Négy darab, egyenként 12,5-13 cm magas (egész pontosan 5 colos) Eddie játékfigurát fog kiadni a FigBizzel közösen az Iron Maiden. Az egyenként röpke harminc dollárt kóstáló, tíz ponton mozdítható figurákat persze be is mutatták a heavy metal nagyágyúk, egy a Trooper, egy a 2 Minutes To Midnight, egy a Killers, egy pedig a Somewhere In Time-korszakos főhőst idézi meg, mindegyikhez jár néhány egyedi kiegészítő is.

Néha megesik, hogy váratlanul nagy nevek találkoznak egyes eseményeken, ilyenkor persze jönnek is a közös fotók. Most sem történt máshogy, Nicole Kidman és a férje, Keith Urban is ott voltak az Iron Maiden Nashvilleben adott koncertjén, ahol az utóbbi híresség volt az, aki kitalálta ezt az egész akciót. Arról mondjuk nem szól a fáma, hogy Nicole Kidman mit is szólt az előadáshoz, de Urban határozottan lelkes volt.

Egy újabb klip formájában örökítette meg a tavaly Sopronban is megfordult Legacy Of The Beast Tour eseményeit az Iron Maiden. A legendák az annak idején a Piece Of Mindon kiadott Flight Of Icarust adták ki ilyen formátumban, ennek a filmecskéje az alábbi.

A metalosok örök gyerekek, biztos hallottátok már millió és egyszer. Ha nem, akkor is bizony ez az igazság! A gyerekeknek pedig kell a játék, akár még ha egyszerű is! Valószínűleg ez a gondolatsor futhatott le a Zee Productions marketingeseinek is a fejében, amikor eldöntötték, hogy 500 darabos kirakót fognak csinálni három-három Iron Maiden, Judas Priest, Motörhead és Slayer lemez borítójából Rock Saws fedőnév alatt.

Hivatalosan is átvette a novemberben a számára megítélt szarajevói díszpolgári címet az Iron Maiden frontembere, Bruce Dickinson. Az énekes az 1994-es, a szólózenekarával adott ottani fellépéséért kapta meg az elismerést (ugyebár akkoriban éppen nem volt tagja az anyazenekarának), melyet mint ismeretes, az ostrom idején, minden tiltás ellenére tartottak meg egy sportcsarnoknyi ember előtt.

Együtt lépett fel Terry Wapram, Doug Sampson, Terry Rance, Paul Mario Day és Dave Sullivan. Utóbbi három az Iron Maiden első felállásából, azaz 1975-76-ból lehet ismerős a fanatikusoknak, de az első két muzsikus is ott volt a Vasszűz karmai között 1977 környékén. A zenészek mintegy negyvenkét év után álltak össze egy kis örömzenélésre, melyről felvétel is készült, a több részletben előadott, felvett műsor az alábbi.

A múlt hétvégén összeült az Iron Maiden alapító tagságának négyötöde. A mai felállásból csak Steve Harrist tömörítő gárda első énekese, Paul Mario Day posztolt is egy közös fotót az összeröffenésről, melyen még Dave Sullivan és Terry Rance gitárosok láthatók velük együtt - a hiányzó "láncszem" Ron "Rebel" Matthews, aki a dobokat csépelte az eredeti kvintettben. Ebből az ötösből az első komoly felvételre, a Soundhouse Tapesre már csak Harris maradt bent a 'Maidenben, aki természetesen azóta is hajtja a csapat szekerét.

Az Iron Maiden énekese, Bruce Dickinson nem rejti véka alá, hogy ő bizony a Brexit, azaz az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése mellett szavazott. Az énekes egy videóban el is árulja, hogy ezt miért látja jónak, illetve hogyan is látja ennek múltját-jelenét-jövőjét, ezt az alábbiakban nézhetitek meg.

Megfilmesítette az idén a Volt Fesztiválon is megfordult Legacy Of The Beast turné európai kanyarját az Iron Maiden. Az egészhez az öregek a Run To The Hillst választották aláfestő zenének. A kanyar jövőre Észak-Amerikában folytatja a hódító hadjáratát.

Mekkorát kamillázott volna Dévényi Tibi bácsi, ha egy kis tökös a labdát elkapva az Iron Maiden roadja szeretett volna lenni? Ugye? Dominic Lawson 1986-ban volt annyira tökös, hogy írt (labda híján) Jimmy Savillenek, az ottani Tibibának', ugyan hadd töltsön már el a zenekarral egy napot, hadd segítsen már be nekik egy közeli koncerten. A késére meghallgattatott, Dominic pedig egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb, ennek felvétele pedig az alábbi.

Nem könnyű Iron Maiden-gyűjtőnek lenni, egyáltalán nem. A csapat mindig kitalál valamit, hogy megfájdítsa a rajongók pénztárcájának képzeletbeli fejét, de hát nem tudunk rájuk haragudni, mert mindig határozottan minőségi anyagot kap a forintjaiért a fanatikus. Most viszont jön az újabb balegyenes, a csapat újra kiadja a soralbumokat, mégpedig a 2014-17 között kiadott vinyles újrakevert verziók digipack CD-s verziójában.

1981.01.22. Ha nagyon sok érdekes esemény nem is történt ezen a napon, azért egyet mindenképpen meg lehet említeni: ezen a napon lépett fel a még a Paul Di'Annoval és Clive Burrel kiálló Iron Maiden a Beat-Clubban, melyet nagyon jó minőségben rögzítettek is annak idején. Ennek a bő egy órás anyagnak a felvételét találjátok meg lentebb, amit ha máshogy nem, egy szelet metaltörténelemnek azért lazán el lehet könyvelni.

