Bajban vagyok ezzel a bevezetővel. Fogalmam sincs, milyen mélységekig érdemes belemenni a zenekar sztorijába, ugyanis megsaccolni sem tudom, hogy itthon mennyire széles körben ismert ez az amerikai rockzenekar. Pontosabban milyen széles körben volt ismert, hiszen lemezes fronton közel négy évtizede inaktívak.

Ha egyeseknél képben is vannak, valószínűsítem, hogy az ötvenes éveikbe még be nem lépett olvasóink – azaz feltehetően a nagy többség – jobb esetben is csak névről ismeri a zenekart, netán csak valahol, valamikor hallott róluk… valamit. Nos, a Talking Heads nem (volt) más, mint egy rockbanda. Ez infóként nem túl combos kijelentés, de ettől még épp erről van szó. A ’70-es évek közepén New Yorkban alapított négyes, vagyis David Byrne énekes-gitáros, Chris Frantz dobos, Tina Weymouth basszusgitáros és Jerry Harrison gitáros-billentyűs konvencionális rockzenében utazott. A rocktörténet szempontjából pedig az első négy lemezük az igazán mérvadó, a hozzáértők elsősorban az 1978-as, amúgy második korong, a More Songs About Buildings and Food irányába mutogatnak, mint a legfontosabb Talking Heads lemez.

A négyest lehet, és szokás is illetni post punk, new wave vagy art rock megjelölésekkel. Ezek helyett inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy maga Brian Eno is kooperált velük, szóval az amerikai alternatív rock egyik pionírjának is tartják őket. 1988-cal bezárólag nyolc lemezük készült, 1991-ben jelentették be, hogy részükről vége az aktív zenélésnek, majd egy évtizeddel később beiktatták őket a Rock and Roll Hall of Fame-be. Röviden ennyit a sztoriról.

A címben szereplő, a stúdiólemezek között amúgy nem fellelhető Stop Making Sense pedig épp négy évtizeddel ezelőtt jelent meg. A dupla anyag nem más, mint egy élő válogatás a négyes legjobb és legtermékenyebb éveiből. Eredendően koncertfilmről van szó, mely a maga idejében egy szimpla, kilenc dalos LP-n is megjelent. A tizenötödik évforduló alkalmából az EMI immár CD-n a teljes, tizenhat dalos verziót is elérhetővé tette, az idei – szép kerek – jubileum alkalmából pedig hatféle változatban az audiofil közönség teljeskörű kiszolgálásával ismét megjelent az anyag.

A felvétel ebben a körben a megszokott LP-CD páros mellett megkapta a maga Blu-ray audio változatát is. Az eredeti borítót ugyan lecserélték egy minimál design-ra – pontosabban a bookletbe száműzték azt – cserébe viszont a füzetet a négy zenész mindegyike lábjegyzetekkel látta el. A koncertlemezek aranykora épp ez és az ezt megelőző évtized volt, a Stop Making Sense, becsületes nevén Stop Making Sense (Music From A Film By Jonathan Demme And Talking Heads) meg egy remek korrajz, egyúttal megdönthetetlen tény arra nézve, hogy az amerikai alternatív rock ha színtérként nem is, de már a ’90-es évek előtt is létezett.

A Talking Heads gitárjai ugyan kevésbé voltak karcosak, mint ahogy azt pár évvel később mi, az MTV-korszakban az irányzatra eszmélő hallgatók megszokhattuk. A négyes tagjai meg nem a sarki turkálóból ruházkodtak, hanem úgy néztek ki, mintha az íróasztal mellől szalasztották volna őket. Ha viszont kíváncsi vagy a tengerentúli alternatív rock gyökereire, az R.E.M., a Devo, a Pixies és mondjuk a Sonic Youth mellett a Talking Heads-szel is érdemes ismeretséget kötnöd. Belépőként pedig ez az – élő – best of… tökéletesen meg is teszi.