Mindig leírom és ezután is le fogom majd újra írni, hogy azokat, akik szigorúan követik, hogy mi zajlik a zenében odalent, Budapest egyfolytában kényezteti napjainkban. Vagyis egészen pontosan azok a budapesti koncertszervezők, akik figyelnek a fontos részletekre az underground alsóbb szintjein is. Az ugyanis nem volt elhanyagolható részletkérdés, hogy az arizonai Gatecreeper elhozza-e idén ősszel Pestre azt a csontroppantó szubsztanciát, amit tavalyi első nagylemezébe olyan csúnyán belepakolt. Az pedig, hogy ez végül a Ratlord, a Nadir és a Blackmail támogatásával állt meg kedden a Dürer kistermében, külön luxust kölcsönzött a döglött death metál hódolatának.

Értekeztünk már néhány sorban tavaly is a Gatecreeper első lemeze kapcsán. A Sonoran Depravation című kilenc számos anyag ugyanis etalon napjaink azon bandáinak albumai között, akik a crust hatásokat vegytiszta death metállal ötvözik. Az arizonai csapat bemutatkozó anyaga ebben a kombinációban súlyos cucc. Ahogy az annak egyik dalához készült új videó is. Amely valódi dokumentumfelvételek összeollózásával készült el, egy szektás szarságokból kialakult megdöbbentő dráma történetének tanúságára. Ahol Jim Jones a Népek Templomának elnevezett közösség szinte minden tagját megmérgezte, miután azok szabadulni akartak a fékeveszett szekta guayanai falujából. Több mint kilencszáz áldozat története elevenedik meg a death metál banda videójában. Akik szeptember 12 - én Budapesten is játszanak a Dürer Kertben, méghozzá a német Ratlord és a hazai Nadir, illetve a Blackmail társaságában. 

A death metal underground figyelmes követőinek nem biztos, hogy tud újat feldobni a következő két banda neve. A Gatecreeper tavaly megjelent Sonoran Depravation című nagylemezét ugyanis nem csak mi dicsértük a megjelenése tájékán. Az a lemez a füstben fojtó, tonna súlyos death metal legtöbb rajongójához a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy simán eljutott. Bolt Thrower és Entombed hatásai, morózus mivolta pedig kapta a fejhajtásokat. Ők jönnek most át Arizonából egy tizenegy állomásos turnéra Európába.

Épp a minap kérdezte fel szerkesztőségünket egy szenvedélyes hozzászóló, hogy ez évi közös favoritjaink listája kompetens lehet-e akkor, ha nem hallgattuk végig az idén megjelent összes létező megjelenést, ami abba az elég széles sávba terelhető műfajilag, amit ez az oldal úgy húsz kézzel és éjjel-nappal átfogni próbál. A kérdés azonban még ha nehezen megválaszolható is, mert olyan mélyről jön, volt annyira eleven és inspiráló, hogy úgy döntöttünk, amennyit bírunk, még arcotok elé tolunk azokból az állat anyagokból, amiket érdemesnek tartunk odatolni ebből az ismét csemege zenetörténelmi évből. Az alábbi mentális tormentornak is szánt öt olyan death metal lemezből álló válogatásunk, melyek útjából szerintünk sem szabad kifarolni, most tehát deklarálhatja, hogy azokba az underground pincelejárókba is belementünk füllel és vállal, ahol szinte senki nem tudhatja, hogy mi van odalent.