Az elmúlt 5 nap elég intenzívre sikeredett. Láttam ezalatt black/trash-t, grindcoret, poszt-rockot,HC/punkot és zárásként péntek este a Klub 202-ben végre eljött az önfeledt és felszabadult rock&roll ideje. Bevallom őszintén, nagyon rám fért.
A korai kezdésnek "hála", Bob Wayne és zenekara már este nyolckor a színpadra perdült és gyér számú közönségnek ugyan, de roppant pozitív hozzáállással és lendülttel vágott bele 35 perces műsorába. Ízes countryzenéjét a csűrdöngölős jelzővel tudnám leginkább illetni. Ez nem az a testet-lelket melengető és szívhez szóló country, mint például Chuck Ragan muzsikája, de az est struktúrájába tökéletesen illeszkedett, megadva az alaphangot az utánuk fellépő nashville-i punciknak. A 202 korántsem tartozik a kedvenc klubjaim közé, de tagadhatatlan, hogy a hangtechnika nagyon ott van. Mindig kiváló a hangzás, most sem volt másként.
