Biztos előfordult már veletek is, hogy a kedvenc muzsikáitokat hallgatva nem a sarokba dobott léggitárt poroltátok le, hanem éppenséggel a bőrök és cinek képzeletbeli (és minden bizonnyal több, mint perfekt technikájú) uraivá avanzsáltátok magatokat. A párnák és/vagy a szimpla levegő értelmetlen csapkodásának végre vége, eljött a nagybetűs pillanat, amikor ténylegesen is egy dobcuccá nőheti ki magát a kisszoba sarka. Hogyan lehetséges ez?