Nem kertelek, ennek az ajánlónak semmi aktualitása sincs. Az Abysmal Winds 2024-es bemutatkozó lemeze a közelmúltban egy promóciós csomag részeként, papírtokos (!!!) CD-n futott be hozzám, így a minimum, hogy pár sor erejéig, legalább ebben a rovatban felhívjam rá a figyelmet.

Egyrészt a formáció olyan zenében utazik, mely röpke egy-két év alatt mit sem veszíthet az aktualitásából, másrészt ennek a műfaji oldalhajtásnak itthon is megvan a maga alig mérhető, de fanatikus közönségrétege. Az Uppsala-i hármas a lehető leginkább alapra vett death metalban utazik, amit akár punk-osnak is nevezhetnénk, ha nem lenne paradoxon a dolog.

A Magna Pestilencia formába öntésekor a zenészek számára a hőskor svéd demo felvételei, mindenek előtt a Dismember és az Entombed szalagok lehettek a kiindulási pontok és a zárókövek egyaránt. Kipróbált zenészekről van szó; a trió minden tagja egyidejűleg legalább fél-féltucatnyi formációban érdekelt, illetve fordult meg. A zenei tapasztalatok ebben a közegben azonban mit sem érnek. Itt ösztönzenéről, a lehető leglepusztultabb death metal faragásáról van szó.

Az Abysmal Winds részéről minden alapra lett véve, emiatt pedig nehéz is bármi érdemlegeset írni a korongról. Ha további tájékozódási pontokat keresünk, a már emlegetett svéd demók mellett talán még a korai Incantation, a mindenkori Nunslaughter és a Grave Miasma felvételei irányába lenne érdemes tapogatózni.

A félórás csomag tehát nem kínál meglepetéseket, az alakulat sem a tempók, sem a vokálok terén nem variálja túl a dolgot. Minden összetevőből csak épp annyi került a korongra, amennyit a címzettek gyomra még képes befogadni. Alapra vett ösztön-death metal.