangszerelést máris a Trooper következett. „Minden a helyén van, de mégsem” érzés gyakorlatilag itt már teljesen eltűnt bennem és Eddie lehetséges felbukkanását is elengedtem. Kifejezetten jól áll Annekenek az Iron Maiden és ezt nemcsak a blézer alól kikandikáló póló miatt gondolom. A hangfekvés, a hangterjedelem teljes mértékben az ő terepe.
Abszolút dicséretes, hogy a setlistben a klasszikus hangszereléstől távol eső számok is helyet kaptak, ahogy a már említett From Out of Nowhere úgy a Mastodontól a High Road is ilyen. Az amerikai banda egyébként a művésznő kedvence, tett is bele erőt és energiát rendesen az előadásba, a vonósok pedig ezúttal jó mélyen szólnak.
A dalok között Anneke Van Giersbergen folyamatosan mesélt az életéről, fiatalságáról. Többek között arról is, hogyan szerette meg a heavy metalt. A művésznő kifinomult humorérzékkel magyarázta el, hogy amikor ő zenélni kezdett volt hard rock, heavy metal, hard core meg punk. Aztán felkapta az olvasószemüvegét és pár percen keresztül felolvasta a közönségnek az összes, ma létező keményzenei műfajt és azok alműfaját… nem kis derültséget váltott ki a közönségből.
Aztán voltak azért szomorkásabb pillanatok is. A Nothing Else Matters feldolgozást nemrég elhunyt szüleinek és egyben a közönségnek is ajánlotta énekesnő. Az igazán megindító előadás után a vastaps és ováció nem is maradt el. A November Rain szintén drámaira sikeredett és szakított fel még párakban sebeket, a körülöttem lévők közöl sokan törölgették a szemeiket.
Ha bárkiben volt eddig némi kétség a művésznő zsenialitását illetően, a Slayer South Of Heaven-jét tuti nem felejti el. Igencsak lecsupaszított változatban a mély éneket, csak fenyegető zongorajáték kíséri, igazán hatásos és szürreális az egész, sehol egy Kerry King vagy Tom Araya mégis ütős kis darab lett.
A rövid szusszanás után a ráadásban a Black Sabbath kapja a főszerepet. A Changes című dal egészen finoman építkezett azzal, hogy az egyes hangszerek egyenként csatlakoztak be az erősítés nélküli erőteljes ének mellé. Sajnos nem hagyhatom szó nélkül, hogy bizony ezen a ponton a külső helyszínen zajló parádé rendesen behallatszott, az összképbe nem igazán illett a tuc-tuc… Szerencsére ezúttal ez a kellemetlenség nem akasztotta meg az előadást, és a War Pigs rendesen feltüzelte a közönséget.
Anneke van Giersbergen ezen az estén nemcsak egy kiváló hangterjedelemmel megáldott énekesnő, hanem egy kedves, bájos és megközelíthető művész benyomását kelti. A változatos repertoár és hangszerelés az énekes nagy fokú sokoldalúságáról is tanúbizonyságot tesz. Ebben az egyedülálló műsorban a kiváló zenekar is, hogy stílusosan fogalmazzak, egy húron pendül vele szóljon akár Guns N' Roses, Led Zeppelin, Sabbath vagy Iron Maiden.
FOTÓK: VARGA LÁSZLÓ. További képek ITT.
