Árnyékból jöttek, hogy fényt hozzanak a huszonegyedik század zenekedvelőinek. Egy olyan korszakban kezdték újra, amikor az embernek zenekart sem nagyon kellene alapítani, hiszen a túlkínálat miatt levegőt is nehéz kapni. Ők azonban megtették és olyat alkotnak, amiért minden nap hálásak lehetünk. Itt a Miami a Nagyúr-tól!
Én mindig is hatalmas isten Háta Mögött rajongó voltam. Amíg a fővárosunk retkes aszfaltját koptattam, megszámolni sem tudom, hogy mennyi IHM koncerten voltam. Fiatalkorom legdurvább koncertjei mindig IHM koncertek voltak az A38-on vagy a Zöld Pardonban. Annyira imádtam, szeretem még ma is a zenekart, hogy anno az egyetemen nem egy dolgozatot írtam a zenekar dalairól, amikor volt rá lehetőség, sőt még filmes vizsga munkámat is készítettem az Istenszabású dalhoz. Megvan az összes demó a mai napig, sőt még a legendás első két lemezből is van itthon. Szóval… szeretem nagyon ezt a zenekart.
Aztán jött a hír, hogy van ez a Nagyúr, amiben benne van a Pálinkás meg a Bokros, de nagyon nem akartam az elején megérteni. Fájt, hogy ez nem Isten Háta Mögött, fájt, hogy itt nem bántják a Szabókat. Aztán valami átkattant hirtelen, de tényleg egyik percről a másikra, azóta pedig összekulcsolt kézzel imádkozom a hitvesi ágy lábánál minden este, hogy jöjjön már el a zenekar Miskolcra játszani. És most itt van a Miami, ami első hallgatásra is földre baszta a két vállamat és teli talppal taposott a mellkasomra, hogy maradjak ott, amíg felettem tekeredik a fejhallgató zsinórja. Ritka az ilyen, de zenészek ki tudtak törni a saját árnyékukból és valami olyat alkottak, amit csak imádni lehet. Azért lássuk be, hogy Tamásnak és Csabának marhára nem volt egyszerű dolga a zenei múltjukkal. Szerintem, ha beülnének az MR2 Petőfibe az első kérdés lenne, hogy miért nem IHM? (mondjuk nem biztos, hogy ismernék…na mindegy!)
A Nagyúr szerintem az egyik legjobb hazai zenekar jelen pillanatban a hazánkban, akik meg az anyanyelvükön szólnak hozzánk, azok közül meg a TOP. Kész, erről nem akarok vitatkozni, mert így gondolom. Szubjektív dolog a zene, én is az vagyok, de ez az album tökéletes. Sajnálom, hogy csak 5 koponyát lehet adni, mert szívem szerinte tízet adnék rá. Őszintén, az első hallgatás után egyértelmű volt, hogy a TOP 10-em első helyezetével ismerkedtem meg. Annyira sokoldalú ez a lemez, hogy többször kell meghallgatni, hogy minden felfedte magát, de tényleg már az első hallgatás után szerelmes lettem belé. Már az Égegyadta többszólamú, kántálós éneke is egyből megfogja az embert, hogy itt most mi is történik? Aztán bepörög a dob, jön a torzított gitár és Tamás artikulátlan ordítása. A metalos fülek egyből kitépik a füldugót, hogy telibe hallják mi is történik, de azért a refrénnel belepakolnak egy olyan dallamot a srácok, ami aztán nehezen akar kiszakadni a fülemből. Nekem egyből a Seattle grunge éra jutott eszembe, hiszen mögött van a gitár, de mégis könnyen befogadható, dallamos. A dal kicsivel több, mint négy perc, de még sokkal tovább is tudnám hallgatni, de érkezik a Csááá!!! ahol tovább haladunk ezen a vonalon, de Csaba beteker egy pszichedelikusabb gitártémát is, ami a Dűne filmben is simán beillene. Nagyon jól dolgozott Vári Gabi, de hát a Miracle stúdióból nem kapunk szart. A dal felénél bejön egy olyan rész, ami könnyedebben, de Tamás TEJ-es korszakát idézik meg (amit amúgy én szintén imádtam) Az a második dalnál kiderül, hogy azoknak az arcoknak, akik kicsit nyitottabbak és szeretik az IHM-et, ez egy kincsesláda lesz. Nincsenek olyan stoner cuccok feltétlen, mint régen, de egy az egyben megvannak azok a jegyek. A tavalyi NEM-hez képest a zenekar sokkal jobban bekeményített, amiért csak hálásak lehetünk. Mondjuk az a pár dalocska is remekre sikerült. Lehet, hogy most már nem az isten háta mögött vagyunk, hanem mondjuk előtte vagy mellette?
