Amikor Jürgent (Engler) a dolgos, munkában eltöltött évtizedek után a kollégák köszönteni, búcsúztatni gyűlnek össze, hogy egy kis bólé és piskóta mellett meghallgassák az öreget, hogy miként is volt ez ez elmúlt négy és fél évtized, a csavargyár apraja-nagyja összejön, mert tudják, hogy az öreg szeret sztorizni - és szereti, ha szeretik. De nem csak üres szavak ezek, hiszen tartalom, rutin és alázat is van a mondatok mögött.