Igazából egyáltalán nem volt korábban számomra ismerős az amerikai Toothgrinder. Lehet, hogy az én fogyatékosságom vagy csak egyszerűen nem került a látókörömbe, de visszahallgatva az első lemezüket, semmi olyan nem volt, ami miatt ezt bánnom kellene. De néhány hete Spotify szörfölés közben hallgattam meg az új lemez címadó dalát, ami egyben a felvezető kislemez szerepét is betöltötte és rögtön ledobta az agyam a láncot. Kell, egyszerűen igényem volt erre a lemezre, ami november elején jelent meg.
A Supersize kicsiny hazánk egyik, ha nem "A" legjobban felszerelt és legnépszerűbb stúdiója, amit persze minden zenész igyekszik is kihasználni. Ahogy tette ezt az Apey & The Pea is, akik nyomtak ott egy live sessiont, melyet ráadásul rögzítettek is.
December 1-re
Elkészítette a legújabb videóját a brit HC punk veterán Discharge. A rajongók már minden bizonnyal jól ismerik a meglehetősen agresszív képsorokat is tartalmazó The Broken Lawt, ugyanis az a tavalyi nagylemezükön, az End Of Daysen kapott helyet eredetileg.
A finn darkerek is korán kezdik a Karácsonyt, de nincs mit szépíteni, egy hónapon belül már minden asztalon ott fog figyelni a töltött káposzta - bejgli - szaloncukor szentháromság. Lényeg a lényeg, a The 69 Eyes írt egy tételt a Christmas In New York City címen, melyet digitális kislemezen is megjelentet, ráadásul egy klipet is eszkábáltak hozzá Ville Juurikkala rendező segítségével. Ennek az eredménye az alábbi.
Az Abba a fénykorában slágerhegyeket szállított le a rajongók számára, melyeknek dallamvilága bizony sok helyen irigylésre méltó. A csapat dalai itt-ott még ma is megjelennek, nehezen is lehet őket kikoptatni a köztudatból, ami igazából nem is baj, jók ezek a maguk módján, sőt! De hogy a metalosok se felejtsék el őket, a Woods Of Trees névre hallgató egyszemélyes poén-black metal "formáció" előkapott egy pár tételt, hogy elvigye azokat az éjsötét sarkköri fémek földjére. Imhol az igazi trve Abba-fém!
Tegnap az amcsik hálát adtak, amiért kell, ami manapság már kimerül annyiban, hogy szénné zabálják magukat a családi körben, aztán kalap. Persze nem ez a lényege, de az eredeti jelentéssel, ahogy pl. nálunk a Karácsonynál is van, vajmi kevesen foglalkoznak. Mindenesetre jópofa, amikor a zene is megkapja a magáét (hálát adnak érte, hehe), például ahogy lent is teszi a Psychostick nevű paródia-metal zenekar is. Fogták a Slipknot első lemezének bónusz trekkjét, az azóta már a koncertek setlistjébe is beemelt Get Thist, adtak neki egy zabálós-hálaadós szöveget, forgattak hozzá egy hasonló, ráadásul jópofa csattanóval ellátott videót, aztán mi meg kirakjuk, hogy megnézzétek, mert jópofa.
Egy tucat már gombócból is sok, nemhogy évből, mégis ennyi idő telt el, mióta feloszlott, majd újra összeállt a norvég rockzenekar, a Gluecifer. A majdnem eredeti felállásban visszatért, egyedül a Stu Manx basszusgitárost nélkülöző csapat jelen állás szerint csak egy spanyol koncertet jelentett be, de nem félünk attól, hogy ne lenne idővel több felkérés.
A Leander Kills dupla lemezbemutatót fog tartani a Barba Negrában, mégpedig 
Az Earache Records a harmincéves fennállását egy mini dokumentumfilm-sorozattal ünnepli mely, melyben egy-egy, a kiadóhoz igenis köthető nevet mutatnak be a nagyérdeműnek. Al Dawson, a kiadó egyik embere most a Napalm Death korai tagcseréinek jelentőségét, illetve annak a sikerhez való viszonyulását ecseteli a lenti kisfilmbe belemontázsolva, azaz hogy hogyan lett a világ legjobb zenekara a Napalm Death.
A 2013-as nagylemezt, a Pelagialt rendesen megturnéztatta a The Ocean, nagyjából háromszáz bulit, köztük egy év alatt két magyar koncertet is adtak az egyébként igencsak babára sikerült anyaggal. Azóta viszont nagy a csend a csapat körül, egy-egy dal szállingózik néhanapján tőlük. Most viszont, a csendet megtörvén, Robin Staps, a csapat agya és főnöke elárulta, egyenesen két lemez is készülőben van.