A Hétvége idejekorán itt van és imádom, ahogy szól benne a basszusgitár, illetve a totál agymenéses megoldások, amik a gitárból szólnak. A Harag az első dal, ami akusztikus gitárral indul, amire aztán bejön egy olyan dob, ami egyből törzsi hangulatot idéz nekem. Engem a Mastodon White Walker dalára emlékeztetett ez a megoldás. A zúzós résztől egy énekkiállás választja el a lágy dallamokat, de ez az egész úgy működik, hogy hogy….csak ordítom én is, hogy a harag, a harag, a harag. Tamás remek szófordulatokat használ, minden beleivódik könnyen a fejedbe, de eléggé agyafúrt ahhoz, hogy magamtól ne gondoljak ilyen sorokra. Pedig olyan szóképeket használ, amiket bárki hallhat például a Pesten, a Blahán is. De mindezt úgy önti egybe, hogy az valami mesteri. Nem annyira elvont, mint a korábbi zenekaros témák, sokkal könnyebben értelmezhető (legalábbis nekem) A lemezen eredetileg kilenc dal lett volna, de egyet letiltott a Spotify, így ezen a felületen maradt a nyolc, amiből az ötödik egy Quimby átdolgozás. Kevés dalát szeretem Kiss Tibiéknek, valahogy engem elkerült ez a zenekar mindig, de ezt a dalt mindig is jónak tartottam. Ebben a formában pedig teljesen más megvilágítást kap, Halleluja! A hatodik dal az abszolút kedvencem.
Amikor az Élet megjelent emlékszem, hogy egy hónapig nem volt olyan nap, hogy ne hallgattam volna meg. Szerintem a magyar zenei élet egyik legszebb dala született meg ezzel a szerzeménnyel.Nem is tudok róla mit írni igazából mert gyönyörű, tényleg az. Mielőtt lezárnánk az albumot még megismerjük Budapest főbb pontjait, hogy át szálljunk a semmi felé.
A Kőbánya Prog megint csak egy különleges dal, hiszen elüt a többitől,de mégis tökéletesen belesimul a képbe. Nagyon tetszik a dal közepén a kis énekes, midi-szintis betét. Itt mutatkozik meg leginkább, hogy a zenekar tényleg örömből csinálja ezt az egészet mindenféle elvárások, nyomás nélkül. Kísérleteznek, azt csinálnak, amit akarnak és ez pont jó így, ahogy van! A Szimfónia zárja az albumot (a Spotify-on) ami a korábbi anyagokra emlékeztet engem. Érdemes figyelni a szöveget, stresszkezelésnek is jó lehet.
A zenekar a Facebookján is leírta, hogy megjelent az új album, ebből idéznék egy részletet.
“az, hogy egy új lemez mit jelent egy zenekarnak, elég sokat írtak már mások, meg hogy ez milyen mély dolog és fontos és mennyi munka és ideg és fent és lent van egy lemez mögött. ez mind igaz, de tök mindegy, mert nem ettől lesz jó vagy rossz a lemez. függ attól például, hogy jó időben jelenik-e meg a zeitgeittal. tegnap délelőtt pl szar idő volt, amikor megjelent. aztán függ attól, hogy ki hallgatja. mert például egy klasszik mayday-es arcnak lehet, hogy már sok lesz a riff a lemezen. de például a mayhamesek meg dallamosnak találják majd és köcsögnek. a progosoknak egyszerű és buta, a rockereknek meg túl alter és köcsög az ének. aztán vannak a régi ihmesek, akik nem értik, hogy most miért tudják értelmezni a dalszövegeket, nem ezt várták, nem ezt kérték, köcsögök vagyunk. szóval nem a lemezkészítés nehéz, hanem megírni egy köcsög lemezpromót saját magadról.”
Ne lemezpromót olvassatok, hanem kattanjatok rá és hallgassátok ezerrel, hiszen ez egy remek anyag, aminek helye van minden háztartásban. Ez tényleg segíthet a magyar családoknak, nem a különböző hitelek. Lehet, hogy pénzed nem lesz tőle, de a stresszt remekül le tudod majd vezetni és kiszakít egy kicsit a valóságodból.
