Az évad nem indult erősen, de erre az epizódra is jutott bőven pár olyan lemez, amivel kínlódtam, birkóztam. De ettől függetlenül legalább a színvonal emelkedésnek indult. A Road szinte tökéletes lemeze, a Red Swamp sivatagi málházása és az Omega Diatribe űrgroove-olása volt az epizód csúcsa, de a szélsőségek természetesen most sem maradtak el: Vile Disgust, Apoptosis vagy Rumproof pofozott rendesen.
...de remélem nem erős visszaesés következik. Langymeleg Edda dupla, fárasztó szélsőjobber hülyeségek és borzasztó f0s brutálmetal lemezek adták fel a leckét az új évaddal. 2018-ból jönnek a albumok az MMA új, hatodik szezonjában. Kell, hogy ennél feljebb menjen a színvonal...nagyon kell...
Ahogy az előző évadban is, egy könnyed lazulós rocklemezekkel terveztem lezárni a 2017-es évet. Ennek megfelelően a Bandcamp vonatkozó kupacából kikukáztam az ideillő albumokat. De aztán a kommentben jött egy javaslat, ami elől nem lehetett elugrani, nem lehetett kihagyni. És micsoda lemez csúszott be a végén a surranópályán! Atyaég...!
Öveket bekapcsolni - papírzacskókat bekészíteni! 🛫🥴 Közel 60 darab hardcore és punk kiadvány a 2017-es Bandcamp felhozatalból...! 😱 Mentségem erre csak annyi, hogy nem akartam tovább húzni ezt az évadot, de így meg egy sohavégetnemérős epizód lett ez, megterhelő és kegyetlenül fárasztó pillanatokkal.
Hiába a Depresszió és Leander Kills, mint húzónevek, a 2017-es lemezeik nem hagytak maradandó nyomot. Így hát a kisebb bandákra, inkább a radar alatt lévő, underground zenekarokra hárult a feladat, hogy kellemesebb pillanatokat elhozzák - vagy épp a legviccesebbeket. De itt voltak, kéznél voltak és bírták a nyomást és megmentették az epizódot.
Alig pár héttel a birminghami Back To The Beginning, az utolsó hivatalos Black Sabbath koncert után Ozzy Osbourne itt hagyott bennünket. Tudtuk, hogy nagyon beteg, de ettől még sokkoló volt a hír. Ennek árnyékában az MMA új epizódja is egy főhajtással emlékezik a legendás Ozzy-ra és megpróbálunk azzal adózni emléke előtt, hogy metalt hallgatunk. Újabb több, mint húsz album mindeféle stílusban 2017 magyar lemezeiből. Biztos találsz magadnak itt csemegét.
Kis pihenő után folytatjuk a Magyar metal antológia sorozatot, már az ötödik évadnál tartunk, 2017-ből szedjük elő a magyar rock- és metal albumokat.
Erősen bekezdünk gore grind szeleteléssel, csörömpölős thrash-sel és szélsőjobber gyűlölködéssel. De mindig van segítség, most is: A Burnout és az Ördög mellett lesz még pár lemez, ami kihúz minket a bajból.
Ja és jubileum is van... 🤘🔊👌
A 2016-os évad zárásaként a Bandcamp oldaláról válogattam rock lemezeket. Szinte semmi metal, csak laza és könnyed rock kiadványok. Ismerős visszatérők, ismeretlen zseni albumok és minden, ami a kettő között van. Kincsek kerültek megint a felszínre, csak pár alkalommal kellett kínlódnom... Kényelmes rock korongokkal simítjuk le a 2016-os évet, hogy újult erővel tudjunk nekilátni a következő évadnak.
Ebben az epizódban olyan lemezeket kukáztam a Bandcamp-ről, amiket 'metal' címkével (is) elláttak és a korábbi epizódokból kimaradt. Kimondottan nehéz volt végighallgatni ezt a felhozatalt, sőt néhány helyen konkrét elmebaj kerülgetett. Előre is elnézést kérek, ha egy-egy zenekarra ebben az epizódban kevesebb figyelem és szó jutott, de egyensúlyoztam a hosszú epizód és hosszúra nyúló évad közöttt.
