Aki eddig nem látta, most nézze meg, aki már látta, az meg nézze meg újra a Children Of The Grave-et, ami a már általunk is többször reklámozott Black Sabbath búcsú DVD-ről lett kiemelve már sokadik dalként. Tudunk haragudni a folytonos promó csepegtetés miatt a legendákra? Nem! Meg lehet unni ezeket a dalokat? A fenét! Kell még többet koptatni a billentyűzetet? Felesleges!
Új klipet készített a The Rasmus, mégpedig értelemszerűen az októberben megjelent legutóbbi nagylemezéhez, a Dark Matterhöz. A kiválasztott tétel a Silver Night lett, mely igazából csak aláfesti az egyébként elég szürkére vett, kicsit fura videót.
A Mastodon idén két anyaggal is kedveskedett a rajongóinak. Kiadta a legújabb sorlemezét, az
Miután Slash két évvel a Pearla Hudsonnal történő válása után sem tudta eladni a Beverly Hillsben található batár villát, úgy döntött, hogy leszállítja kicsit az árát, hadd csapjon le rá a kicsit szűkebb költségvetésből gazdálkodó jónép. Az eredetileg 11 millió dollártért kínált ingatlan új ára így 8,4 millió dollár lett, azaz alig több, mint röpke 2,2 milliárd forint. Ne mondjátok, hogy nem baráti ár! És hogy hogy néz ki a vityilló? Lentebb megnézhetitek!
Tegnap jelent meg a Five Finger Death Punch válogatáslemeze, az A Decade Of Destruction címre keresztelt egylemezes slágergyűjtemény két új dallal. Erről már egy tételt, a Troublet korábban megismerhette a nagyközönség, viszont ez a feldolgozás, a Gone Away egészen a megjelenésig váratott magára. Érdekesség, hogy eredetileg ez a The Offspring szerzeménye, ami valljuk be, váratlan fordulatnak is mondható Báthory Zoliéktól.
A friss, No Cross, No Crown néven megjelenő új Corrosion Of Conformity nagylemezen lesz fellelhető a lent látható és hallható, faszán sötét hangulatú videó és persze dal, a Wolf Named Crow. A
Már lassan két éve, hogy nincs közöttünk a rockzene egyik ikonikus nagy öregje, Lemmy. Persze a halála óta sorra jönnek a vele készült, ám ki nem adott felvételek, viszont a lent hallható, Chris Declercq gitárossal rögzített tételnek az a különlegessége, hogy ez a dal valóban az utolsó, amelyen a már szebb helyen iszogató vén bibircsókos éneke és basszusjátéka rögzítve lett, méghozzá 2015 nyarán.
Egy újabb harcos-kardos borító, egy újabb "a legendás zenekar visszatérő albuma" motívumra felfűzött promo. Ahogy Hollywoodban is évek óta a bejáratott franchiseok mennek inkább, mint bármilyen újdonság, úgy a zenében is az újjáalakulás az aktuális divat. A Sorcerer is ebbe a sorba illik: elméletben 20 éves a zenekar - igaz, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján csak demokig jutottak -, a gyakorlatban viszont inkább underground körökben ismertek. A nemrég megjelent The Crowning Of The Fire King viszont kitűnő alkalmat ad arra, hogy felzárkózzunk svéd dallamos doomból.
Még áprilisban, egész pontosan 28-án tartotta meg a Tankcsapda az eddigi legnagyobb szabású koncertjét a Papp László Sportarénában. Ahogy már akkor is tudni lehetett, fel is vették az egész bulit, melyet alig két hét múlva kézbe vehetnek a rajongók, méghozzá a szokásos benzinkutas terjesztés révén. A lemezen a fullos koncertfelvétel mellett extrák is helyet kapnak majd, ebből egy kis ízelítőt már meg is mutattak a Tankok.
Phil Campbell a Motörhead megszűnése után sem áll le, de hát miért is tenné? Ehelyett létrehozta a Phil Campbell & The Bastard Sons nevű bandát a három fiával és Neil Starr énekessel, aztán nyomják neki az ipart ezerrel. A zenekar már egy EP-n túl van, a nagylemez 
A
A kettes jegyében jelenik meg a Saxon új nagylemeze, ugyanis a huszonkettedik teljes anyaguk
Brent Hinds megírta idén az Emperor Of Sand nagylemezt a Mastodonnal, kiadott szintén az anyazenekarával egy EP-t, a Cold Dark Placet, melynek dalait ő jegyezte teljes mértékben, most meg itt a West End Motel, melynek harmadik albuma ma jelent meg Bad With Names, Good With Faces címen. Mikor pihen ez az ember? Mindegy is, a lényeg, hogy jó legyen a zene. És az is lett! Bizonyíték erre az utóbb említett albumról a második klipes tétel, a Sorry, I'm Late, ami a Tiny Man fura ősrockja után egy county ízű téma lett, de a finomabbik fajtából.
Talán valamikor az év elején jött a hír, hogy az Iron Monkey új lemezre készül, amire underground körökben kis túlzással mindenki felkapta a fejét. Az emberek jelentősebb része az első meglepetés után az év egyik legjobban várt eseményeként tekintett rá, de megjelentek a szkeptikusok is, mondván, mire mennek Morrow nélkül. A 9-13-at pörgetve nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a végeredmény szempontjából nem húzódik ennyire éles határ a jelenkori és a húsz évvel ezelőtti Iron Monkey között, az a kérdés viszont jogosnak tűnik, hogy a Primitive Man vagy a Dragged Into Sunlight korában mennyire tudnak megmaradni a korábban kiérdemelt pozíciójukban?
Ismerős érzés, ugye? Nem látni a koncerten, mert mindenki a telefonjával, vagy rosszabb esetben tablettel megpróbálja megörökíteni a buli különböző pillanatait, ne adj isten az egészet. Ez főleg a grandiózus nyitásoknál idegesítő, de természetesen ez ki-ki kedvenc számánál is lazán előfordulhat. Viszont biztosan zavar ez mindenkit? Vagy tényleg csak egy páran vagyunk ilyen hangosak, a többieket nem érdekli az, hogy épp nem látnak? A Skiddle nevű brit jegyértékesítő vállalat nézett ennek utána.