...de ki ne lenne az? Igaz, nem mostanában került ki az internetre, mégis jó meghallgatni, ahogy az akkor még a Samson soraiban daloló Bruce Bruce (de jó, hogy lecserélődött ez a színpadi név) hogyan nyomja a három ős-Maiden klasszikust, a Killerst, a Twilight Zonet és a Wrathchildot. És persze mindezt azon a meghallgatáson, melynek köszönhetően bekerült a leendő zenekarába és akivel az egekig szárnyalt (szó szerint és átvitt értelemben is, haha) a későbbiekben. Pluszbónuszgrátiszajándékként pedig alatta a jó Bruce első Iron Maidnenes koncertjét is meghallgathatjátok. Ha már lúd...

Ha valaki nem ismerné, a World Of Warplanes egy online háborús, repülős játék, mely fogalmazzunk úgy, a testvérei, a World Of Tanks és World Of Warships mellett elég korrekt népszerűséggel fut a virtuális térben. Ehhez a játékhoz készítettek egy, a játékban megjelenő repülőgépekről készült bemutató videó-sorozatot, melyhez nem kisebb szakértőt kértek fel, mint az Iron Maiden repülésmegszállott énekesét, Bruce Dickinsont.

A Loudwire-ös arcok egy újabb, igen merész vállalkozásba fogtak: rangsorolták az igen gazdag Iron Maiden diszkográfia gyümölcseit, ráadásul dalonként, nem is az albumok összképét tekintve. Így a lajstromban megjelennek a kislemezek B-oldalain megjelent finomságok is, vagy a bónusz trackek, így összesen százhatvanöt nótát kellett sorba rakniuk, melynek az eredménye lentebb látható. Azért le mernénk fogadni, az első tízből legalább ötöt mindenki meg tud nevezni, még akkor is, ha a szubjektivitás miatt természetesen mindenkinek más a favoritja.

Igaz, hogy annak idején úgy indult, hogy a The Final Frontier lesz az utolsó Iron Maiden album, de szerencsére azóta is született már egy nem is akármilyen nagylemez a The Book Of Souls képében. Ráadásul ugye a turnék is folyamatosan mennek, a veteránok idén a Volt Fesztiválon is letekerték az emberek fejét, most pedig kiderült: ha Steve Harrisen múlik, a csapat utána sem fog leállni az új dalok gyártásával.

Az Iron Maiden énekesét, Bruce Dickinsont ezen oldal olvasóinak remélhetőleg egyáltalán nem kell bemutatni. Még ha nem is hallgatja valaki rommá az együttes korongjait (vagy Bruce szólóalbumait), akkor is tudja, kiről van szó, ki az a koma, aki a rákból felgyógyulva, majd’ 60 évesen is meghódítja a világ közönségét és talán azt is tudja, hogy mindemellett a csapat hivatalos pilótája, emellett pedig a polgári légiközlekedésből is aktívan kiveszi a szerepét, méghozzá az irányítófülkéből. A Mire való ez a gomb? című könyv arról szól, hogyan is jutott el mindezidáig a Worksopból származó kissrác, rocksztár, világsztár, akinek egyik mottója pont a könyv címe, a másik, hogy „gyerekkorban nem létezik eltékozolt idő”.

Múlt pénteken jelent meg Bruce Dickinson legújabb DVD-je, a Scream For Me Sarajevo, mely az Iron Maiden dalnokának akkor még szólóban nyomuló egyik bulijának körülményeit örökíti meg. A szarajevói koncertet még 1994-ben adta az énekes, ami az akkori ostromállapotot figyelembe véve meglehetősen bátor húzás volt, de mégis meglépte. Erről készült a fent nevezett film, melyen trailere az alábbiakban látható.

Már egy ideje zakatol, sőt, már Magyarországot is kipipálta az Iron Maiden legújabb turnéja, a Legacy Of The Beast, így egyre több hivatalos részletet szivárogtat ki a csapat róla. Lentebb két kisebb szelet, Bruce Dickinson mászókázása és néhány színfalak mögötti kavarodás látható, persze a humort sem mellőzve.

Emlékszem Sopronban...? Komolyan, a Rockstation blog keresőjét kellett használnom, hogy visszakeressem, hogy mikor voltam utoljára Volt Fesztiválon. 2014. Az első alkalom, amikor blogunk bebocsátást nyert (sok évnyi kínlódás után) hazánk egyik legnagyobb fesztivál eseményére. És mivel nem kell az egész országot átutazni érte, hiszen nekem a megyében van a buli és most el is tudtam szabadulni otthonról, egyszerűen nem maradt más út: megyünk! A napokat szépen elosztottuk Ernő Hellacopter kollégával, aki Depeche Mode-ra kívánt rá, nekem meg csütörtök (és talán péntek) fekszik jobban. Ebből dolgozunk. A Nagyszínpad előtt elkarcolunk, amíg olyan nagyságokat figyelhetünk, mint az Iron Maiden, vagy mint hazai viszonylatban a Tankcsapda. Meg még lesz Skillet, értük csak a kíváncsiság hajt (ha nem tetszik, megyek Junkiesra), meg majd még meglátjuk, hogy mire jut, mire marad idő. Ezek a tervek.