Amikor Marty McFly a Space Marine harcosokkal az oldalán összecsap a Teremtés Oszlopa alatt a Mártír Hódokkal i.u. 40000-ben...Eskü, jól vagyok és nem a Grazból jelentkezek be, csak az elmúlt pár hét zavaros volt és ezen a feldolgozandó lemezek sem segítettek. A Diktátor alulmúlta önmagát, a Slogan újra összeállt, de minek (?), és a Twister sem újult meg nagyon.... De mindig találni olyan kincseket is ám! Most is van pár....
(Tribute bandákat bírod?) Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt az Akela Fenevad c. lemeze. Most egy másfajta élménnyel "kedveskedett" a zenekar. A farkasok legutolsó lemeze finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Aztán tanultam új kifejezést is: steampunk metal - nem is értettem, mi ez - , de ez sem tudta alulmúlni az újabb nemzeti rock csapást. De jött az AWS, a Thy Catafalque és mások, hogy egyensúlyba hozzák ezt az epizódot is.
Talán kissebb merítés lett ez, mint a márciusi, de olyan zseni lemezek pörögtek ebben a hónapban, ami simán odaérhetnek az év végi top 10-es listámra. Őrült tech. death, elszállós és agyas prog rockerkedés és poszt-black közkincsek az évlemezei sorozat márciusi kiadásában.
A legnagyobb "név" az epizódban az Ossian, de mint mondtam korábban, nem ők hozták el ennek a merítésnek a legjobb albumát. De igazából választani sem könnyű, mert van itt számomra teljesen ismeretlen banda, ami levett a lábamról a lemezével, van olyan, aki újra felbukkant és sokkal jobb kiadvánnyal érkezett és van olyan, akiról kb 20 éve nem hallottam, de újra elvarázsolt.
Végre elkezdtem a 2016-os lemezek feldolgozását, az előző évad kissé hosszúra nyúlt. Emiatt nagyobb lépésekben haladok, részenként több lemezt dolgozok fel. Mint most is. Visszatér a Stronomia Doom (OMG) és az Echonald, találtam penge dirty rock-ot és grunge alapú agyaskodást. Suttyó goregrind és északi death metal pedig a sötét részét szolgáltatták az epizódnak.
Végre itt a 2015-ös évad utolsó epizódja! Egy rövidke rész, pár albummal, pár utólag kikukázott lemezzel a Spotify-ról - és nem lennék teljesen őszinte, ha azt mondanám, hogy minden találatért megérte lehajolni...de hát ez is a 2015-ös év zenei termésének a része volt. Punk és nemzeti rock, bal és jobb oldalak között egyensúlyozva középen maradni - ez volt a terv. De...sikerült?
Múltidézés, retrospektív visszatekintés és a 60-as, 70-es évek zenéinek megidézése jellemzi az epizódot. Rockzenei válogatás a Bandcamp 2015-ös ajánlatából, ahol a kőkemény metalzene helyett lazább albumok, rock kiadványok kaptak szerepet. Az MMA leglágyabb epizódja.
This is 300! Ebben az epizódban meghallgattam a sorozaban a háromszázadik albumot! Jeles eseményt megünnepelve olyan mélységekbe jutottam a Bandcamp oldalon turkálva, hogy ha nem a saját fülemmel hallom, nem hiszem el, hogy ilyen van. Csak erős idegzetűeknek és/vagy feketeöves, magyar metalon edződött sporttársaknak.
Az Év lemezei minisorozat folytatódik 2025-ben is, kicsit más formában, hónapokra bontva, hogy ne legyen annyira súlyos egyben az év végén. A téli uborkaszezon, a karácsonyi tompulás még érződik a januári felhozatalon, de azért volt mit hallgatni itt is. És nektek mi volt a január top zenei újdonság? Kommentben jöhetnek az ajánlatok
Ittragadtam 2015-ben, mint Bill Murray az Idétlen időkig című filmben. De hogy még olyan kegyetlen albumokat is kell közben hallgatni, amivel igazából vallatni is lehetne, még nehezebbé teszi a feladatot. De azért jól ellensúlyozzák a negatív élményeket az olyan zseni albumok, mint például Bakos Attila Aranyhajnal című lemeze. Csúcspontok és hihetetlen mélységek, csak a szokásos MMA hullámvasút...
Újabb keserves tapasztalat a magyar folk-rock színtérről. Van hogy elszakad a cérna - van, hogy rossz pillanatban talál el egy album. Van úgy, hogy csak megtörténik a leolvadás. Ettől az ütéstől már nagyon várom az évad végét - most lett a 2015-ből elég. De legalább jött egy Road, jött egy Mad Robots kicsit javítani az összképen.