Az ismerősöknek, ahol tud ott segít az ember, de néha ez nagyon nehéz feladat. A borsodi HAZE zenekar erősen be van oltva, hogy kerülje a standard hangolást, ellenben a mélyre hangolt gitárokat igazán szeretik, így akik a doom-stoner vonalon mozognak, azoknak egy ígéretes hazai zenekart mutatunk most be.

Kilenc dal, harminchét perc elsőre nem rossz teljesítmény, pláne, hogy a zenekar a megalakulása után nem ült a babérjain, hanem egyből belecsaptak a dalok írásába. Klasszikus orange gitár soundot kapunk, amit már korábban is hallhattunk. A dalok zenei része alapjáraton rendesen össze van rakva, noha nem a srácok fogják elhozni újra a stoner-doom zene aranykorát hazánkban, azért ígéretes a teljesítményük.

A kényszer szülte megoldásnak köszönhetően hárman vannak a zenekarban, ami nem probléma, de azért megvannak ennek a formációnak is a hátrányai, ha csak az embert nem úgy hívják, hogy Áron Andris. És itt jön ki a zenekar legnagyobb gyengesége, az ének. Máté hangja alapjáraton nem lenne rossz, de képzetlen. Érződik a lemezen végig, hogy erőlködés van az énektémáknál, legyen az lágy dallam, vagy ordítás. Itt két lehetőség van, ami segítheti a zenekart: pár év továbbképzés, hogy kihozzák belőle a legtöbbet, vagy pedig egy külön énekes. A külön éneket én csak azért nem támogatnám, mivel megborulhat a zenekari összhang. Nehéz negyedikként csatlakozni valahova, ami már ennyire össze van forrva.

Amúgy a dalok és a sound tényleg nem rossz. Nekem kicsit sok a kilenc szerzemény, de alapjaiban nincs probléma velük. Kimondottan csípem a Fent és az Üvegmadár témáit. Ellenben azon nem tudok elmenni, hogy a Tiszta Szívvel akkor is a Monolord Empress Rising-ja. De idővel bízom benne, hogy több riff és dal lesz, amik szétviszik a fejemet. Van bennük potenciál, csak az ének témákat keményen ki kell kupálni. Addig pedig nyomni kell ezerrel, írni az új dalokat és beleadni apai anyait!