
Sokak bakancslistáján feltűnnek mindenféle egzotikus úticélok, mint például Thaiföld, Maldív- vagy a Seychelle-szigetek. Nos, az enyémen első helyen már hosszú évek óta Reykjavik szerepel. Ennek számos oka van, amiről akár egy külön cikket is írhatnék, ám ezek közül az egyik, és meglepő módon egyben a fő motivációs vonalat indító tényező nem más mint jelen cikk alanya, a Sólstafir. Történt ugyanis egy évtizede, hogy jóbarátom küldött egy egyébként tőle megszokott “na ezt hallgasd meg” kezdetű üzenetet, aztán amikor a Lágnætti című tétel videójára kattintottam, pillanatok alatt berántott egy világ, amit mindig is meg akartam ismerni. Érdekes, hogy azóta a szintén izlandi Skálmöld koncertjeihez több alkalommal is volt szerencsém, ám a Sólstafir ez idáig kimaradt, így volt mit bepótolni, de amit kaptam, mégis kissé váratlanul ért.


A
Az új szerzemény, a Strangers In Paradise előrevetíti az októberben érkező Babylon album hangulatát. A banda korábban már megmutatta, mire képes az It Takes Two To Tango, Time To Listen és Hellbreaker dalokkal, de ez a tétel egy letisztultabb, érzékibb irányba visz. Manuela Bibert zongorával kísért nyitása, Peter Baltes énektémái és Udo Dirkschneider jól ismert, erőteljes hangja szépen építkeznek, míg Mathias Dieth flamencós szólója új színt hoz a szerkezetbe. A végeredmény egy hangzásban gazdag ballada, ami stílusosan zárja az album előzetes anyagait.
Már nem kell sokat várni, hogy újra Budapesten láthassuk Alanis Morissette-et. A hazánkban legutóbb 2008-ban járt énekesnő a Budapest Parkban lesz látható, hallható, a pontos dátum pedig
Matt Cameron dobos bejelentette, hogy 27 év után elbúcsúzik a zenekartól. A legendás zenész 1998-ban csatlakozott a csapathoz, és azóta meghatározó szerepet játszott a stúdiófelvételekben, a koncerteken – a Pearl Jam vérkeringésében.
Nem is olyan régen került a radaromra a kanadai Home Front, csomagban a Schedule 1-nal és a High Vis-zel, de egyértelműen a Home Front lett mára az a zenekar, amelyik telibe találta a kedvelt műfajaim tökéletes elegyét, természetesen egy adott kereten belül. Az Oi/post-punk/new wave stílusok elegyítése persze nem egyedi eset, de számomra ez így a tökéletes. Ha egyetlen zenekart kellett megneveznem, amit minden áron látni szeretnék, az minden kétséget kizáróan a Home Front volt. /A fotó nem a helyszínen készült és a Home Front FB oldaláról származik/


1973-ban egy igen különleges zenei projekt jelent meg Mike Oldfield kezei alól. Az akkor még a tizenkilenc éves zenész rögtön egy olyan zenei örökséget hagyott maga után, amit ha nem is folytatott volna, akkor is örökre beírta volna magát a zenetörténelembe. Ez az anyag aztán 2003-ban újra rögzítésre került, amit nemrégiben újra ki is adtak CD-n és (a 2003-as verziót először) vinylen, ez adta az apropót a visszaemlékezésre.
Heti dalmegosztásunkban legenda játszik legendától, legenda saját magától, de lesz minőségi rap metal, lebegős doom és szintirock is. /Fotó: Clawfinger, Peter Bjöns/
Nyolcadik nagylemezére készül a belezős old school death metalban utazó Entrails. A már a borítója alapján finom hangulatú Grip of Ancient Evilt a címéhez méltó Skin ’em All-al vezetik fel. Ha bejön a death metal, esélytelen, hogy csalódj ebben a dalban! A többféle verzióban előrendelhető anyag
Június 15-től
Hat dal, szűk háromnegyed óra. Erre kell majd számítani a Der Weg Einer Freiheit következő lemezének hallgatása közben. Az Innern címre keresztelt anyag 
Elérhető lett a Dropkick Murphys legújabb anyaga, a For The People. No, a gyűjtők azért még ne szaladjanak a boltokba, hiszen egyelőre csak digitálisan van "kint" a lemez, a CD és LP kiadások 
